Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz
4 CsoMkaraaggyarTsság Petőfi a mai ktílA Neue Züricher Zeitung legutóbb ideérkezett számának egyik króni- kaja megemlékezik Feílfi Sándor születésének századik évfordulójáról és arról az országos ünnepségről, amellyel ez évforduló alkalmából az egész magyarság áldozni fog Petőfi emlékének. A krónika röviden leírja Petőfi életét és jellemzi költői munkásságát. Azt irja. hogy Petőfi művészete az igazi demokratikus művészet. A mesterkéletlen emberi lélek beszél belőle, az a lélek, amely él és szeret, amely szabadságra tör és amelynek minden emberi szivet meg kell indítania. Azt irja továbbá, hogy Petőfit teljesen betöltötték az elmúlt század szabadságeszméi- Petőfi világszabadságról álmodozott, ezért a világszabadságért akart Petőfi meghalni és azt hitte, hegy a királyság tatjában áll a szabadságnak. Eszménye a francia forradalom volt, annak gondolatai lelkesítették. Ily általános jellemzés után igen érdekes korjelző sorokat ir s svájci lap. Azt mondja, kogy Petőfi dicsősége messze áthaladt népének határain. Minden világnyelven olvassák, a legnagyobb szellemek hódoltak neki. O és Kossuth elszakithatatlanul összeforrt az idegenek szemében a régi magyarsággal. Az évforduló az egész magyarság ünnepi megnyilatkozását jeienti. Azonban szorongással várják a román, a cseh és szerb hatóságok viselkedését, vájjon ezek nem fogják-e megakadályozni az elszakított testvérek részvételét az ünnepben ? Mindenesetre — jegyzi meg a lap — az évforduló alkalom arra, hogy ismét szorosabbra fűzzék a magyarokat összetartó kapcsokat, de éppen ez az oka annak, hogy Erdélynek, Felsőmagyarországnak és Délmagyarországnak uj urai ne nézzék szívesen a készülő országos és belpolitikában. ünnepet. „A pozsonyi Petőfi-emlék- mü szomorú sorsa — teszi hozzá a Neue Züricher Zeitung — szomorú előjel. Fájdalom, igy lesz. Petőfi Sándor évfordulójából politikai ügy.“ * De, hogy Petőfi a mai belpolitikában is mennyire aktuális, példa rá az alábbi közlemény is, amit lapunk egyik olvasója küldött be hozzánk : „Ahol Petőfit vasvillávil tárták." A „Csonkamagyarország“ hasábjain a mulíhét valamelyik napján egy cikk jelent meg a fonti eim alatt, amelyben a cikkíró egy történelmi tényt vatitstt a szemeink álé, mikor arról ir, hogy Petőfi Sándort, a legnagyobb magyar költőt, aki 1848. év júniusában köztársasági- párti programmal lépett fel képviselőjelöltnek Szabadszálláson, a választók nem engedték szóhoz jutni, sőt még a testi épsége is veszélyeztetve volt, úgy hogy a szó szoros értelmében menekülnie kellet Szabadszállásról s helyette egy jelentéktelen — kormánypárti — egyént választottak meg képviselőnek. A „Félegyházi Hírlap“ 1922. évi március hó 26-án megjelent 13-ik számában egy bizonyos K. B. Úr válaszol s a cikket nekem tulajdonítva szörnyű professzori lelkiismeretességgel igyekszik kioktatni. Többek közt azt irja, hogy Petőfit nem azért nem választották meg képviselőnek, mert köztársasági érzelmű volt, hanem azért, mert megrágalmazták. Tökéletesen igaza van a vazércikkiró Úrnak. Az igazságot, a gerinces meggyőződés hitvallását akkor se szívesen hallgatták egyes Urak s Petőfit „destruktiv“nak bélyegezve, a tudatlan népet, amely népnek Petőfi a legönzetlenebb, a legőszintébb barátja volt, karnis jelszavakkal félrevezetve föllazították ellene s még ezer szerencse, hogy eltudott menekülni a mai generáció által is jól ismert ólsaos-boíok és hasonló kortes-eszközök elő!. Majd arra is kioktat a tisztelt K. B. Úr — abban a feltevésben élve. hogy a „Csonkamagyarország“ kérdéses cikkét én írtam, — kogy a budapest—zimoayi vasút 1882. dec. 36 én készült el. Bocsásson mag tisztáit K. B. Úr, de ezt igazán nem tudtam. Ezek előrebocsáitása után rátérek tisztelt K. B Ur a dologra: azt a bizonyos cikket a „ Csonkatnagyar- ország“-ban, amely miatt a személyemet oly erősen méltóztatik támadni, — nem én írtam. Sajnos nem. A „Magyar Ugar" cimü, Budapesten megjelenő kisgazda napilap hozta azt a cikket múlt heti — számában, amelyet azután a „Csoaka- magyarország“ egyszerűen leközölt, így tehát a nekem adresszált kioktatásokat redozius előzékenységgel átutalom a „Magyar Ugar" cimü lap eikkirójának Ezek után letehetném a tollat, ha a tisztelt K. B. Úr „Válasz“ cimü cikkéből nem lógna ki a lóláb : személyeskedéssel. apró kis iüszurá- sokkal megsebezni azokat, akik a magyar nemzet evangéliumát, Kossuth Lajos örök életű politikáját hirdetik és követik. Megvagyok győződve arról, hogy a nép okulva a múltak tapasztalatain, nem fogja ismét vasvillával várni a barátait, a szószólóit, mintahogy Petőfit várták egykoron hakecn a legféktelenebb uszítás dacára is odaáll barátai mellé és vállvetve fogják ezt a rombadőlt csonka országot újra építeni a Kosssuth- eszmék szellemében. így tehát meddő fáradtság tisztelt K. B. Ur én rajtam keresztül a Kossufh-ideologiát támadni, mert a támadása úgy sem fog célhoz ve19SC MtáreÍMs 30 zetai. Bár nem akarom a „Csonka- magyarország" hasábjait fölöslegesen megterhelek de mégis ki kell térnem ax Ön által felemlített 191i. március 15-án n Népmüvelődési Egyesület kiadásában megjelent .Emléklapra, amelybe „A republikáns Petőfi“ címen én is írtam egy cikket. Nagyon jól tudja azt a tisztéit K. B. Űr, hogy Magyarországnak 1918 november 1-től 1919. március 21-ig terjedő időszaka kétségbeesett küzdelem volt az anarchia ellen, mely az elvesztett 5 esztendős világháború következményekép. mint eqy szörnyű Damokles-kard állandóan fenyegetett bennünket. Az akkori államforma támogatása a haza elsőrendű érdeke volt. mert abban az időben más megoldás nem lehetett, hiszen a király is itthagyoit bennünket és a legnagyobb káoszban magunkra maradva, azok, akik a haza sorsát szivükön viselték, minden erejükkel azon voltak, kogy a megáradt népindulatot, a felkorbácsolt és zabolátlan szenvedélyeket lecsapolják és korlátok közé szorítsák. Rendet és nyugalmat kellett teremteni. Sajnos, az anarchiát a legnagyobb erőfeszítés mellett sem lehetett megakadályozni, miután a polgárság és a hazafias munkásság nem állott történelmi hivatásának magaslatán s igy a Dantonok fölött a Robespierrek győzedelmeskedtek! Dr. Sahin Tóth Rafael. * Szegény Petőfi! Tudom, forogsz most ott Fehéregyháza körüli jeltelen sírodban. Mig éltél, osztályrészed nem volt más. csak örökös harc, meg a vele járó szenvedés. Most meg mindenki csak neveddel dobá- lódzik, mindenki csak nevedből akar élni, mindenki csak neveden akar jobbra vagy balra érvényesülni. Nyugodj meg, jó Petőfi Sándorunk. Az egész kanda-baada nem más, csak — politika.
