Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz
1922 november 5. 5 IRODALMI KIS TÜKÖR Költőről írott jellemzések, esztétikai fejtegetések nálunk rendszerint már eleve bizonyos idegenkedést keltenek a nagyközönségben. Mielőtt elolvasnák, már ítélnek is róluk — egy elhárító gesztussal. Minek magyarázni a költőt és költészetét? — kérdik a legtöbben s a maguk igazolására mindjárt idézik is a kéznél lévő, analóg példát: A csókot gyakorold és iso magyarázd! ... Hiszen tagadhatatlan: a költészet van olyan titokzatos misztérium, mint a szerelem. Sőt ami a legfurcsább, a kényelmes bölcselkedőknek majdnem igazuk van a „gyakorlás“ terén is. Legalább annyiban, hogy valóban ajánlatosabb magukat a költőket olvasni — eredetiben, mintsem méltatásukon keresztül próbálni velük a megismerkedést. Ám a költői alkotások és egyéniségek analízise azért mégsem olyan meddő fáradozás, mint amilyennek azole hiszik, akik a legtöbbször nemcsak a méltatok, hanem a költők könyveit sem szokták felvágni. Elmélyedő magyarázat, még a pusztán értelmező is, — amilyen például a Lehr Alberté a Toldi-hoz, — mindig közelebb viszi az olvasót a költőhöz és művéhez, homályosságokat tisztáz s a költői karakter rejtett vonásait élesebben szemlólhelővó teszi. Szigetvári Iván új könyve, A százéves Petőfi is ezt a célt Szolgálja s ezt a nem könnyű feladatot igyekszik megoldani. Hozzátehetjük: sikerrel, mert amit vállalt a szerző, — Petői! jellemrajzát, — részletes gondossággal, mindenre kiterjedő figyeleimnel s a legtöbbször egészen egyéni módszert követve adja, harmadfélszáz oldalas, tartalmas munkájában. Szigetvári könyvének első felét a részletes jellemzés foglalja le. Versein keresztül közelíti meg a költőt, nagyon helyesen: nem szakítva el egymástól a költő és az ember jellemét. Világos csoportosításban vorsről-versre halad s mindenütt kivonja a karakte- rizáló vonásokat. Petőfi egész költészetét hű és megbízható tükörnek tekinti, amelynek mélyén tisztám felismerhető a költő-ember egyéniségének visszaverődő képe. így kíséri végig a szabadság és szerelem költőjét a hazafias és politikai költészet veszedelmes meredekein egészen a forradalomig, ahol — és ea nem utolsó érdeme Szigetvárinak — kiegészíti Petőfi hiányos portréját a született forradalmár markáns vonásaival. Majdnem meghamisítottunk tetszik Szigetvári jcllemrajza mollctt a köztudatban élő Petőfi képe, különösen most, amikor a contennáriunira aggasztó gonddal igyokeznek „megszelídíteni“ a köztársaságért bővülő, arisztokratagyűlölő, cntiklerikúlifj költő emlékét a hivatalos ünneplők. Szigetvári Petőfi műveinek tanúságával mutatja ki, mennyire lélekben gyökerezett a nagy költő forradalmisága s kortörténeti adatokkal bizonyltja, mennyire nem elszigetelt jelenség volt ez Petőfinél. A könyv második részo azután a részletes an üli- j sls eredményeit summázza. Rövid életrajz után áttér az általános jellemzésre, megkeresi a hatásokat, amelyek Petőfi jellemén és költészetén nyomokat hagyták, foglalkozik költészetének külső formáival, stílusával, nyelvével, vcrselésével, végül összefoglalja azt a hatást, amelyet Petőfi költészete gyakorolt kifelé óa befelé, a dicsőség napjaiban. Érdekes és értékes munka Szigetvári új könyve, még ott is, ahol aprólékosságaival túlzott pedantériába téved s ahogy mondani szokás, kissé „tanáros“ lesz. Számottevő nyeresége az újabb Pctőfi-irodalom- nale. Azzal pedig, hogy a legnagyobb magyar lírikus jcllémkópét írja világosabban a lelkekhe: minden be- csülésro érdemes kultúrmlssziót teljesít. Jl százéves Petőfi Szigetvári Iván könyve Kárpáti Aurél «t.jt
