Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz

X£ i ® k ő r ö © é m Járása Az államkölcsönről. Magam is láttam, más is láthatta elég­szer, hogy az emberek az utcán heverő pénzdarabokra azt mondják, nem érdemes felvenni. Lábukkal taszítják félre azt a pa­pírdarabot, amelyet magyar koronának ne­veznek. Vásárlásnál, ha néhány száz korona visszajár, otthagyják, mert nem akarnak vele vesződni. A koldus meg sem köszöni, a pincér kinézi az embert, ha alamizsnaként, borravalóul legalább ezer koronát nem ad. Pedig egv doboz gyufát vásárolhatunk öt­száz koronáért, amely békeidőben két kraj­cárba került. Hagyott voina-e valaki két krajcárt a porban, vagy a boltosnál a régi időben ? Hiszen az egyfillérest is nagyon megbecsül tűk. Ma azonban, elsősorban mi magunk nem' becsüljük a pénzünket. Hogyan be­csülje hát más azt a szegény magyar ko­ronát, amelynek egy fillérjéért, két krajcár­jáért le sem hajolunk, otthagyjuk a sárban, a porban. Voina-e a dollárnak értéke, becse előttünk, hogy ha az amerikátiusok nem becsülnék meg. Nem azt mondanék, ha ne­kik nem jó, akkor bizony nekünk sem jó? Hát ez igy nem jól van 1 Akármilyen kis értékű egy papir ötven- vagy százkoronás, még sem vehetjük meg az ötszázötven ko­ronás zsemlét ötszáz koronáért. Ugye, mé­gis csak pénz a lenézett őtvenkoronás pa- pirbankó is. Ma, amikor az önálló Magyar Jegy­bank felállításává! fedezete van a papírpénz­nek és amikor a magyar korona teljesen stabilizálódott, vétkezik, aki becsmérii, le­nézi ezt a pénzt. Nem félrelökni az útból, hanem gyűj­teni kell a magyar pénzt, ha kicsi értékű is. Eddig a pénzt otihon tartotta mindenki, mert tényleg nem volt érdemes a bankokba vinni. Ma azonban újra érdemes takarékos­nak lenni, ma már nem járhat rosszul az, aki a takarékba teszi a pénzét. A háború előtti éiet és boldogulás csak úgy térhet vissza, ha tőkét gyűjtünk, mint akkor. A betéti könyvecske ismét biztonságot nyújt és kamatot hoz a betevőnek. Jó alkalom nyílik meg mindenkinek a tőkeelhelyezésre a népszövetségi kölcsön­nel, amelynek jegyzése augusztus elsején indul meg. A kölcsönre adott magyar ko­rona dolárrá változik és hét és fél százalék dollárkamatot hoz. A kölcsön teijes biztosítása után a Nemzetek Szövetségének Tanácsa azzal a feltétellel bocsátotta aláírásra a kölcsönt külföldön, hogy abból magának Magyar- országnak is vállalnia kel! egy csekély részt, hogy ezzel bizonyíthassa azt, hogy az or­szág lakossága önmaga is hajlandó meg­hozni önönmagáért az áldozatot a gazdasági helyzet rendezése érdekében. Ez a rövid előzménye a magyar kölcsönrész kibocsátá­sának és a külföldi aláírások nagy sikere folytán mmdenképen buzditólag hat ránk az a bizalom, amellyel a külföld általában a magyar kölcsönt fogadta. Most tehát raj­tunk a sor, hogy megmutassuk, mennyire bízunk önörimagunkban. Lehetetlen, hogy e kölcsön ne sike­rüljön, hisz ez már becsület kérdése. \Jól tudja azt a külföld, nemcsak mi tudjuk érezzük, hogy Magyarország a tönk szél ér jutott. Jól tudja azt is a külföld, nemcsak mi, hogy a hadikölcsön jegyzésre való buz­dítások és a hadikölcsönök elvesztése után ma meglehetős nehézséggel jár nálunk az államkölcsön jegyzésre valakit buzdítani. De tudni kell mindenkinek, hogy ma nem a háború folytatására akarjuk fordítani ezt az államkölcsönt, hanem a romok eltakarítá­sára, a gazdasági élet újjáépítésére. A háborúban mindennél becsesebbet: életet és vért áldoztunk a pénzáldozatokon kivül, ma pedig arról van szó, hogy a ne­héz helyzetbe jutóit maradék ország a sa­ját érdekében kér áldozatot fiaitól. Ez elől az áldozat elől kitérnünk tehát nem szabad. Kicsinek, nagynak erejéhez képest becsü­letbeli kötelessége, hogy a jól felfogott ér­dekében kivegye részét a jegyzékből, meg .kellene ezt cselekedni még akkor is, hogy ha a kölcsön egy pusztán soha vissza nem térítendő áldozatot jelentene, de annál in­kább meg kell hozni az áldozatot, amikor a külföld garanciájával és az állami bevé­teleknek a kölcsön biztosítására záloggal való lekötésével a jegyzett összeg feltétlenül biztosítva van. Reméljük, hogy ügyünket nagy jóaka­rattal támogató népszövetségi főbiztos ur a Nemzetek Szövetsége pénzügyi bizottsá­gához küldendő jövő havi jelentésében ar­ról fog beszámolni, hogy a magyar kölcsön­rész lejegyzése nemcsak, hogy sikerrel járt, hanem, hogy azt tűi is jegyezték, amivel a magyar nemzet élni akarásáról ek. életre­valóságáról, tanúbizonyságot tett. Petőfi. 1849. julius 31. Kegyeletes érzéssel állunk meg eg rövidke percre ennél a dátumnál. A magyar szabadságharc ezernyi dicsőségét borította gyászba akkor és e napon a legdaliásabb és iegmagyarabb dalköltő tragikus halála. Százfelől támadtak a nemzetre idegen zsol­dosok, zsákmányra éhes martalócok rabolva, gyilkolva törtek rá a védtelen országra s vad kegyetlenséggel kongatták a halálharan­got a kárhozatra ítélt magyarság fölött. A sírunkat is megásták már, mivel­hogy temetni jöttek ide. Kossuth hivő sza­vára, Petőfi Nemzet dalára azonban szét­tépte láncait a bilincsbe vert oroszlán, tal­pára állott a magyar s nemzetünk örök életébe vetett rendíthetetlen hitével s nagy­szerű áldozatkészségével megállította roham útjában a pusztító fergeíeget. Bem, Klapka, D.amjanics, Nagy Sán­dor, K iss Ernő s a többi, legendás hős vi­téz honvédek élén karddal írták be nevü­ket a magyar nemzet történelmébe, kard­jukkal írták meg nemzeti históriánk arany­könyvének egyik legvéresebb és legdicső­ségesebb szakaszát. Es abban az élet halál harcban Bem tábornok oldalán ott küzdött Petőfi is, diadalra, győzelemre buzdítva, lel­kesítve a honvédet. Mindenütt győztünk, nemzeti dicsősé­günk elhalványult napja újra kigyult s ra­gyogó fénnyel csillogót az élesre fent kar­dok és szuronyok hegyén. Mindhiába. Derüre-boru következett, imbolygó, sötét árnyak nyomakodtak a magyar égboltozatra, a Végzet ellenünk fordult s Segesvárnál, a fehérvári csatasikon fufó paripák szeges patái gázolták le hon­védek ezreit s közöttük a hősét, nemzetünk reménységét s legnagyobb büszkeségét: Petőfit is. Éppen hetvenöt évvel ezelőtt, 1849. julius 31-én . . . Suhogó szárnyakon visz bennünket a kegyeletes emlékezés vissza a múltba, el messze a távolba, azokhoz a szent hantok­hoz, melyek alatt siri álmát, alussza Kiskő­rös halhatatlan szülöttje, a lángeszű és láng- szivü dalnok, mindig élő magyar nóták bű­bájos szavú csalogánya, akinek emlékeze téré — halála évfordulóján — szülővárosa közönsége, sajnálatos feledékenységből, — egyetlen gyertyácskát se gyújtott meg. Még abban a nádfödeles házikóban sem, ahol bölcsője ringott s ahol a gyönyörű csöpp­ség dajkája ajkáról annyiszor hallotta a dalt: Cserebogár, sárga cserebogár . . . (z Emlékoszlop Dunatetét Ez évi julius hó 27-én leplezték le meleg ünnepségek keretében gróf Teleky József tetétleni birtokán azt. az emlékosz­lopot, amelyet gróf Teleky József és neje hazafias áldozatkészséggel emeltettek azok­nak a hősöknek, akiket az 1919. évi júni­usi ellenforradalom alkalmával a nálunk is gonosz emlékezetű Mikula vörösőrparancs- nok és valami Robár politikai megbízott agyonlövettek. A hartai ut mentén fekvő tanyát a vö­rösök tartották megszállva. Az eiienforradal- márok kapával-kaszával felvegyverkezve kö­zeledtek Harta és Solt községekből a tanya felszabadítására. A vörös bitangok tőrbe csalták a fehér csapatokat, gépfegyver-ke­reszttűz alá vették őket. Ebben az egyen­lőtlen harcban tiz derék magyar vesztette életét. E megdicsőtilt hősök emlékének meg­örökítésére emelte a nemes lelkű grófnő, férje támogatásával a román stilü, műkőből készült gyönyörű, művészi Ízlésű emlékosz­lopot. Az oszlop oldalán ferdén elhelyezett márványlapon a következő felírást olvashat­juk : 1919. junius 21. A nemzeti ügy szol­gálatában a vörös uralom elleni harcban vértanú-halált haltak : Berkes Bálint, Bren­ner János Kraszler, Himpelmann Henrik, Hús Lajos, Kaszt János Lehoczki, Ku jelmann Péter, Molnár István, Schmehl Péter, Schnei­der János, Schnautigel, Szabó István. Ál­dott legyen emlékezetük ! Az ünnepélyt a tanyai iskola növen­dékeinek : Te benned bíztunk eleitől fogva ... kezdetű zsoltáréneke nyitotta meg. Hetter- scheimer Fülöp hartai református lelkész ondott lelkes és magas színvonalú ünnepi beszédet. Csikay Imre nyugalmazott duna- vecsei főszolgabíró, kinek Pál fia a fehér ellenforradalom bátor harcosa volt s szin­tén csak vétlenségből kerülte ki a hősi halált, vette át a közigazgatási hatóság ne­vében az emlékművet. Az ünnepség a ma­gyar Hymnusz eiéneklésével ért végett dé­lután 5 órakor. Az ünnepélyen a többek- közölt meg­jelentek a gróf Teleky családon kivül báró Jeszenszky Ignác, dr. Baksay László a du- navecsei kir. járásbíróság elnöke, feleségé­vel, özv. Hauer Béláné földbirtokosnő, M i- czer Gyula, a kiskőrösi járás főszolgabirája, Greif Nándor áliampusztai javítóintézeti igazgató, Harta és Solt községek elöljáró­ságai a vezető jegyzők és bírák vezetésé­vel és még számosán. Az ünnepély után a grófi család szi­ves barátsággal látta uzsonnára vendégül a megjelenteket. íme az anyagi áldozatot nem kímélő honszerelem! Gróf Teleky Józsefné, a ne­mes lelkű honleány akaratából és áldozat- készségéből teremtette meg a művészi ki­vitelű emlékoszlopot okulásul a jövő nem­zedéknek. A hartai országúton járó vándor kalaplevéve olvassa majd az emlékoszlop szomorú feliratát. Követendő példa Kiskőrösnek, hiszen nekünk is vannak vértanúink ! Válságban a bortermelés. A magyar bortermelés évek óta súlyos válsággal küzd. Oka ennek egyrészt az, hogy különösen nálunk, régi bortermő vi­dékeken a termelés költségei, a korona ro­hamos romlása folytán irtózatosan megnö- növekedtek, a borárak pedig mozdulatlanok maradtak. A borárak mozdulatlanságának egyik oka tőlünk független, amennyiben az egész világ bortermelésére egyforma súllyal nehezedik rá és ez az értékesítés lehetősé­gének a csökkenése. Mig a világháborúban a bornak konjunkturális magas értéke volt, addig a háború után megcsappant fogyasz­tása és a környező államok részéről kivite­lünk elé állított akadályok folytán túlterme­lés állott be s igy a termelt mennyiséget liteni mind nehezebbé vált. Az egész VJjiffgon túltermelés van borban, de különö- áll ez Magyarországra, mert Magyaror­szágnak bortermő vidéke a trianoni határo­kon belül maradt, mig a Trianon által le­szabdalt országrészek 90 százalékban fo­gyasztók voltak s csak 10 százalékban ter­melők. Ez a 90 százalék fogyasztó ma a magyar borfogyasztók sorából hiányzik. A háború után beállott gazdasági elzárkozott- ság úgy az utódállamok, mint a többi or­szágok részéről szintén hátrányosan érez­tette hatását a bor értékesítésére. A magas termelési költségek egyrész­ről, melyek a világparitás fölé emelkedtek s a fenti okokból előállott alacsony borárak másrészről, okozták a bortermelők válságos helyzetét. Az idén azonban ehhez még hozzá fog járulni az ijesztően rossz terméskilátás. Ami betegsége a szőlőnek van, az a ked­vezőtlen időjárás folytán mind kiütött a sző­—-----------------------­E gy nagy ponyv zsoló több hordó demiónok, ládá Berkeinél Kis Petőfi-ucca 12 Orkán.... Szid! ... Gyermekápolás Mod. Magyar ir< Spengler filoz Gyümőlcsbeíőzé Ethlka gyüjtem« dányonként kaph Szabolcs Te Kiskc Árpa, zab, k; ható legolcsól Szekulesz Dei fogadó­Kézimunka leányokat Schwarczné Kiskőrös ELADÓ c Szabadszálláson egy rövid eladó.Cim ‘ Legújabb Div Aller Képes Milliók könv Regény uj sz; Szabolcs papírárul Pince fels 300-600 hl. használh ez évre Bővebb megtudhati

Next

/
Oldalképek
Tartalom