Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz
ti) Ne mmammam l kar is átveszi és fenséges hlmnus: ban fejezi be. Egyik legmegkapób részlete a nagy miinek ez a pfeí ; tiánsan kif fezéit jelmondat, Az Szí BóHSzerelem lüktet a tételt záré Tti dában. Á második rész a uiagya Alföldre vezet és a napsugaras ré nák lianguhitát próbálja megérzi kiteni. Itt azonban mintha halvf nyabb és kissé egyhangú volna táj festés, nem pompázik az ezei szinü rét virága. A tétel végén meg szólal a vigadó aratónéphez a költő „Mulassatok, ti boldogok! Mért köz tetek nem lehetek!“ kezdetű dalban amely már inspiráltabb. A harma dik tétel hosszúra nyúlik, Petőfinél Szendery Julia iránt táplált mély szerelmét zengi. A „Minek nevezzelek!“ kezdetű gyönyörű költeményt énekli el a költő, amelyre Julia vallomását halljuk és a ragyogó hangszerelésü szerelmi duett fejezi be a tételt. A negyedik rész a szabadságharcra felkészült magyarságot mutatja be, harci fanfárok felett a két kar a Talpra ma- í avart harsogja, amely nagyszerű indulóvá szélesedik. Petőfi. is megjelenik és megrázó búcsút vesz kedvesétől. Ezután a zeneköltő a tábori életit festi, amelyben az egész or- keszter szerepel. Majd a Halál szelleme mondja el a hős elköltözését A mélyhatásu gyermek- és vegyeskar zárja le a szimfóniát amelyben Petőfi halhatatlanságát jövendöli meg. Hubay óriási zenekart, két kórust külön gyermekkart és négy magánszólamot irt elő partitúrájában. Iía talán nem mindig tud ekkora apparátust megfelelően foglalkoztatui, mégis érezzük a műnek megkapó, magyaros levegőjét amelyben Petőfi alakja jelenik meg előttünk. És ez a legnagyobb érdeme! A hang- szerelés és tematikus munka végig kifejező és hatásos. Az előadás a 6zerző vezénylete alatt sikerültnek mondható, bár a karok elhelyezése ellen volna kifogásunk. Az Operaházi Ének- ás Zenekart, valamint a Palestrina-kói'ust és Budai Dalárdát dicsérettel említhetjük. A szólókat Szélcelvhidy (Petőfi), Tihanyi Vilma (Géniusz), Medek Anna (Julia) és Venczell Béla (Halál) énekelték nagy hatással. A közönség végül meleg óvációban részesítette I az illusztris szerzőt, akinek legújabb müve méltón sorakozik a világirodalom másik szellemóriásának, Daniénak emlékére Írott szimfóniája mellé. Saue.’wald Géza.
