Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz

BuD«i>h; ■ I89IMILOM ÉS MflVÉSZET. ü P®té&ii-iráfi»S0sági ®WS882Báií»ö «álé^®a A Petőfl-Társaság Vasárnap délelőtt az Akadémia üléstermében nagy közönség előtt tartotta meg ebben az évadban utolsó felolvasó ülését Ferenczy Zoltán másodel­nök elnöklésével. A hivatalos bejelentések után Petri Mór olvasott föl egy részletet most készülő munkájából, a mely Magyar várak címmel a tőlünk elszakított magyar várak történetét és a hozzájuk fűződő regé­ket gyűjti egybe. Petri Mór nagy körül­tekintéssel és buzgalommal gyűjtögette ösz- sze a magyar várakra vonatkozó történeti adatokat levéltárakban való kutatásokkal, a várakhoz fűződő regéket és meséket pe­dig magának a vár környékén élő népnek az ajkáról. Müvének az ülésen bemutatott fejezete a Szilágyság krasznai részében, a Rézhegységben állolt Valkó-váráról szólott, melynek történeti dokumentumokkal meg­erősített történetével bámulatosan egyez­nek a várról szóló népregék, a melyek kö­zül kettőt olvasott föl a szerző. A vár tör­téneti leírása és a két rege a szerző által poétikusan szép formába öntve, igen nagy tetszést aratott. Ezután Szávai/ Gyula olvasta föl nagy tetszés mellett finom verselésii, elmés ver­ses jelenetét, a melyben Csokonai Vitéz Mihály kesereg Liliánák egy elmaradt le­vele miatt. Most néhány vendég bemutatása követ­kezett. Fcrcnczt/ Zoltán bemutatta tísváth Gedeon drnak, az aszódi Petöfi-fögimná- zium igazgatójának Cancrini Emíliáról, Pe­tőfi első szerelméről Írott müvét. Osváth dr., a ki buzgó kutatója a Petőfire vonat­kozó adatoknak, évek óta gyűjtögette az adatokat Cancrini Emíliáról, akiről eddig keveset tudott az irodalomtörténet, holott az első nő volt, a ki Petőfit költői megnyi­latkozásra késztette. Osválh Gedeon dr. az aszódi evangélikus egyház anyakönyveiben talált adatok, valamint Cancrini Emilia né­hány kortársától — főként Baróty Lajos történetírótól és Reviczky László evangé­likus lelkésztől kapott információk alap­ján teljesen megvilágította Petőfi első sze­relmének alakját ée életfolyásál, valamint Petőfi szerelmi csalódásának történetét. Cancrini Emilia, Cancrini Károly evangc. likus lelkésznek, a Teleki grófi család ne­velőjének, és Gregus Teréziának, Gregus Ágost közeli rokonának volt leánya, a kit szülei nagy gonddal neveltettek az aszódi leánynevelöintézctbcn. Petőfi szerelemre lobbant a kékszemii, feketehaju, sudárter­metű leány iránt, a kihez azonban nem tudott közelférkőzni. Levelekkel, szerelmes versekkel ostromolta, a melyeket azonban Emilia eldobott, szétlépctt vagy elégetett. Egyik ilyen hozzá irt szerelmes vers került Kovács professzor kezeibe s Petőfi szégyen- padra került miatta. Cancrini Emilia, a ki nem szerette a verseket, e miatt elide­genedett Petőfitől, majd teljes lett az el- hidegülés, a mikor Petőfi — megtudva, hogy Emilia jegyben jár — gúnyos vers­ben énekelte meg szerelmét. Cancrini Emi­lia azután férjhezment Moczkqnyi József tápiószelei evangélikus lelkészhez és nem — mint eddig tudták — fiatalon halt meg. hanem 77 évet élt, négy fia és négy leánya volt. Petőfiről az egyébként közlékeny uri- asszony, a ki kedvelt tagja volt a társa­ságnak, tartózkodóan nyilatkozott. Petőfi sokáig őrizte a szivében aszódi szerelmé­nek a képét s Galgaparii, Hűtlen és 7’ü/t- áérálam cimü költeményeiben örökítette azt meg. — A közönség az ülésen jelen­levő szerzőt lelkesen megtapsolta komoly, szép munkájáért. A másik bemutatott vendég Benkc Tibor volt, a kinek Az utolsó torclai országgyű­lés cimü drámai költeményének egyik rész­letét Szathmáry István interpretációjában hallottuk. A költemény Kurucz Balázs boldogfalvi tanító tragédiáját rajzolja meg drámai erővel. Az öreg tanító lelki egyen­súlyát a sok csalódás, csapás után végleg megzavarja az a kiváltság, hogy ezután oláhul tanítson. A szilveszteri hózivatar­ban kirohan a mezőre s az ősöket hívja segítségül. Az ősök jönnek az utolsó bu­dai országgyűlésre, ott van közöttük Petőfi is, a ki lélekbemarkoló szavakkal mutatja meg a jövő útját. A zivatar elmúlik és egy kivénhedt ordas találja meg az öreg tanító hóval beborított holtteslét, s mint a ma­gyar keserűség eleven szimbóluma, hosszan felüvölt az égre. A kitűnő költeményt a közönség és a társaság tagjai nagy tetszés­sel fogadták. Végül ugyancsak Szathmáry István be­mutatta egy fiatal költőnek, Balogh István­nak három költeményét, a melyek mély gondolatukkal és eredeti formájukkal nem tévesztették el a hatásukat. Az ülést Ferenczy Zollánnak a közön­séghez intézett elmés kis beszéde fejezte bev a*

Next

/
Oldalképek
Tartalom