Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
1902. január 8. szem előtt tartásából is bővebben beszéltem és az először említettekről ő maga is a véleményemhez csatlakozott, de erről a koponyáról mit sem tudott mondani, erre aztán elbeszéltem nékie, hogy mily forma körülmények alatt jutott egy koponya a múzeumba, de arról ő nekie persze nem lehetett tudomása. Kérdésemre pedig, hogy nem lehetne azt kipuhatolni, hogy az én nagyatyám által odaadott koponya melyik \ oda nyilatkozott, hogy abban az időben ezen természettani gyűjtemény olyan kicsi lehetett, hogy tovább számba nem is. vették, lia egy tárgy hozzá jött; most már persze olyan vezetés alatt áll, hogy az elő nem fordulhat, mivel jelenleg minden tárgy leltárilag föl van véve és ha valami hozzájön, abba azonnal föl lesz véve. Véleményemnek azon kifejezést adtam, hogy ez a koponya kell, hogy legyen az, melyet uagyatyám odaajándékozott és kértem a tanárt, mivel úgy is több ottan haszontalanul heverő koponya van, hogy ajándékozza nekem eztet, de erről mit sem akart tudni. Most már az ügyet a legnagyobb sürgősséggel kell véghez vinni, és a fődolog, a legnagyobb diszkréció. Ha az a tanár valamit gyanúsít is, azt, hogy ez a koponya a Petőfié, azt mindenesetre nem tudhatja. Mikor én a tanártól a koponyát elkértem, kérdezett, hogy mire kell, s azt mondtam, hogy azért, mert nagyatyámtól származik. Véleményem az volna, hogy csakis illetékes körök utján lehetne eljárni és az érseket megkérni, hogy azt a koponyát adassa ki. De akármely módot használnak, azt rovton foganatosítani kell, és higyje meg, igen tisztelt Kéry ur, hogy van okom arra, miért siettettem a dolgot, csak annyit mondhatok, hogy megtörténhetik a legrosszabb is, mert ha egy bizonyos pletykásember az ilyest megtud, az nehezen bírja magába tartani. A kiadási átirat okvetetlen csak akkor volna Balázsfalván kézbesítendő, ha az illető személy a koponya átvételére már jelen van, és én is ott vagyok, hogy éppen azt adják, netalán mást. A hogy most már látom, ezen levél a mai gyorsvonatról elkésett, mert én is ugyanazzal a vonattal jöttem, melylyel ön ide utazott, és azonnal leültem ezen levél írásához, de olyan hosszúra kiterjedt, hogy most már, a mai postáról elkésett, pedig igen szerettem volna, a nagy sürgősség miatt, ha már holnap kanta volna meg. Kiváló tisztelettel: Vagy székén, 1902 január hónap 2-án, alázatos szolgája Fischer Károly. Kérem szépen engemet a történtekről értesíteni. * Ez kutatásom története. E miatt engem senki se vádolhat sem a kritika hiányával, sem pedig könnyelműséggel, mert én nem tettem egyebet, mint — mondhatom — teljesen önzetlen buzgósággal, szivem mélyén fekvő kegyeletes érzéssel és teljes objektivitással igyekeztem összegyűjteni mindazokat az adatokat, melyek az iigy valóságát vagy valótlanságát bizonyítani képesek. En nem akartam a dolgot nyilvánosságra hozni mindaddig, a míg mindaz, a mi henne kideríthető, kiderítve nincs. De mivel az eddigi közlések al- jkalmasak arra, hogy az ügy földerítése helyett az egész akciót csúfos misztifikációnak tüntessék föl: kénytelen vagyok ez ügyben tett kutatásomat és annak eddigi eredményeit a nyilvánosságra hozni. Az én föladatom befejeződött. Most következik azoké, a kik ilyen dolgokban ítélni és intézkedni hivatva vannak. Budapesten, 1902. január 6-án. Kiváló tisztelettel: Kéry Gyula.
