Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz
u. mcmiyii <t Mit tud szag nagy közönsége fogházban, Petőfi Sándor, i y— Horváth János könyve, — lV V ír,fa Szász Károly. * I A Petőfivel foglalkozó irodalomnak a kjözetgö 'ccntennárium — a nagy lantos sziiöetésének százados évfordulója — hatalmas lendületet ad. Ennek az irodalomnak egyik újai* terméke n Horváth János müve, miely nemrégiben jelent meg igen terv jcdelmes kötetben a Pallas kiadásában. E könyv célja nem az, hogy éfletrajzot adjon —- ezt* a feladatot Fei'eiHczi Zoltán háromkötetes, pályakoszwus müve, mi a K isf alá dv-T ár sas ág kiadásában jelent volt meg, alapos részletességgel és kritikával már megoldotta. Nem is esztétikai méltatást kivan nyújtani csupán a Horváth, miivé, s ugyneivezeHt monográfiát sem, mely rendszerezve közölné mindazt, a mit Petőfire vonatkozóan tudunk. Ez az uj könyv: fejlődésrajz, pályakép, mely életrajzi adatoknak felhasználásáv'al és az esZtéliikáii nézőpontokat sem tévesztve szem elől, Petőfi lírai jellemét akarja meghlaítározini, a fejlődése, menetében mutatkozó minden változáson keresztül. Föl- /tevése az Írténak, alapgondolata és megállapítása a‘ /műnek, frogy Petőfi sem született kész költői egyéniségnek, fokozatos fejlődés nevezetes állomásain kellett áílháladnia, s csak P846-ban érte -e| költőt •érettségét;, eredeti tehetsége kivirágzásáfl' ; Petőfi első költői kísérletei — h'a a maguk idejében nyilvánosságra kerültek volna -*• nem sejtethették volna még a világirodalmi nagyságot, melynek pazar virága abból a pici rügyből néhány év múlva kibontakozott. Ám most nézve e kísérleteket, észrevehetjük, ■— mint Horváth hangoztatja — a nagy költő-elődöknek, Vörösmarty na k és Kölcsey- ^ek verseit utánozni igyekező ösztönben az egyéni jérők" megmozdulását, mert a lírai invenció készségé, jj {w.j-folszerkpzet.jés„a kifejezést % -gondolatnak alá- i in, miKent Ken rendelő reális stíl iránt való érzék jellemzik már a —19 éves fiú verses próbálkozásait. A borozó-nak az Athenaeumban 1842-ben tör- léflV.megjelenésével kezdődik Petőfinek nyilvános szereplése. Az 1842-től 1844. végéig terjedő időszakot „a lírai szerepjátszás korá“-nak nevezi Horváth János, rámutatván arra, hogy Petőfi lírai egyéniségének legáltalánosabban jellemző bélyege az a hajlam, mely a nyilvánosság előtti szereplésre ösztönözte őt. Ebben a korban a később kibontakozó igazi Petőfi még csak lappang a költőben, — egy „ál-PeíÖfi“-t állapit meg Horváth, a kivé pajkos szeszéllyel stilizálja magát a költő, a közönség számára magáról festett önarcképeit tartalmazó verseiben. Társvi igazság tehát nincs az őszinteségéről hires Petőfi e verseiben, van azonban igenis, lírai igazság. az ihletnek még tárgyát is magához idomitó megnyilatkozása. A könnyelmű, felszínes, borivó és cinikus Petőfi, a minek sok, ez időbeli verséből látszik. valóban nem az igazi Petőfi. De e szerepeket játszva, művészi erők is megmozdulnak lelkében s nvernek kifejezést lantján. Ott van pl. a Füstbe ment terv (1844), a melv remek versecske igazi élmény! költemény, melynek őszintesége vetekszik formai tökélyével. A költő szerepjátszásának klasszikus eredményei pompás genre-képei és ezekkel Kapcsolatos remek népdalai, melyekkel 1844-ben népdal-költészete eléri teljes .virágzásának korát. E ponthoz kapcsolja Horváth a Petőfi népiességére vonatkozó, igen mé- lyenjáró és találó fejtegetéseit, rámutatva a Különbségre, mely e tekintetben a művészi megfigyelő és tanulmányokat végző Arany, és a fjeremtve-utánzó ösztöntől vezetett Petőfi között van, — s hangsúlyozva, hogy a Petőfi népiessége a nyelvnek nem szótári anyagában, hanem lelkében, gondolatí'orniái- ban jelentkezik. ..Soha magyar költő nem érezhette annyira saját műfajának' a népdalt, mint Petőfi, — írja teljes igazsággal Horváth — ás soha irodalmi budapesti hírlap 1922 máj 1 S másik kettő alkotni képes. áramlat nem torkolt) bele időszerűbben egy egyéni költői'pálya medrébe, mint Petőfiébe a népiesség.“ Ö a népdal lelkét, költői értékét magáévá tette, de sallangszerü járulékait lehántva: Petőfiessé nemesitette. Ebben a korszakban még két iránybán indul meg Petőfi: a leir'ó (Az Alföld) és a hazafias költészet leié, mely tereken később oly remekekét alko- tolt. S rámutat Horváth a költő fejlődésrajza szempontjából igen fontos elbeszélő költeményekre is: A helység kalapácsá-ra, melynek siti-realizmusa ,,a stil-romantiká szédelgő holdkórosai nak‘1 megadta a kegyelemdöfést, — és a János vitéz-ve, mely az elbeszélő nemben méltó párja a népdaloknak. Mindent összefoglalva: már a költőnek e kor- beli fejlődését vizsgálva, meg lehet állapítani, hogy Petőfi irodalomtörténeti újdonsága —, költészetének életszerű igazságában áll. Az 1844. végétől 1846. őszéig terjedő időszakot „a lyraí személyesség forrongásáénak mondja Horváth, melyben a költő a népdalok tiszta, csöndes levegője után a szenvedély viharát iáhilja. E korszak születte a Cipruslombok Etelka sírjáról c. szenvelgő verssorozat és a Szerelem gyöngyei c. „Inganyaga“ ciklus, melynek darabjai nagyrészt szintén nem igazi ihlet szülöttei. De legjellemzőbb költemények a költő lelke valóságának e korában a Felhők, melyeknek szándékoltságával és keresettségével kapcsolatban nagyon érdekesen mutatja ki Horváth Shakespeare-nek, Byron-nak és Shelley-nek Petőfire gyakorolt hatását. Egészben véve egészségtelen irányzat volt, mely mindé ciklusokat szülte, a romantika bűvkörébe jutott költő sok egyéb, e korbeli müvével, különösen a Hóhér kötele c. rémregénvé- vei együtt — de a korszak végén a Salgó-val és a Tündérálom érdekes „lelki életrajz“-ával már a gyógyulás jelentkezik s egy uj, nagy ihlet közelgését látjuk Petőfi hazafias-politikai költészete terén. A nagy- munka-tcö-ábbi. tartalma két ffőreszre
