Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz
1931, MÁRCIUS 8, VASÁRNAP B.Q. Schacht doktor — Hitler pénzügyi diktátora? A birodalmi bank volt elnökének könyve: A háborús jóvátételek vége — Briand Páneurópája ellen — A világgazdaság bajain is tudna Schacht doktor segíteni BERLIN, márc. 5- I termékeikből kelj gondoskodniok népeik létéről •sótól.) I a kormányokat különleges gazdasági politikára kényszeríti. Viszont hasonló okokból kénytelenek az agrárállamok véderejük érdekében egyes iparágakat fenntartani és pártolni. A lefegyverzés tehát nemcsak politikai, hanem fokozottabb mértékben gazdasági életkérdés is az egész világ számára. Az utolsó fejezetben azután Schacht dr., akiről újból le kell szögezni, hogy nemrég még a birodalmi bank elnöke volt, a kapita- lizmus ellen fordult. Ha a kapitalizmus a munkások millióit nem tudja foglalkoztatni, ha a munlcástömegeknek nem tud kenyeret adni, akkor elveszítette létjogosultságát.. . Valóban?... Vájjon hogy lehetne* a munkanélkülieken segíteni?... Schacht ír. úgy gondolja, hogy kölcsönöket kellene adni — nem az iparnak, hanem igenis a benőknek. Egész sora él ama államoknak, amelyeknek 'pélIául lokomotívokra, villamos telepekre, kikötőkre, sínekre, csöveiére és sok egyéb másra volna szükségük, de nincs elegendő pénzük a beszerzésre. Mindezt hitelre lehetne szállítani. E terv végrehajtására össze kellene ülniük a világ iparűzőinek és szövetkezniük kellene nemzetközid ffiös ..munkára. Pénz pedig (A Budapesti Hírlap munkatársától, Schacht doktor, a Reichsbank volt elnöke, Németország képviselője Párizsban és Hágában, a Young-terv egyik megalapozója, könyvet írt a háborús jóvátételek végéről. Amikor, könyve megjelent, Stockholmban járt és ott nyilvánosan, egyik nagy beszédében kifejtette, ha ő pénzügyi diktátora volna hazájának, rögtön beszüntetné a reparációk fizetését. Ami nagy szó, mert Schacht doktor még mindig pénzügyi tekintély a nagy világon és a Nácik egyik titkos miniszter-jelöltje. Schacht valaha demokrata volt, a demokrata jrárt szerezte meg számára a Reichsbank elnöki állását, azután elhagyta politikai barátait, jobbra kanyarodott és ma közel áll Hitlerekhez. A Nácik pedig, ha valaha a kormányra jutnak, csupa diktátorokkal fognak korrrányozni. Schacht doktor mostani nagy offenzívájának bevallott célja, a nagy világot meggyőzni, hogy Németország nincs abban a helyzetben, hogy akár a Young-terv, akár pedig más számítás alapján jóvátételt fizessen. Ebben a kérdésben óriási szakadék választja el utódjától, Luther doktortól és a mai kormány vezetöitó'l, akik azt hirdetik, hogy a birodalomnak, mint egy tisz-. les szerződő félnek, erkölcsi kötelessége a vállalt fizetéseknek eleget tenni. Amíg lehat. A revízió gondolata kísért tehát a német politikai körökben is. Schacht doktor azonban azt mondja, hogy teljesen lehetetlen, mindig* csak nagynehezen összekunyorált külföldi kölcsönökké! a reparációs fizetések okozta hiányt fedezni, tehát a fizetéseket be kell szi Rögtönösen... A német jobboldali ellenzék tapsol doktornak. Könyvét dicsőíti. A kiváló ' a német pénzügyi politika jövendő oszt tartja. Egész bizonyos, hogy a respublj Schacht aligha fog még jelentősebb szerepet játszani. Egész könyve egyetlen vád a mijti kormányzati rendszer ellen. A birodalmi bmík volt elnöke nemcsak azt írja, hogy az új nenfet valuta megteremtése óta egyáltalában nem tudtak gazdálkodni, hogy oktalanul szórták a pénzt, hanem azt is, hogy a vezetőknek sejtelmük som > volt a felépitő pénzügyi gazdálkodás lehetőségeiről. Némi igazság rejlik e megállapi ásban, hisz ki sem tagadja, hogy 1926 és 28 között a birodalom egész sereg luxus-kiadást engedett meg magának, amelyeknek egy részét, például a hivatalnokok fizetésének húsz százalékos emelését, most vissza kell csinálni. Továbbá való, amit Schacht doktor egyenként felsorol könyvében, hogy a német városok is kölcsönpénzekből íendkivül költséges építkezéseket hajtottak végre, amíg most nincs egy fillérjük sem, az egyre emelkedő nyomor enyhítésére. És végül való, hogy rövidlejáratú kölcsönök korszakában gazdasági megújhodásról szó sem lehet. Az adósságok az egekbe nőnek, de a kereskedelem és az ipar pangása egyre tart. Schacht doktor privát panasza a német politika vezetői ellen, e tekintetben Stresemannt sem kíméli, a nagy világot csak annyiban érdekli, hogy az ismert jelenséget bizonyítja. Németország az utolsó pillaatokban mindig csak engedett, visszariadt volt ellenfeleivel való szakítás gondolatától, bárhol is egyezkedtek a németek, Párizsban, Hágában, Londonban, vagy Genfben, vállalták a nekik nem kedvező kompromisszumot is. A Young-ierv is ebbe a kategóriába való, aláírták, pedig nyilvánvaló volt, hogy csak rövid ideig gondolhatnak az új terv részleteinek fizetésére. Sokkal érdekesebbek Schacht doktor jövő tervei. Briand Páneurópája nem tetszik neki, mert abban a politikai elgondolás, a békeszerződések újabb biztosítéka a mérvadó és nem Európa gazdasági újjászületése. Ellenben Schacht doktor okos és mindenképpen lehetséges tervnek tartja, ami e pillanatban a régi Közép-Euró- pát némi reménnyel tölti el, nevezetesen egyes agrár és iparűző államok vámpolitikai szövetkezését, amely szervezet azután lassan-lassan kibővíthető volna Európa többi államaival. Példa Románia, Magyarország és Jugoszlávia az egyik oldalon és Németország a másikon, mert a három agrár-állam számára éppen a 65 millió német ellátása az egyetlen megélhetési lehetőség. Persze Schacht doktor ellensége az újonnan keletkezett nemzeti ipa-oknak, amelyek szubvenciókból, meg magas vámtételekből élnek, de e nézet ma már elavult és fenn nem tartható, mert Németország is a homloktérbe helyezi a saját gazdaságának hasonló intézkedésekkel való védelmét. E kérdések, írja a birodalmi bank volt elnöke, szoros összefüggésben állanak a lefegyverzési problémával. A gondolat, hogy háború esetén az. államoknak a saját volna bőven, mert milliók várnak mindenfelé a jó befektetésekre, amelyek azonban késnek, mert a bizalom kiveszett a lelkekből. Ha pedig váratlanul ez az út nem vezetne a szükséges tőke előteremtésére, akkor a jegybankoknak kellene a pénzügyi vezetést e téren a kezükbe venni. Ami sok esetben a nemzeti érdekek védelmét is jelentené. Mindehhez még Pán-Európa léte sem volna szükséges. A német hitel a külföldön rossz hírben áll, természetesen jogtalanul. De Schacht dr. azt írja, hogy Görögország, Finnország vagy Magyar- ország sokkal kedvezőbb feltételekkel kapnak kölcsönt, mint a német birodalom. Nagy szó, ha való, de Schacht doktor kétségkívül tudja, hogy mi történik a külföldi kölcsönök kulisz- szái mögött. Bizonyos szomorúsággal füz.i hozzá a következő megállapítást: Ugyan miért is viseltessen bizalommal a nagytőke egy birodalomhoz, amely 12 esztendő alatt egyetlen fillér reparációt sem fizetett a saját jövedelméből és még egyre évente kétmilliárd márkát kell e célra fordítania? Amíg tehát Németországnak reparációt kell fizetnie idegen pénzekből, addig nem is lehet megfelelő hitele. Eddig Schacht dr. könyve. Amit e kiváló szakértő ír és hirdet, csak szürke elmélet marad, amíg alkalma nem nyílik terveinek gyakorlati megvalósítására. Schacht doktor maga sem tagadja, hogy ez a lehetőség csak a diktatúrán keresztül vezet. A Reichsbank volt elnöke szóval csak Hitler kegyéből jelenhetne meg újból a politikai arénában. Egyelőre ez a fordulat még a politikai álmok világába t artozik... V. Szellemi életünk torzképe Válasz Móricz Zsigmondnak Irta Négyesy László A Budapesti Hírlap vezércikkét az irodalom nemzeti jellegéről, olyan helyesléssel fogadta a közvélemény, hogy a művelt magyar közönség nemzeti, erkölcsi és esztétikai érzésének igazi természete iránt nem maradhatott fenn kétség. Ezt a hatást ellensúlyozni sietett Móricz Zsigmond, a Nyugat égjük szerkesztője, a folyóirat legutóbbi számának vezércikkében. Nyugat felől tehát új fagyhullám érkezett; megrázta Gergely a szaka llát. Az ellensúlyozás két körülményen bukott meg. Egyrészt, mindenekfölött személyemet akarja kivégezni, nem igazamat, másrészt személyem ellen is, igazam ellen is sablonokkal és hamis alapon dolgozik. A szokásos recept ilyenkor ez. Ha koros ember az ellenfeled: írd, hogy elmaradt a világtól; ha tudósféle: írd, hogy előre megállapított keretekben gondolkodüc, előtte nincs kétely, csak biblia, bibliájának főfejezete Arany János, alfejezet Petőfi Sándor és így tovább, ezeken kívül nem ismer semmit; ha véletlenül akadémiai tag is az ellenfél, akkor el ne felejtsd szidni az .Akadémia vaskalaposságát, tétlenségét, tehetségüldözését. Móricz Zsigmond is ezt a receptet használja. Kezdi pedig ilyen stílusban: „Négyesy Lászlónak durva támadása jelent meg a Budapesti Hírlapban Hegedűs Lóránt ellen. Mint „a magyar irodalom lelkiismerete“ fütykösöli Hegedűs Lórántot“. A cikk azután végig ilyen „ma- eas iskolája“ a finomságnak. Legelőször is ezzel a ténnyel szolgál az olvasónak: „Ez a támadás felújítja bennem a húsz év előtti cikkek emlékét, mikor Négyesy Léfózló, már akkor is mint rugalmasságát vesztett, nem éppen ifjú ember, egy egész írógenerációt ostorozott, mint szerény katonája egy irtóhadjáratnak, amit az akkori Akadémia éé Kis- faiudy-Társaság indított.“ Szörnyű emlékek igazán! Akadémia és Kis- faludy-Társaság, ez a két vérszopó Heréd es, akik elküldték poroszlóikat az aprószentek kiirtására 1 S én, a vad poroszló, aki cikkeimmel ostoroztam az egész írógenerációt! Rémregénybe illő emlékek! Ilyen a rémesen szép költemény; a fakó prózai valóság pedig a következő: Csakugyan, húsz éve múlt nemrég, hr gy én, mint az Akadémia Vojnits-bizottságának elő-, adója, azt indítványoztam, hogy az előző év-’ ben szíorekerült darabok közül Móriez Zsigmond Sári bírő-jának adjuk ki a jutalmat, Gárdonyi Gézának falusi verebek, Lengyel Menyhértnek Taifun, Molnár Ferencnek Liliom, Herczeg Ferencnek A kivándorló című darabjával szemben (Herczeg Ferenc előbb már kapott Vojnits-jutalmat). Széptermésfi év volt; kiemeltük a jelentésben, hogy a jutalmat a felsorolt művek bármelyike megérdemelte volna; de az erős versenytársakkal szem- ? cu is a fiatal tehetség darabjai, tüntette ki az Akadémia. Előadói jelentésem nem valami felújuló emlék, hanem kinyomtatva olvasható az Akadémiai Értesítő 1910. évfolyamában a 377—384. lapokon, olvasható minden nyilvános könyvtárban. Ki van fejezve benne az a remény, hogy az egészséges realizmusnak egy jeles képviselőjét fogjuk a szerzőben üdvözölhetni. Már most lehet, hogy akkori javaslatom már szellemi megrokkanás jele volt, de ezt Móricz Zsigmond akkor nem hangoztatta. Még akkor nem állt a finomságnak azon a magaslatán, mint ma, hanem közönséges úri módon megtisztelt látogatásával és e látogatásnak köszönő jelleget adott, nem részvétjelleget. Én azt a figyelmet mindig kellemes emléknek tartottam; azután is, ha találkoztunk, kedves módon érintkeztünk számos éven át. Nem is tudom, mit írhattam vagy véthettem Móriez Zsigmond ellen; mostani ükölcsapása a halántékomra, igazán meglepett. így fest az Akadémia húsz évvel ezelőtti irtóhadjárata „egy egész írói nemzedék“ ellen. Erre tehát történelmi dokumentum van. Ellenben azok az én cikkeim, melyeknek emléke Móricz Zsigmondbao felújul, sehol sincsenek. Nagy bibliográfiái felfedezés lesz, ha Móriez Zsigmond produkálja őket. Móricz Zsigmond most egy pár évvel idősebb, mint én 20—21 évvel ezelőtt voltam; az idő ő felette is eljárt. Az ő szelleme is veszr tett rugalmasságából: az emlékezete lényege* sen meggyengült. Mi már most a Móricz cikkének tárgyi tartalma, mennyiben ütközik össze az 6 felfogása az én tételeimmel? Cikkem egyik fő tételéről, az érzékiség kérdéséről Móricz egyáltalán nem is szól. Ez is valami, hogy épen Móricz Zsigmond nem támadja az érzékiségről való felfogásomat. De mem szól Móricz az etikai nemzet fogalmáról sem, pedig nem hiszem, hogy ezzel a gondolattal sokszor találkozott volna. fShisvétkor feláron, utazhat már eins 29. — április 11. gyönyörű társasutazásainkkal a verőfényes Földközi tengeren, legmodernebbül berendezett hatalmas óceán járó luxaahajókon Nápolyba illetve a francia Riviérára odafelé az Adrián végig, az oftrantói szoroson át, Szardínia és Korzika között, visszafelé a stromboli tüzkányó-sziget mellett, a messinai szoroson át, kikötéssel a korinthosi öbölben Az utazások részvételi díja vasút- és hajójegyekkel, pompás kabinokban, elsőrendű szállodákkal, teljes bőséges ellátással, mellékköltségekkel és borravalókkal, Budapesttől vissza Budapestig nápolyi utazásra I. o. P 555 n. o„ P 345. . rivierai utazásra I. o. P 760 JJ. o. P 525. — Részletes felvilágosítással és prospektussal szolgál; Földközi tengeri utazási iroda: IV., Véci-utca 17.-v f Egyedül csak a nemzeti sajátosság kérdésében fordul ellenem. Épec Móricz Zsigmond, akin és akiben a nemzeti jelleg kiírthatatlanu] ott van, és ez együk érték az ő írói egyéniségében; alá voltakép nem is „nyugat“-oa író, mert sokkal falusiasabb temperamentum, kultúrája sem jellemzetesen nyugati. Nos hát végeredményben ő sem tagadja a nemzeti sajátosság meglétét; ez — úgymond — magától értetődőleg benne lesz mindig az irodalomban, hiszen nem élhet egy nemzetnek a gyermeke máskép, csak nemzetének külső jellegzetességével. Az eltérés az én felfogásomtól annyi, —úgy látszik, mert határozottan ezt sem mondja ki — hogy neki a nemzeti jelleg csak holmi közömbös adottság és nem érték, nem elvi kérdés tárgya. Pedig elegen vannak, akik elvi kérdést csinálnak belőle, ellenére. Mi marad hát neki témának? miért kellett akkor cikket írnia? Sok mindenért. Le akarta hengerelni nemcsak az én személyemet, hanem egész magyar életünk nemzeti szellemét, ha mutatkozni merre. Engem, amint, cikke elején bemutatott telietségírtó poroszlónak, úgy, most bemázol, — megint obiigát recept szerint —r ósdi hazafiságú, szűk szemkörű magyarnak, aki a borjúszájú inget és a zsíros kondást imádja a magyarság szimbóluma gyanánt. „Vagy gyerünk vissza a kecskéhez?... Ez az az eszme, amit a szent főpap (már mint csekélységem) tanácsol, mint remediumot ?“ Hogy könnyebben célt érjen, még a formáját is megmásítja tételemnek. Cikkemben világosan megmondtam, hogy nemzeti sajátosságról akarok beszélni, amely a faji jelleg felsőbbrendő fejlődése, s épen azért több annál, ő cikke címéül ezt írja: Az irodalom és a „faji jelleg“ — és aztán a faji jelleggel csúfolódik. Mindez igen olcsó fogás. Felnyitja a szememet, hogy Trianon után más világ van, továbbá a nép ma traktorokkal szánt és fajbaromfit tenyészt. „Nem üres és sivár messzianismnsra van itt szükség, mondja végül, hanem életre és igazságra. S munkára. Okos, emberséges és céltudatos munkára. Ez lehet a mai magyar irodalom jelszava“. — Mindennek mi köze az én cikkemhez? Miért üres és sivár az én vágyakozásom? Azért, mert az új költői Messiástól mindenkit éltető, emelő, boldogító nagy érzéseket várok, nem traktorokat és fajbaromfi- tenyésztést? És mivel konkrétabb az ő programja, hogy életre, igazságra és munkára van szükség? Ez a legnagyobb általánosság. Nem is új. Ez lehet közéleti, társadalmi és gazdasági program, de nem valami sajátosan irodalmi. IIo] van az a knltúreszmény, amelyek Móricz Zsigmond valaha megalkotott? t ’ A cikk veleje azonban nem az, amit az én nélyemrő; mond a cikkíró. Én az ő szemé- esak egy típusa vagyak egy rendszernek, íegv hazafiaskodó irányzatnak. Ugyanazzal a primitiv nemzeties ideológiával mázolja bé egész közéletünket, kormányunkat, parlamentünket, tudományosságunkat, nevelési rendszerünket, mint amilyennel engem bemázolt. A Vese. hólyag, rheuma gyógyvize a Saivafor-forrás j L'z.ctvezrtoseg: ßüüa .esi, V'., Erzsébet-túr 1. tzám j , M„,av»s csapadékot kioldja éa ilyeack képadóiét ma«akadüyo«a - » (f)ir^L.a.. msSs"Sn<ati - vasa- és hólyaehomokol «IUvo/ít - kal!-mea üdít« Ital. &
