Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz
.. (A Világ tudósítójától) A Petőfi Társaság tidvalevőleg sorozatos ünnepségekkel ékest- /tette föl azokat a falvakat, barlangokat és csárdákat, amelyek Petőfi Sándor révén emlékezetes földrajzi relikviáivá váltak a magyar irodalomtörténetnek. Félegyháza, Dunavecse, Szalkszentmárton, az aggteleki csepkőbarlang után sor került a Kutyakaparö csárdára, amelyről a költő egyik rézmetszetszerűen markáns zsánerversét Irta. Pékár Gyula, Császár Elemér és Szávai) Gyula hordozták végig a Petőfi- áhitat szvetnókét az országban és az elhangzott orációk során sok mindln mondódott el Petőfi Sándorról, ami alakját és költészetét élesebb megvilágításban állítja az ntókor elé. Pékár Gyula tagadhatatlan originalitással „a kard és tant hősét" ünnepelte Petőfiben, de legpregnánsabb jellemzését mégis Császár Elemér 'adta, aki megkapó újszerűséggel a Jánglelkű" ; jelzőt adományozta a százesztendős Géniusznak. Szép és fölemelő volt a Petőfl-ceníenná- rium minden programpontja, a Kutyakaparó- csárdabeli emléktábla-leleplezés pedig a jó homoki borok közreműködése révén teljesen alkalmazkodott a vers belső hangulatához, amit Császár tanár úr a filológia legpedáusabb eszközeivel megelőzőleg pontosan körülhatárolt. Kortársak följegyzései, versek és hagyományok okolták mog, hogy a Kutyakaparócsárdában Petöfi-ünnepséget rendezzenek, mert hiszen a bornemissza Petőfi, ha nem is a kar- cos miatt, de a néppel való közelebbi megismerkedés érdekében be-betért a csárdába és nem egy' szikra lobbant benne lánggá a pipafüstős, olajfényes ivószobában. A kutyakaparó- beli ünnepség síílszerű volt és a Hortobágy vándora mindenkor megilletödött lelkesedéssel fog megállani az országúti emléktábla előtt, A Petőfi Társaság, miután gondosan kiaknázta az összes alkalmakat és helyeket, amelyeket a Petőfi-hagyományok felavattak, kezdett nem egészen szigorúan ragaszkodni a tradíciókhoz és n többek között a muH hét csütörtökén a Hermina úton lévő „Jardin do Paris“-bau tartott Pelőfi-ünnepséget. Nincsenek följegyzések arról, hogy Petőfi az említett mulatóhelyen megfordult volna és annál kevésbé lehetnek, mert hiszen mindenki tudja, hogy a műintézetet Wabits Lujza jóval a szabadságharc letörése után alapította. Az is kétségtelen, hogy a „Jardin de Paris“ jellege és törzsközönsége sarkalatosán különbözött a Kutyakaparőétól, amelyben a haramiák borjúszájú ingben és rá máscsizmában fogyasztották a boriíalt. Kellő irodalomtörténeti felkészültség nélkül nem lehet tehát bátran hozzászólni azokhoz a vonatkozásokhoz, amelyeknek alapján a Petőfi Társaság kiterjesztette a centenná- riumi ünnepséget a Jardin de Paris-ra. Annyi kétségtelen, hogy Szávcy Gyula főtitkár úr rövid beszédben felhívta a mulató közönségének figyelmét a nap jelentőségére, majd gyors egymásutánban következtek a program többi számai, a négy pompás néger énekes, Becker Bébv, Sanzonok, blüettek és mindennek betetőzéseképpen a „Mért járkálsz meztelenül?“ című bohózat, amelynek azonban a főtitkár úr sem tudott annyi erkölcsi alapot kölcsönözni, hogy a rendőrség szemáremsértő tartalma miatt megkésve bár, be ne tiltsa. Előadás után hölgyek és urak keresték föl az asztalokat és Barabás Miklós Petőfi képének reprodukcióját árusították kétezer koronájával. A kép másik oldalán vörös betűkkel a következő magyarázó szöveg volt olvasható: Ara 2000 korona Petőfi-est a Jardin de Paris-ban A befolyt jövedelmet A Petőfi Társaság céljaira fordítják Megállapítható, hogy a társaság a képek eladásánál sem ragaszkodott a Petöfi-hagyomá- nyokhoz, amennyiben a költő által annyiszor megénekelt „barna kislány" helyett szőke, sőt feltűnően szőke kislányokra bízta a terjesztést. (“• M 1
