Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz
U] Nemzedék A Petőfi Társaság nagygyűlésén a magyar nyelv fokozottabb védelmét hangoztatták Kiosztották az öt nagydi/at — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — ______„ését olvasta fel nagy tetszés m ellett. Sas Ede tréfás szatírája nagy derültséget váltott ki. Utána Hcrczep Ferenc olvasta fel pompás és elegáns irásmüvószettel megirt novelláját, amelynek oime Vasárnap délután. A közönség percekig ünnepelte a nagy irót. Végül Jászai Mari adott elő két Petőfi-versct, szokott, nemesen egyszerű müvésze- . tével. A Petöfi-Társaság vasárnap délelőtt tartotta meg nagygyűlését az Akadémia dísztermében nagyszámú, díszes és előkelő közönség jelenlétében. Ezen az ülésen jelentette be az elnök, hogy az öt nagy dijat ez évben kinek juttatta a Társaság. A Jd/caí-ímgy dijat HcrczcfJ Ferenc, a legnagyobb magyar iró kapta, akinek munkásságát méltatni az előadói vélemény szerint sem szükséges. A Pelofi-n anydi j Száván Gyula főtitkárnak jutott, aki a cen- íennáris évben kifejtett, szinte emberfölötti mnnká-^ásávai valóban rászolgált erre a ,lvi tüntetésre. A Tőzsde-naíjydijat, mint drámaíró Harsányt Kálmán kanta, akinek Ellák-ja a. magyar történelmi tragédiát újra felemelte, a bánkbáni magasságra. Az első Ccntenndri::- dijat, mint lírikus Csengén Gusztáv kapta, akinek (iO éves írói múltját akarta ezzel megkoszorúzni, a Társaság. A második Centenn&ris- dijat, esztétikusnak, Pintér ,1 «nőnek adták ki, aki irodalomtörténeti munkása á g ár al. tette inni értté nevét. Mind az öt díj: ÍWUIOO—1ÜÜ.00C! korona. A két uj tag: Bartók// József és Gáspár Jenő. Az elnöki megnyitót Pékár Gyula mondotta. Magasröptű és mindvégig lel«lincselő l^.'izédóben rásm látott arra, hogy a .magyar irodalmi nyelvin» jtisss-beíörűk törtek be, s hogy a magyar nyelv, szépségeit és egészségét egyes irók tervszerűen rontják meg. A beszédet sokszor szakította félbe a közönség tetszése. — Kétféle inagjNwr nyelv és irodalom van keletkezőben — moucloüa Pékár. — És vigyázat., éz nem „nyelvújítás“ a Kazán czyk érteiméhen; nem, a. Kazin- czykat mindig bizton óvta, sugallta, vezette liagyomány-tisztelö törzsökös magyar érzésűk; ók a nyelvet mindig a magyar géniusz szellemében újították, ők gyógyították és nem mérgezték, mint azok teszik ma, akik egyéni ötlet ességgel és megdöbbentő tervszerűséggel mé- telyezik nyelvünket idegen géniuszok dekadens esszenciáival: métely czik szellemét a rosszul megemésztett külföldies- kedés émelyítő hulladékaival, mételyesik formáját, struliturújat ellenséges germa- nizmusok, galliciziKusok, hebraeizm-usok tolvajnyclvü miazmáival, s •métedyezik végül a kiejtését, ritmusút bomlasztó, kiforgató diszharmóniákkal. Tisztelt közönség, minden nyelv mindenekelőtt egy zenei egész s aki — mint például Pesten teszik — a nyeivmiusika harmóniáját kikezdi, az igazában a nyelvben lüktető nemzeti szellemre mér halálos döfést. A hamis ritmus tovább torzítja a szavakat, a szavakkal észrevétlenül tovább hamisítja az érzést, a gondolatot, — s ha még tovább várunk, egyszerre csak arra ébredünk, hogy a magyar helyett valami más van itt... Egyelőre azt látjuk, hogy ezek a merénylők úgy bánnak a nyelvünkkel, mint a mngnk perverzitásának a magántulajdonával: nyúzzák, csavarják, kiforgatják, akár az ó szeres a nynlbőrt, kísérleteznek rajta, mint házinyulon, cinikus ólcckbe törik, a magyarnak idegen szójátékokra iicauiitják, egyszóval kínozzák, gyötrik, becstelenilik! Igen, ez az irány a nyugati kultúra hangzatos cégére alatt annak a nyugatnak nem kincsét, liánom szemetjét, orjedő és erjesztő romlott» ó- . gát ontja ránk a iztemacionális sscmél- derobot csinál a Pázmány, aa Arany, a Petőd linkünk oly szent, oltárából. Ezt akarják, ezt akarnák... de fogjuk meg a kezüket! És először is nézzük meg a dolgot kissé közelebbről. — Lássuk az ország fővárosát! Kettős fejlődés látszik itt a Unna két partján: a palotás Buda, mint a király székhelye, az udvari hivatali élet központja, magyar volt, da az ipari és kalmár-ói étnek. az alattvalói és polgári 616 életnek mégi# inkább a vele szemben születő nem-magyar Pest igyekezelt megfelelni Az udvari fény árnyékába idetömörült s bolgár, görög, örmény, zsidó, izmaelita, rác és német üzérek nemzetközi sokadalma s ez a nem-magyar keveredés alkot és fejleszt itt várost. Épp mert nem magyar, bírja ki könnyebben a törökuralom keserves százhatvau esztendejét .... lfiSö után a felszabadulással az elpusztított Buda holtra válik s Pest már elejébe került. Nő hatalmasan, de mert sobse volt magyar város, ez a rohamos fejlődés se tudja magyarrá. íi- gyurui. A sok idegen elem tova Héra is nemzetközi tarkasággal gomolyog benne s ebből n görög-rác világ múltával a német burgerség emelkedik vezető _ szerepre. A Petőfi Pestje még sült német: kemény fal, melyen alig mer, alig tud o magyar játékszín tért törni.... A többit, a milliós lakosságú modem Pest evolúcióját tudjuk. Ha már Budapestnek hívják, de sajnos, ez néni teszi so magyarabbá, se magyarosabbá; hiába, az Orsiiig fővárosa sehogy se, ma se tudja feledni nchi-magyar eredetéi! Az örökké uj és idegen elemet gomolygása tovább tart itt ma is s a magyar és m agya rostáló tűs* sehogy se tud lépést tartani, pláne elejébe kerülni a közönyös vagy rosszul magyarosodé rósz internacionalista burjánzásának. , .Gyönyörű város!“ áradoznak az idegene.k, — Itt minden nyel von beszóinok, minden ízlésnek hódolnak, Budapest igazi, nemzetköz'» főváros!" Sajnos, Így van. A magyar főváros unikum a világ fővárosai közt. A fővárosok rendesen a nemzeti nyelv, a nemzeti szellem, a nemzeti önérzet, n nemzeti irodalom legkulmi- náusa'ob gócpontjai: Paris a legíran- j ciább, London a legangolabb. Madrid a lngsptmyolabb, még Bolgrád is a leg- j szemelib metropolis----- «gyedül Buda- i p esté a szomorú dicsőség, hogy az egyet- < len nemzetközi főváros és horoikusan i küzdő magyar elemeinek minden erői- » ködöse dacára is oly nehezen tud benne • a magyaros magyar nyelv és érzés vo- t zelő szerepre vergődni___ Internacio- 1 n alizmus? Vájjon egy kovósbó közö- l nyös, egy nemzetibb fővárosban tudott 1 volna-e a proletárdiktatúra oly játszi • könnyedséggel hatalomra billenni cs > hatalmon maradni? i — Mindezek után tiszta a kép: a nem ( magyar eredetű s az örökké uj 6s idő- ’ gon elemek gomolygása folytán, rosszul 1 magyarosodé Budapest hogy is válha- i tott volna a nemzőt! nyelv, a nemzeti irodalom fővárost megillető kulmináns gócpontjává? Amíg kisebb és szerényebb volt, Pest a múltban szivesen elismerte a vidéki igazi magyar nyelv praeceptorságát és szívesen tanult Aranytól, Petőfitől, do most, hogy ftj- vitto Isten a dolgát s fénnyel, kinccsel, milliós tömegekkel rendelkezik, most már mást gondol és megy a maga utján. Mit nekilát a vidéki paraszt nyalv, mikor az ő egyáltalán nem vagy legfeljebb rosszul magyarosodó, de jól fizető tömegeinek más kell? Es megcsinálja számukra azt a szóljeamitó, szeUemha- misitó, dekadens és kakofonikus pesti nyelvei, mely hovatovább elválik, távolodik a magyar nyelvtől s most már oly erősnek őrzi magát, hogy mindenben hasonló mételye« irodalmával együtt immár hadat üzen az igazi magyar nyelvnek és igazi magyar irodalomnak, j Ok és pártolóik persze dialektusnak ne- \ vezik ezt a pesti nyelvet ... én Istenem, mintha, az dialektus volna, ha valaki nem tud magyarulí! Ara fürgék és agilisai* az uj nyelv és irodalom vezérei s a sajtó egy bizonyos részével már hatalmasan terjesztik a mételyt az egészséges vidék felé. Viszik az uj magyar tolvajnyelv jössz szavait s az a szegény naiv vidék tátott szájjal őszi, én megdöbbentem a minap, mikor nem egy vigéez- től, hanem egy parasztgazda szájából hallottam azt, hogy „lekéstem a vonatot“ . . . az uj nyelv máris rontja a régi jót. rontja n ritmust, n szenemet s nyomában ugyanígy mételyé*! a* irodalom nz igazi magyar irodalmat. * Az elnöki megnyitó után felzu- ?ott a tape, májjá következett a fő titkári jelentés. Ezután Ssathrnápj István adta elő húrom pompás költeményét. Bársony István, a kitűnő j elbeszélő Az alma meg a fája című ! v
