Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz

2 MAGYAR-HOLLAND SZEMLE 1923 december 15 speciális egyéni szinei vannak és a közönsé­get nagyszerű előadásában rendkívül érde­kelték. A közönség kívánságára ráadásul még néhány kisebb müvet adott elő saját kom­pozícióiból ; Liszt müvének előadása után szintén ráadást kellett adnia, Chopin egyik valcerét adta elő. Rubinstein Erna, kinek játékáról már nem is kell bővebben beszélnünk, szintén kényte­len volt műsorát megtoldani (Sapphoi óda Brahmsíóí és Beethoven Menueíte-ja) Dohnányí Ernő nagy koszorút kapott ma­gyar nemzetiszinü szalaggal díszítve. Algemeen Handelsblad. Magyar müvészestély. ■ .Imi 1.1 iwnuun .umi.' unt*í..WMM) A Lafontaine-Társaság azon igyekszik, hogy más országokkal szellemi összeköttetést te­remtsen. Ezt úgy éri el, hogy a magyar mű­vészetet külföldön ismerteti és a külföldi mű­vészetnek otthon ad teret. E téren első tet­tei azok a müvészestélyek voltak, melyek Hágában és Amsterdamban folytak le. Hol­landiában volt ez estélyeknek premiérjük, el­sősorban hálából Hollandia iránt, másodsor­ban azért, mert Hollandia és Magyarország között mindig fennállott bizonyos szellemi ösz- szeköttetés. A 17. és 18. század alatt számos magyar ifjú tanult a hollandi egyetemeken; igy Franekerában több mint 1200 diák, Utrechtben több mint 600 diák tanult stb. A 19. évszázadban megszűnt e mozgalom, mert a latin nyelv lassan eltűnt a hollandi egyetemekről és a magyarok igy Német­országba mentek, mely országnak nyelvét a hollandinál jobban ismerték. Azért még min­dig sok magyar diák megy külföldre, mert azon igyekeznek, hogy izoláltságukból ki­jussanak. ily irányban működik a Lafontaine­Társaság is. Egy idegen kultúra kincseit kí­vánja átültetni és a magyar művészetet kül­földön megismertetni. Ezt a magyar nyelvből idegen nyelvre való átültetéssel szolgálja és megfordítva. Egy nép sem olyan kicsiny, hogy más népeket nem gazdagíthatna. A hol­landi irodalom alkotásaival is meg akarja is­mertetni Magyarországot­Antal Géza dr. mindezeket előadta nekünk kitűnő hollandi beszédben. Azután a művé­szeti rész következeit. Buday Kálmán először egy Hollandiának szóló hódoló költeményt adott elő, majd Petőfi Sándor egy költeményét szavalta. Mindez hollandi nyelven, hibátlan kiejtéssel történt. Szünet után Petőfi egy másik verse következeit. Az előadónak nagy sikere volt. A műsor további részét kizárólag a zené­nek szentelték. Úgy tudták, hogy Dohuányin kívül Sándor Erzsi operaénekesre fog fel­lépni, ki azonban betegsége miatt el nem jöhetett; a másik szólistával szintén baj volt, mert Rubinstein Erna szintén beleg lett. Dohnányi Ernő azonban sokat jóvá tett gyönyörű játékával. Szünet előtt saját kom­pozícióiból három müvet adott elő, olyan sikere volt, hogy egy negyediket is elő kellett adnia. Rubinstein Erna száma helyett Beethoven Andante favori-ját adta elő; végül Liszt bá­rom müvét adta elő olyan bravúrral, hogy műsorát meg kellett toldania Schubert Mo­ments musicaux c. müvével. Fellépése, 16 év óta elsőizben, valóságos diadal volt. Magyarország és Hollandia első ilyen mű­vészi kapcsolata gyönyörű sikert eredménye­zett, mert az érdeklődés rendkívüli volt. Ily módon a Lafontaine-Társaság működése szép gyümölcsöket fog teremni. Hollandi Nők Szövetsége az Hollandiában, ebben a fejlett kultúrájú szép országban nemcsak a közművelődésre fek­tetnek nagy súlyt, hanem mindenre, ami a testi és lelki neveléssel kapcsolatban egy nemzetet naggyá és virágzóvá tehet. Művelt­ség, jó modor, becsület, rend és igazság hassa át az egyéneket és a testületeket. Számos, nálunk még ismeretien intézményt és egyesü­letet hívnak életbe, hogy a magas célt meg­közelítsék. Ez egyesületek a „Nederlandsche Tucht Unie“ nevű intézmény keretében egy­mást segítve és támogatva működnek hasz­nosan. A „Magyar-Holland Társaság“ elhatározta, hogy a Hollandiában fennálló különböző ily egyesületeket megfogja ismertetni a magyar társadalommal és azon igyekszik majd, hogy két ország egymással rokon intézményei kö­zös érintkezési pontokon találkozva vegyék föl az összeköttetést egymással. Mai számunkban közöljük I. Weerts úrnő nagyon érdekes levelét, melyben megismertet bennünket az erkölcsi öntudat növelésére alakult holland női szövetséggel. A levél egész terjedelmében így szól: — A Federation Abolitionist egy nagy hol­landi nemzeti egyesület, melyet az erkölcs­telenség elleni küzdelem céljából alapítottak. Elmondok itt egyet-mást az egyesület kelet­kezéséről. Az életben gyakran előfordul, hogy kis dolgok nagy eseményeket szülnek. 1864-ben egy angol papi család szerencsétlenség foly­tán elvesztette egyetlen leánykáját. Butieré- ket a szerencsétlenség teljesen megtörte. A mély gyásztól sújtott anya gyermeke koporsó­jánál megfogadta, hogy e naptó! kezdődőleg életét azoknak a lányoknak fogja szentelni, akiket az élet sokkal sajnálatraméltóbb hely­zetbe sodort, mint az ő most elhunyt gyer­mekét. Ezer és ezer lány szomorú végzete nehe­zedett lelkére, akik a prostitúció fertőjébe kerülve nyomorult pénzért föláldozták egész­ségüket és becsületüket. Butlerné úgy érezte, hogy a Gondviselés szemelte ki őt arra, hogy súlyos harcát megharcolja az erkölcstelenség házai ellen, ahol e szerencsétlenek rabszol­erkölcsi öntudat növelésére. gákként élnek és életük az erkölcstelenség szennyében töltik el. Ezt a hatóságok nem­csak hogy tűrték, illetőleg megengedték, ha­nem mintegy szentesítették, rendszerré tették az által, hogy e teremtéseket szabályszerű orvosi vizsgálatnak vetették alá. A hatóságok igy szinte együttműködtek ez intézmények fenntartóival. E szörnyű dolog ellen vette föl Butlerné a harcot saját hazájában. Ez a finom érzésű, magas állású és művelt­ségű uriasszony minden befolyását latba ve­tette, hogy fölébressze a hatóságok lelkiisme­retét. Sokan kinevették munkájáért, de nem törődött pzze!. Munkája a kontinensen is érez­tette hatását. A különböző hatóságokat sze­mélyesen fölkereste, nyilvános gyűléseken szólalt föl. Nem egy helyen súlyos megtámad- tatásokban volt része. Mégis sikerült neki kü­lönböző országokban rokon kört teremteni törekvései számára, melyek vele közösen vet­ték föl a harcot az erkölcstelenség ellen ál­talában és külön a hatósági közreműködés megszüntetése ellen. Ez a szövetség 1877-ben Genfben tartotta első kongresszusát. Már 1884-ben Hágában is összeült egy ilyen kongresszus. Különböző országokban ágazott szét ez a szövetség és a Hollandiában lefolyt kongresszus eredmé- nyekánt ott egy fiókegyesületet is alapítottak. Ily módon jött létre a „Nederlandsche Vrouwenbond tot Verhoging van hét Zedelyk Bewustzijn“ egy Kiérek van Hogendorp nevű nemesasszony elnöklete alatt. Ez a kitűnő asszony mintegy 30 évig állott az egyesület élén és azt rendkívül fölvirágoztatta. Ráirá­nyította a közvetlen figyelmet Hollandiában az erkölcstelenség törvényesen elismert és szentesített ügyére és azon fáradozott, hogy a nyilvános házakat megszüntessék. Előkelő segítőtársa volt ebben dr. H. Pierson, aki különböző leánygondozó egyesületeknek állott az élén, melyek nemes munkájuknál fogva Heldrings-intézmények néven külföldön is ál­talánosan ismeretesek. Sok idegen keresi föl ez intézményeket, melyeket tisztelettel emle­getnek mindenütt. Pierson éveken át azon munkálkodott, hogy törvényeinket átalakít­tassa, ezírányu működésében támogatta őt egyesületünk, de más egyesületek is úgy, hogy állandó feliratokkal igyekeztek a kormányra befolyást gyakorolni. Végre 1911-ben sikerült az első fontos eredményt elérni. A kormány büntetendőnek mondotta ki a nyilvános há­zakat és azokat be is tiltotta. Erkölcsi tör­vények néven uj törvényeket hívtak életbe. Véget vetettek így a nyilvános házak hatósági elismertetésének és ez erős fegyver volt az erkölcstelenség ellen. A mai helyzet az, hogy Hollandia ily dolgokban messzi megelőzi a külföldet, sajnos bizonyos szabályozási eljá­rások még fennállanak. A közvélemény azon­ban örvendetesen nagy átalakuláson ment át és nagyszerű eredmény volt, hogy az uj tör­vények tárgyalásuk folyamán a parlamentben az összes pártok tetszésével találkoztak. A mi munkánk azonban nemcsak a tények puszta szemléletéből áll. Mi foglalkozunk a mentéssel és a megelőzéssel is. Nem kell kü­lön hangsúlyoznom, hogy törvényeink dacára még nagy munka áll előttünk. Titokban, saj­nos, még sok erkölcstelenséget űznek és na­ponta találkozunk e bűnök áldozataival, aki­ket megmenteni igyekszünk. Vagy intézetek­ben helyezzük el e lányokat vagy azon igyek­szünk, hogy erkölcsös útra vezéreljük őket. Gyakran nagyon nehezen megy ez. A szabad és korlátlan élet nagyon csábítónak látszik ez áldozatok számára. A megelőzés azonban ki­tűnő eszköz. Önfeláldozó szívvel és mentő kézzel sokat lehet még tenni, hogy a jó ut megnyíljon e szerencsétlenek előtt. Intézmé­nyek létesülnek, ahol barátságos és biztos elhelyezkedést találnak oly helyeken, hol se barátjuk, se családjuk. Kedélyes otthonok, hol szabad idejüket eitölthetik. Munkánk ki­terjeszkedik arra is, hogy a vasútállomásokon óvásokat helyezünk el megfelelő címekkel, hol találhatnak az országban ily otthonra stb. Nem szabad szem előtt téveszteni azt sem, hogy személyesen is közreműködünk az állo­másokon. Egyesületünk fennállásának 40 esz­tendeje alatt már megbecsülhetetlen szolgála­tokat telt e szerencsétlenek megmentése ér­dekében — nemcsak Hollandiában, de a gyar­matokon is. Különösen Holland Kelet Indiá­ban fejtettünk ki nagy munkát, ahol külön­böző helyeken öt keresztény otthonnal ren­delkezünk, melyek sok fiatal nőnek nyújta­nak szép, nyugodt otthont. Ezek idegenből kerülnek oda, ott megmutatják az utat szá­mukra, hogy kereshetik meg becsületes utón kenyerüket. Egyesületünk gondoskodik azon lányok el­látásáról is, akik a törvényes 21 életkort még el nem érték. Ezek az u. n. gyámok nélküli gyermekek. Akiknek szüleitől törvényeink, rossz magatartásuk vagy teljes vagyontalan- ságuk folytán a gyámság jogát elvették. E gyermekek elhanyagolt nevelését itt pótolják is. Kórházi látogatások is napirenden vannak és férjnél nem lévő betegágyas nőket látoga­tunk meg és a kórházból való elmenetelük idején jó címekkel látjuk el őket, hogy a he­lyes utat megtalálják. Egy havi lapot is kiadunk s itt állandóan rámutatunk a rossz állapotokra. A Hollandi Nők Szövetségének alapja és irányelve, hogy csak egyféle erkölcsi törvény létezik, mely a férfi és a nő részére ugyanaz és ha két ember vétkezik, mindkét vétek egy­forma s nagy igazságtalanság, hogy a nő csak egyedül bűnhődjék vétkeiért. Az egyesület szóval és tettel arra törekszik, hogy a kettős erkölcsi felfogást megdöntse. Egyesületünk a Federation Albolitionist In­ternationale álláspontján áll, hogy minden tör­vény rossz, mely a prostitúciót szabályozza, mert ezáltal a kormány az erkölcstelenséget szentesíti. Magyar ajándék Vilma királynőnek. A Lafontaine irodalmi társaság megküí- dötte Vilma hollandi királynőnek „Hollandi emlék" c. kiadványát, melyben Hollandiáról irt magyar versek és hollandi költők magyar fordításai szerepelnek A szép füzetet Ambró Ferenc magyar ügyvivő adta át a királynőnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom