Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz
VILÁG _____________________Péntek I flllllin IHII'IHI ■Iliim i—!>■ llllllll III' " - ——————---------------- • ---------------------------------------r----------IT T~TrTTT^"IMI— —h-----~i~Tnrn~i A mit rólam a röpiraíban, a Nép-ben, a Szózat két számában és a 5 Órai Ujság-bun Írtak, az elsőtől az utolsó betűig rágalom. Az ismeretlen szerzők ellen a bíróságnál a feljelentést megtettem. A mozgatója azonban az egész hajszának — ezt tudom — Gulácsy István beregmegyei alispán. Tomcsányi és báró Perényi kegyelmes urak, ugyan méltóztassanak már megmondani, szabad-e önöknek olyan igazságtalan eszközökkel a mandátumra pályázni, mint amilyenekkel önöket beregi híveik segítik ? Szabad az önök érdekében engem, és a beregi népet ártatlanul zaklatni, üldözni ? Önök előtt becses lenne az a mandátum, amit ilyen eszközökkel ad Gulácsy István? Megengedi ezt az önök Ízlése, emberi és hazafiul érzése, törvényflsztelete ? Báró Perényi ur 1 Az ön nagyapja — amiért az c>®« én apám is harcolt és vérét ontotta — a szabadságért halt meg, és az ön érdekében most a szabadságot feszitik meg. Szabad ezt önnek engedni ? Tomcsányi kegyelmes ur I Szabad ezt ? Vagy talán önök nem is tudják, hogy beregi híveik miket követnek el az érdekükben ? Hát egy igazságügyminiszter, egy báró Perényi csak ilyen módon tud mandátumhoz jutni ? ! Ha igen, ez önökre, kegyelmes urék, végtelen szomorú. Beregi urak és fővárosi kurzus-ujságok csak folytassák a hajszát, mindez az én ügyemet nem érinti. Mi, a beregi nép és én ismerjük egymást, ismerjük Gulácsy Istvánt és társaságát is. Sajnos, nagyon is jól ismerjük. i3c®»ce3®o®«o«í>eí<i'iii«®a.S''S®esioei)®ceeja'i«>e3s®»09*-»®®®»®oo«e®* Mi volt Tomcsányi Vilmos Pál1 memorandumában ? Budapest, 1922 május 11. Nagy Ernő 9 1922 május 12. S— ián ........■— ■■■■■»■MMniiMi.i'mma v onják le a jóvátételi követelésből. Politikai körökben élénk feltűnést keltett ez a hir. A váratlan fordulattal már a kormány is foglalkozott, amit Mager János földmivelésügyi miniszter is megerősített. Munkatársunk ez ügyben ma este kérdést intézett Mayerhez aziránt, hogy tárgyalta-e ezt az ügyet a minisztertanács, mire a földmivelésügyi miniszter igy felelt: — Igen, erről is volt szó, ha nem is egérzen ebben a formában. „A kormánynak halálos sebei vannak* A keresztény nemzeti földmives- és polgári párt, valamint a Haller-párt közös naggyülést tartottak, amelyen gróf Andrássy Gyula ismertette a politikai helyzetet. Mindenekelőtt a drágaság kérdésével foglalkozott, majd áttért a lakáskérdésre és azt hangsúlyozta, hogy a lakáskérdés megoldása csak lakásépítés által lehetséges. Majd Bethlen pártalakitási kísérleteiről beszélt és rámutatott arra, hogy Bethlen István először a keresztény pártok körül próbálkozott pártalaki- tással, legitimistának mutatta magát, de később nem átallott a királyra lövetni ; azután a kisgazdapártra, mint sziklára kezdett építeni, de a sziklát azóta már eltemette a rendpárt és a munkapárt. Hogy hatalmát minél tovább fenntarthassa, megszüntette a választójogban a titkosságot és ezzel az egész szavazóközönséget presz- szió elé állította. — A titkosság megszüntetése —■ mondotta azután — nagyon megnehezíti a nemzet akaratának megngilvánitását. A társadalomnak vannak olyan rétegei, amelyek félnek a hatalmon levőktől, félnek a fenyegetésektől, pedig a fenyegetés meddő marad, mert nem lesz idejük arra, hogy valakit is megbüntessenek azért, mert ellenük szavazott. A kormány már megbukott, halálos sebei vannak, csak olyan eszközökkel dolgozhatik, amelyek előbb-utóbb tönkre fogják tenni. A kormány programmja a trónfosztás, nem mondhatja tehát azt, hogy csak egyelőre van kikapcsolva a királykérdés. Pedig ma legitimistának lenni annyi, mint ragaszkodni a függetlenséghez. A mi pártunk ragaszkodik országunk törvényeihez és ahhoz, hogy a nemzet önrendelkezési joga ebben a kérdésben is megvalósiiható legyen, de ragaszkodunk tántorithatatlanul a keresztény eszméhez is. A választóközönségnek bátornak kell lennie, nem szabad megijednie a terrortól és akkor a pártnak győzedelmeskednie kell. Wolff Károly és a daroxsak Wolff Károly, a keresztény egység táborának krisztinavárosi és hegyvidéki szervezetei csütörtökön este nagygyűlést tartottak, amelyen Wolff Károly is felszólalt. Többek között kijelentette, hogy az a munka, amelyet vállalt, önzetlen munka és sok áldozatot kiván. Az ilyen munka — jelentette ki Wolff Károly — mindig darázsfészkek felkava- tásával jár és minél erélyesebb az irtó kéz, annál inkább támadják csípéseikkel a darazsak. De őt már a csípések tömege annyira elborította, hogy azok mérge ellen már immunizálva van. őneki és táborának egész fáradozása a fiatalságnak, a jövőnek, a jövő aratásnak szól. Éppen ezért felszólítja a keresztény választópolgárokat, hogy mindegyik, mielőtt az urnához Lépne, nézzen gyermeke szemébe és olvassa ki onnét, mit vár, j mit remél a jövőtől. Nem egyéni ambíció, hanem az a törekvés vezeti, hogy a nép legjobb erői termelődjenek ki a vezetőpoziciók számára. A liberálisoknak el kell tünniök a magyar közélet színteréről. Ez annyira természetes, mint amilyen természetes, hogy az az iparosmester is elbocsátja azt a legényét, amelyik elszabja a ruhát, rosszul készíti a cipőt. Teljesen egyetértünk Wolff Károllyal: mi is azt kívánjuk a választópolgároktól, hogy mielőtt az urnához lépnek, nézzenek gyermekeik szemébe és olvassák ki onnét, mit várnak, mit remélnek a jövőtől. És mi is természetesnek tartjuk, hogy az iparosmester elbocsájtja azt a legényét, aki elszabta a ruháját. Nem is várunk mást a választásoktól, csak azt, hogy a magyar nép megfellebbezhetetlen ítéletével kiadja a munkakönyvét azoknak, és elbocsátja a szolgálatából azokat, akik el- szabták a ruháját. Nyilatkozat Kaptak a kővetkező nyilatkozatot: A beregi képviselőválasztásból kifolyólag egy röp- Irat és négy újságcikk jelent meg ellenem. Mindegyik ugyanazt mondja, csak más szavakkal, különbözően feícifritva. A cél világos : Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter és báró Peréhyi Zsigmond az ellenfeleim, — két beregi kerületben vagyok jelölt — akiknek ügyük nagyon gyengén áll, bukásuk biztos, igy engem kell lehetetlenné tenni. Hogy milyen eszközökkel, az mellékes, a fő, hogy ,a néppel semmiféleképpen ne érintkezhessem. Ezért nein engednek egyetlen nép- gyülést, ezért zaklatnak, üldöznek engem, a népet, és ezért ültottak ki — öt községet kivéve — Beregmegyé- ből, ahol születtem, felnőttem, ahol éltem. Ezért van a röpirat és a négy hírlapi támadás. A fő, hogy a kegyelmes urak győzzenek, hogy milyen utakon; nem számit. ÉS ezt vármegyei előkelő urak, a nép vezérei és országos föemberek, miniszterek érdekében teszik. Szegény, szerencsétlen Beregmegye, szegény, szeren* ésétlen Magyarország 1 A Világ mai számában közöltük Búza Barnának, a Károlyi- és Berinkey-kormányok volt földmivelésügyi miniszterének azt á beszédét, amelyet Károlyi Mihály vagyonelkobzási pőrének tárgyalásán mondott és amelyben elmondta, hogy Tomcsányi Vilmos Pál, a Bethlen-kormány igazságügyminisztere, a Károlyi-kormány idején mint „szaktekintély“, Berir.key igazságügyminiszter felszólítására a Diaz-féle és a belgrádi fegyverszüneti szerződés dolgában memorandumot szerkesztett Négy esztendő választ el bennünket ezektől az eseményektől és igy nem csoda, hogy Búza Barna kijelentésébe bizonyos dátumbeli tévedés csúszott be. Amit azonban Búza Barna a memorandum tartalmára vonatkozólag mondott, az nagyjában és egészében megáll. A mai nap folyamán ebben az ügyben úgy Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter, mint Berinkey Dénes volt miniszterelnök is nyilatkoznak. Ezt a két nyilatkozatot az alábbiakban adjuk : Toir""toyi nyilatkozata A Magyar Távirati Iroda munkatársa kérdést intézett Tomcsányi Vilmos Pál igazsagügyminiszterjiez Búza Barnának a Károlyi Mihály-féle vagyonelkobzási por tegnapi tárgyalásán tett nyilatkozatáról. Az igaz- ságügyminiszter a következőket mondotta munkatársunknak : — Engem lepett meg a legjobban az a nyilatkozat, amelyet Búza Barna a Károlyi Mihály vagyonelkobzási pőrében tartott tárgyaláson telt, mert az abban foglaltak a valóságnak egyáltalában nem felelnek meg. Sohasem adtam olyan véleményt, amelyben a belgrádi egyezményt előnyösebbnek mondottam volna, mint a Diaz-félét és különösen valótlan az, hogy én ajánlottam volna a Károlyi-kormánynak a belgrádi egyezmény elfogadását. Érre nem is lett volna módom, hiszen én akkor az igazságügyminiszterium egyszerű tisztviselője voltam, politikával egyáltalában nem foglalkoztam, az akkori miniszterek közül Berinkeyn kívül egyet sem ismertem és igy sem Károlyi Mihállyal, sem mással nem beszéltein. Nem tételezem fel a rosszhiszeműséget Búza Barnáról és éppen ezért csak tévedésnek minősíthetem az ö nyilatkozatát. Mivel azonban ő Berinkeyre hivatkozott, azonnal Berinkeyhez fordultam és tőle felvilágosítást kértem arra nézve, vájjon mire célozhatott Búza Barna említett nyilatkozatában ? Ö is csodálkozását fejezte ki a nyilatkozat felett és kijelentette, hogy valótlan és a tényeknek meg nem felelő az, mintha a Károlyi-kormány tőlem- véleményt kért és kapott volna a belgrádi fegyverszüneti egyezmény elfogadására nézve. Berinkey nézete szerint Búza Barna tévedése onnan származhatik, hogy | sokkal később, 1918. év decemberében, amikor a fegy- ; verszüneti bizottság a fegyverszüneti egyezmények végrehajtásával foglalkozott és a két egyezmény ellentétes rendelkezéseinek összeegyeztetésén fáradozott, Berinkey megbízásából az igazság ügy minisztériumban egy véleményt dolgoztak ki, amely vélemény egymással szembehelyezve ezt a két fegyverszüneti egyezményt, rámutatott azokra az elvekre, amelyeket ezek végrehajtásánál a gyakorlatban követni kell. Ezt a véleményt dolgoztam ki én Berinkey állítása szerint és ez a vélemény lehet az, amelyről talán Búza Barna is tudott. Minthogy annakidején valóban az igazságügyminiszterium nemzetközi jogi osztályában dolgozÄ mi értesülésünk szerint — és értesüléseink autentikus voltában Tomcsányi miniszter ur teljesen megbizhatik — amikor az 1918. év vége felé a fegyverszüneti bizottság megalakult és működését megkezdte, viták merültek fel abban a tekintetben, hogy a két szerződés, a Diaz-féle és a belgrádi szerződés, egymás mellett megállhat- nak-e és ha igen, hogyan alkalmazandók ? Egyes pontokban ugyanis úgy látszott, mintha a két szerződés egymással ellentétes rendelkezéseket tartalmazna. Minthogy Nyékhegyi alezredes, aki a Diaz-féle fegyverszüneti szerződés tárgyalásaiban résztvett, november végén megjelent Bartha Albert akkori hadügyminiszternél és felvetette a kérdést, hogyan lehetett a belgrádi szerződést megkötni, amikor szerinte a Diaz-féle szerződés előnyösebbnek látszott, s ezzel a kérdéssel a minisztertanács is foglalkozott, Berinkey Dénes igazságügyminiszter szükségesnek találta, hogy a két szerződés viszonya jogilag tisztáztassék. Ezért mindkét szerződést kiadta Tomcsányi Vilmos Pál, akkori igazságügyminisztériumi miniszteri tanácsosnak, aki a két szerződés viszonyáról egy memorandumot készített. Ezt a memorandumot Be- rinkey igazságügyminiszter bemutatta Károlyi Mihálynak is, tam és e minisztérium képviseletében tagja voltam a fegyverszüneti bizottságnak, Berinkey állítása bizonyára való is. Én azonban egészen határozattan a szövegre nem emlékszem. Berinkey egyébként megígérte, hogy az említett véleménymásolatot megszerzi és ha előkerül az eredeti akta, én azt teljes szövegében nyilvánosságra fogom hozni. Egyébként, hogy milyen álláspontot foglaltunk el mi a fegyverszüneti bizottságban a szóbanlevő egyezmények végrehajtása tekintetében, az megállapítható abból a kiadmányból, amelyet a magyar királyi külügyminisztérium 1919. év őszén „Documents concernant Vexecution de Varmistice en Hongrie“ elmen közzéiett. — Ez az incidens ismét alkalmat adoft a velem nem rokonszenvező sajtóorgánumoknak arra, hogy anélkül, hogy a tényállás valódiságáról meggyőződést szerezni igyekeztek volna, vagy legalább is megvárták volna az általam teendő nyilatkozatot, készpénznek vették Búza Barnának kétségtelenül félreértésen alapuló téves kijelentését és ehhez az én személyemmel kapcsolatban a legrosszhiszemübb és véleményem szerint komoly sajtóhoz nem méltó megjegyzéseket fűztek. Ezekkel a sajtóközleményekkel természetesen foglalkozni nem kívánok és különösen nem szándékom újból kitérni azokra a felmelegitett vádaskodásokra, amelyekre én annakidején a nemzetgyűlés nyüt ülésén a magam részéről megfeleltem. Berinkey nyilatkozata A Magyar Távirati Iroda munkatársa kérdést intézett dr. Berinkey Déneshez az ügy valódi állásának felderítése iránt. Dr. Berinkey Dénes munkatársunkkal a következőket közölte: — Téves Búza Barnának az az állítása, mintha én, mint akkori igazságügyminiszter a belgrádi szerződés ftláirása előtt a Diaz-féle szerződést és a belgrádi szerződés tervezetét véleménynyilvánítás végett kiadtam volna akár Tomcsányi Vilmos Pálnak, a jelenlegi igazságiigyminisztemek, aki akkor az igazságügymi- niszteriumban miniszteri tanácsos volt, akár másnak. Téves az is, mintha a minisztertanács Tomcsányi Vilmos Pálnak a belgrádi fegyverszüneti szerződés tervezetével szemben megnyilvánult kedvezőbb állásfoglalása alapján irta volna alá a belgrádi fegyverszüneti szerződést. A belgrádi fegyverszüneti szerződés aláírásának körülményeit az 1920. év julius havában a népbiztosok ellen folyamatba tett bűnügy tárgyalása alkalmával részletesen előadtam s ahhoz egyelőre hozzátenni valóm nincs. A valóság az, hogy Tomcsányi Vilmos Pál 1918. év december havának elején az én felszólításomra memorandumot dolgozott ki a Diaz-féle szerződés és a belgrádi fegyverszüneti szerződés egymáshoz való viszonyára nézve. Erre azért volt szükség, mert Vitás kérdések merültek fel a fegyverszüneti bizottságban a Diaz-féle szerződés és a belgrádi fegyverszüneti szerződés ellentétesnek jelentkező rendelkezései miatt s e vitát a két szerződés egymáshoz való viszonyának jogi megalapozásával tisztázni kellett. E memorandum másolata jó ideig birtokomban volt, jelenleg azonban valahogyan elkallódott. A memorandumnak azonban már az 1918. évben több másolata készült s igy remélem, hogy sikerül egy ily másolatot előkerilenem. Amint ez kezemben lesz, azt Tomcsányi Vilmos Pálnak közlés végett át fogom adni. Bár a memorandum tartamára főbb vonásaiban emlékszem, nincs semmi értelme annak, hogy azt most emlékezetből reprodukáljam. Tomcsányi Vilmos Pál memorandumánál? tartalma a következő volt: A Diaz-fél« szerződés nem tartalmaz semminemű rendelkezéseket az ország déli határaira vonatkozólag. Csak a délnyugati frontnak a viszonyait rendezi. Ezért lehetett szükség a belgrádi szerződés megkötésére, mert a déli fronton is tiszta helyzetet kellett teremteni. A belgrádi szerződésben azonban, amely csak a Diaz-féle szerződésnek a déli frontra való alkalmazása és amely bizonyos tekintetben kedvezőbb ránk nézve, mint a Diazrféle, egyes súlyosabb pontok is vannak, mint az eredeti Diaz-féle szerződésben. Minthogy pedig mindkét szerződés egyaránt kötelező Magyarországra nézve, Tomcsányi memoranduma szerint szükség volna arra, hogy a belgrádi szerződés rendelkezései a versaillest haditanács utján enyhittessenek. « ® e o««»® « e e®®«« ® « »«e »•«»«« ©®»««©c 3® A Vossische Zeitung belgrádi jelentése szerint a földbirtolcrejormróí szóló törvényjavaslat elrendeli a Habsburgok nagybirtokainak elidegenítését. Ezek a birtokok az állam tulajdonába mennek á* \ Tomcsányi szerinti a belgrádi szerződés csak a D3az-félén6k a déli frontra való alkalmazása
