Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz

Vasárnap

PESTI NAPLÓ

193Í március 29

Móricz Zsigmond

Zemplén vármegye vasárnap, a törvényhatósági bizottság ülésén foglalkozott személyemmel. Emödy László biz. tag úr, ny. törvényszéki tanácselnök szólalt fel s rólam azt állította, hogy én a Négyesy—Hegedűs vitába politikumot vittem bele s hogy én kijelentettem volna, hogy »csak a cseh demo- ikrácia nyújt kultúrát«.

Nem kételkedem a nemes vármegye hazafiasságában. Ellenkezőleg, meg vagyok győződve felőle, hogy csakis a tiszta és nemes hazafias érzés működött a felszólaló úrban és az egész bizottságban, mikor a számba adott szavak alapján engem megbélyegeztek s a többi törvényhatóságot felszólították, hogy hasonló értelemben foglaljon állást.

Én nem kételkedem ebben a hazafias érzésben s nem kicsinylem azt. Isten őrizze meg ezt az országot és ezt a népet, hogy fiai, ha ilyen hírt hallanak bár a legnépszerűbb emberről is, el ne forduljanak tőle. Nemcsak nem kételkedem a beállított tényeken való felháborodásuknak jogosságán, de kijelentem, hogyha van olyan magyar író, aki leír efféléket, hogy; »a kultúra csak a cseh demokráciában van, ez képviseli a kultúrát, ez viszi faluról falura, ez gyújt világosságot a lelkekben« ... akkor azt az írót kővel kell agyonverni.

De én nem vagyok ez az író. Én nem mondtam ilyeneket. Énnekem fejemre ilyen mondatokat nem olvashat senki ezen a világon.

Egyetlen szó nem igaz abból, hogy én a cseh kultúrát a magyar íölibe helyeztem volna, Egyetlen szó nem igaz abból, hogy én a magyar és cseh kultúrát csak össze is hasonlítottam volna. Egyetlen szó nem igaz abból, hogy én valami másról beszéltem volna, mint a magyar s csakis a magyar kultúráról.

Én nem vagyok politikus és nem is vittem politikumot a vitába. Politikumot azok vittek bele, akik az én írásomat meghamisították. Szövegcsonkítás segítségével a bibliából is lehet idézni istentelen dolgokat.

Én a babiloni fogságban szenvedő magyar ifjúságról beszéltem, amelyben izzóbb a magyarság, mint itthon, bennünk. Én példaképpen állítottam az elszakított területek magyar ifjúságát önmagunk elé, mert ezersze^te nehezebb ott áldozni a faji érzés oltárán, mint idehaza s mégis szenvedélyesebbek és okosabb magyarok, mint mi magunk vagyunk szabad hazánkban. Ott voltam köztük, százakkal beszéltem közülök és kimondom, hogy azok az ifjak tisztában vannak azzal, hogy hasznos polgárokká kell lenniök, a lelkűk mélyén ott ég az ezeréves magyarság tüze. Nem is lehet máskép, inert egy olyan ifjúság, amely elfeledkezik szülő édes anyjáról, a fajról, mely őt létrehozta, az elfeledkezett az Istenről s azt a széthullás és becstelen elmúlás tiporja a semmiségbe.

Másról beszéltem én, mint amit személyes ellenségeim rám fognak.

És én eddig tréfára is vettem a dolgot, mert emberi ésszel felfoghatatlan volt előttem, hogy még tovább folytassák és még ferdébb világításba helyezzék. Én vártam a perceket, hogy jobb belátásra térjenek és valamilyen formában nekem elégtételt szolgáltassanak.

De az irodalmi vita természete az, hogy a hír egyre gyűrűzik és hullámzik, holott senki sem látta a bedobott követ és senki sem tudja többé, hogy mi okozta a.z egész vihart.

Nem fogom azonban tűrni azt, hogy engem hamis és gonosz és nekem imputált szavakkal jellemezzenek. Ne ragaszkodjanak ahoz, mit mondott rólam ez, s mit mondott az: megmondom én magam, mi van bennem és mit akarok.

Hátba támadom a revíziót! ... Hová jutott ez a vita, Úristen..;

Én mint minden tisztességes és becsületes és élni akaró tagja ennek a nemzetnek, csak a revízió alapján élek és Iélekzem. Annak a népnek vagyok fia, amely Mohács után százötven évig vart a revízióra. De kivárta!

Én csak azt mondtam és azt mondom,

hogy addig, míg eljő az idők teljessége, nem szabad ölhetett kezekkel ülni és engedni, hogy, feje felől leszedjék a házat s lába alól elpereljék idegenek a földet. Revíziót nem lehet üres jelszavakkal elérni Ahoz ezt a nemzetet meg kell szervezni, nemzeti munkába kell állítani és gazdaggá kell tenni.

Nem vagyok politikus, de író vagyok és van annyi jogom megmondani a véleményemet, mint akármelyik polgárnak ebben az országban.

Én egy magasabb idealizmust hirdetek, egy cselekvő és építő idealizmust. Nem az álom idealizmusát, hanem az életét. Én az építő magyarságot akarom megérni, megszólaltatni és munkában látni. Én a magára eszmélt és terveket kidolgozó ifjúsághoz szólok, ahoz az ifjúsághoz, amely meghalni és dolgozni kész a magyar hazáért.

Én nem akarok azzal dicsekedni, hogy mennyi szerétetet kapok napról napra, írásban és szóban és cselekvésben attól a magyarságtól, amely nem akar elsorvadni a tétlenségben és megsemmisülni az ábrándokban.

Nekem nincs hatalmam és nincs mögöttem politikai párt. Nekem egyebem nincs, csak az írótoliam és lelkemben ölvén, év alatt felhalmozódott élet. Magyar uet. A régi és a mai magyarság élete.

Sajnálom azokat, akik engem nem értenek, szánom azokat, akik engem támadnak, mert fölösleges dolgot mívelnek. Mert nincs, aki a magyarság boldogulásáért többet lelkesedett volna és többet lelkesített volna, mint én. S ezt a lelkesedést nem fogja bennem megtörni a félrevezetettek támadása sem.

A magyarság ezer éve itt él s jogot szerzett újabb évezredekre: én ezt hirdetem, ezt prédikálom és a magyar sorsot vállalom.

Kossuth Lajos vármegyéje pedig nem lehet vezér a kihallgatásnélküli ítéletmondásban. A magyar gondolat- és sajtószabadság félistenének szülőföldje hallja meg az igét, értse meg az igazságot és gondoljon szeretettel arra az ifjúságra, amely ugyanarra a lobogóra esküszik, amire mindnyájan, a Kossuth Lajoséra. Míricz Zsigmond