Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz
IRODALOM, MŰVÉSZET f Petőfi kapitánya 1 Ki volt Petőfinek az a kapitánya, aki katonáskodása alatt nem egyszer kimutatta iránta való jóindulatát; aki például megengedte neki, bogy takarodó után is olvasgathasson, igyekezett helyzetét elviselhetőbbé tenni s amikor látta, hogy a katonáskodás nem neki való, elbocsájtását kieszközölni? Erre Petőfi életrajzírói nem válaszolnak. Egyikök sajnálkozik is a fölött, hogy nem tudják e derék ember nevét, holott megérdemelné, hogy emlékét az utókor megőrizze ... Bgy 1864-ben megjelent folyóiratban Remellay Gusztáv akkori novellairó kortársától közzétett levél, mely ugylátszik kikerülte az életrajzírók figyelmét, válaszol a kérdésre. Remellay e levele elmondja, hogy „Petőfi kapitánya egy Szentendrén született s nyugdíjaztatása után oda visszaköltözött s haláláig ott lakott lives György volt Hics György 1797-ben született. 3839-ben a ! 48-ik Dolner-gyalogezredben százados volt és nyugdíjba ment az 184L év végén, amely időtől kezdve haláláig Szentendrén lakott“ Petőfi hire eljutott Szentendrére, Eies századoshoz is, aki érdeklődni kezdett hogy Petőfi nem azonos-e azzal a Petrovics Sándorral, aki — mint 17 éves gyermekifju —* Sopronban az ő századánál szolgált Remel- lay Gusztáv jó ismerőse lévén Eicsnek, ez |ő hozzá fordult e kérdésben. Igenlő válaszaira Ilics kéri, hogy tegye lehetővé találkozá- jsát Petőfivel. Remellay említett levelében szóról-szóra közli a századosnak Petőfire vonatkozó, németül tett nyilatkozatát: „Sapperlott! der Teufel hat’s glaubt, dass aus ihm ein so berühmter Mensch wird?! Es ist wahr, er war immer ein genialer Kerl, aber ein schlechter Soldat loh hab mit ihm viel Kreuz gehabt, aber ich war gegen ihn nachsichtig, denn ich habe gewusst, dass er ein gscheidter Bursch ist Er hat immeT Verse gemacht und selbe den Kameraden vorgelesen und ihnen immer etwas zu erzählen gewust, warum sie ihn alle lieb hatten“. Remellay közölte Petőfivel Eies kívánságát amit ő örömmel fogadott, találkozót adván nekik a Fiaskóhoz címzett pesti vendéglőben, ahol Petőfi írótársaival együtt az estéket tölteni szokta. A találkozás meg is történt Eics kapitány örömmel és büszkén csókolta össze Petőfit, mondván az ott lévőknek: — No, most képzelhetik, mily jeles ember vagyok én, ha egykori közlegényem is ilyen jeles férfiú! Remellay másokat is megemlít az ott jelenvoltak közül, igy Csopotr szentendrei ügyvédet is. Éjfélig maradt együtt a társaság. Petőfi sokat beszólt katonai életéről, kérdezősködött több altisztjéről és közkatonáról, érdeklődéssel hallgatván, amint Eics az ezredről ha- Szélt Á Petőfi és Eics közti összeköttetésnek azonban ezzel nem volt vége. Eics ezután is többször fölkereste és meghívta őt, hogy látogassa meg szentendrei otthonában. Petőfi eleget is tett a meghívásnak. Dics többször vitt he persze Petőfinek jő szentendrei borából, melyből Petőfi iró és ír V
