Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz
1929. jjunius 4., kedd, q a . és 2771az íert allere3gÓ tok ak nő ve;lekeek, yv;elilis *os ak ilo jel litte aző •k. rgi li a iJókai Mór siremlékének felavatása. Vasárnap délelőtt avatták föl a Kerepesi temetőben azt a síremléket, amelyet a magyar társadalom kegyelete emelt Jókai hamvai fölé. A gyönyörű emlékmű köralakban veszi körül a sirt és a kör üresen maradó részeit pázsit és tarka virág boritja. Az emlékmű dr. Lechner Jenő építőművész tanár és Füredi Richard szobrászművész alkotása. A vasárnapi ünnepet a vallás- és közoktatás- ügyi minisztérium rendezte az emlékművet is maga gróf Klebelsberg Kunó miniszter avatta föl. A beszed amelyet tartott, a magyar nemzet Jókai iránt érzett kegyeletének hatalmas és gyönyörű megnyilatkozása volt. — Jókai — mondotta többek között — a maga gyönyörű munkáséletét mindvégig következetesen élte le. Nagy szelleme, hatalmas poézise mindvégig egy irányban haladt. Utána egy hatalmas, nagy életmű maradt, amely örök értéke a magyar nemzetnek. Emléke — fejezte be szavait — most elkészült s én ennek az emlékműnek kulcsát átadom a székesfőváros polgármesterének azzal a kérelemmel, őrizze az emléket és ápolja szeretettel azt a sirt, ahol a nagy magyar mesemondó alussza örök álmát. Sipöcz Jenő polgármester a székesfőváros nevében rövid beszéd kíséretében vette át a síremlék kulcsát. — Az én feladatom most csupán az — úgymond —, hogy átvegyem ezt a gyönyörű emlékművet, amelyet a hálás módok emeltek Jókai sírja fölé. Egy nemzedéknek volt Jókai a legkedveltebb regényírója és ez a nemzedék híven őrzi az emlékét és őrizni fogja az egész magyarság, mert Jókai a magyar ifjúságnak halhatatlan Írója és amig egy magyar és egy ifjú lesz, addig fenn fog maradni Jókai emléke is. Dr. Berzeviczy Albert mondott ezután beszédet a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság nevében. — Amikor Jókai meghalt — mondotta — nekem, mint akkori közoktatásügyi miniszternek jutott a feladat, hogy a nemzet gyászának kifejezést adjak, hogy mint a nemzet halottjának, adjam meg neki a végtisztességet is és megindítsam a gyűjtést emlékének felállítására. Áll most már szoboremléke, a magyar ifjúság filléreiből. Gróf Klebelsberg Kunó miniszter ur érdeme, hogy most síremlékét is felállíthatjuk. A magyar ifjúságnak volt ő a nevelője és most, hogy emlékében feltámadt, a feltámadás halle- lujába milliók szava csendül meg. Pékár Gyula a Petőfi Társaság nevében beszélt, — Petőfi Sándor szózata jut most őszembe — [úgymond — az, amelyet a kishitüekhez intézett. Osto- , rozta őket és hangsúlyozta hogy a magyar nemzetre külön magyar gondviselés vigyáz. Ez a külön magva - gondviselés teremtett meg nekünk nyolc esztendő alatt huszonnyolc nagy magyart, hogy 1848-ra a nemzet szellemileg föl legyen készülve.Petfi. Arany. Madách, Jókai, Tompa van köztük, hogy csak a főbbeket említsük. És van ebben a csillagsorban egy ikercsillag, Petőfi és Jókai. Ikrek ők, iker lánglelkek. Egyik a másik nélkül nem is említhető. Jókai siremlékének fölavatásánál bizonyosan itt van Petőfi szelleme is. Adsit! Adest Ezután dr. Hegedűs Lóránt mondott az alábbi beszédben köszönetét a Jókai-család nevében a kormánynak, a fővárosnak és a magyar tanulóifjúságnak, hogy Jókai Mór sírját maradandó emlékművel örökítették meg. — A Jókai-család nevében, mint annak ezidösze- rinti legidősebb férfitagja, mély tisztelettel köszönöm a magyar kormánynak, Budapest székesfőváros közönségének és iskoláink hazafias ifjúságának azt, hogy Jókai Mór sírját nagy és maradandó emlékművel öiökitették meg. Meggyőződésem az és úgy hiszem. érzi ezt ma minden magyar, hogy amit e nemzet Jókai emlékének ad, azt saját halhatatlanságának adományozza. Nyolc évvel ezelőtt, amikor Jókai szobrát, mint Akadémiánk tudós elnöke előadta, lelepleztük. mint az ország pénzügyminisztere állottam a szobor talapzatánál és sokkal nehezebb viszonyok kozott, sokkal tétovább hangulatban és egv sokkal kishitübb nemzet előtt ott fogadalmat mondtam a család és jövendölést tettem a nemzet előtt. Engedtessék meg nekem, hogy ezt a néhány szómat most, nyolc év múlva megismételjem az ő sírjánál, családunk e legszentebb helyén: Családunk nagyja, nemzetünk dicsője, legyen Tiéd minden rózsa és babér. És ha most nyár előhavában itt és az erőszakkal lelépett magyar részeken — tőlünk oly távol és mégis oly közel —- pirosló hajnal pirkadásakor meg fog szólalni a csalitban a pitypalaty, Jókait zengje az ő szent dala is. Es Te, ha majd jő a nagy magyar V'irradás. a Te soha-el-nem-muló szelleme i szárnyán emeld a halhatatlanságba ezt a soha-meg- nem-haló nemzetet1 A kormányzó tette le a sírra az első koszorút. Herczeg Ferenc a felsőház, Puky Endre a képviselőház, gróf Klebelsberg miniszter a magyar iskolák, dr. Sipőcz Jenő polgármester a főváros koszorúját helyezte el. Ezután Jókai özvegye, akit Pakols József vezetett karonfogva a sirhoz. tette le koszorúját. Az özvegyet bemutatták Horthy Miklós kormányzónak. Hegedűs Sándor a család nevében, Bér zeviczy Albert az Akadémia és Kisfaludy-Társaság nevében. Borász László püspök n református egyház nevében, Sziklay János az Ujságiróegyesület nevében, Volkenberg Alajos rektor a Pázmány Péter- Tudományegyetém nevében, Balassa József az Otthon nevében, Valikovszlty Károly a Hírlapírók Nyugdíjintézete nevében, amelynek Jókai első tiszteletbeli tagja volt, '/.seny József a Rákóczi-Szövetség nevében, Székely Eerenc Jókai kiadói, a Révai Testvérek nevében, az unitárius egyház, Komárom város, a pápai református kollégium, a MANSk, a csehkomá- romi Jókai-egyesület, a Szilágyi Erzsébet leány- 1 líceum helyeztek még el koszorúkat.
