Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz

Peíőfi-szimíónia Irta: Papp Viktor Jelentős zenei ünnepély zajlott ic hétfőn a ■Városi Színházban. A kormány és a székesfő­város támogatásával a Petőfi-Társaság a sza­badság és szerelőm legnagyobb költőjének cen­tenáriuma alkalmából a hangok varázslatos bi­rodalmának zengő hódolatát tolmácsolta a tün­döklő magyar költőkirály örŐkóletw lángszel- leme előtt. Olyan meleg, őszinte, méltűságos és hálás tiszteletadás volt, amelyre — ha figyel a világ — elálmélkodhatik s az elpusztíthatatlan magyar őserő szivedobba nását nem hallgat hat ja kegyetlen füllel, közömbösen, ünnepelni, pará­dézni mindig tudtunk — mondják rólunk — de ez az ünnep másmilyen volt. Egy meg nem értett, lotiport. nemzet lelke legmélyéről jövő, fájdalmasságában is dicsőséges felkiáltás Hálaadó, forró zsolozsmává vált az ünnep, melynek imádkozó szivét a zene mindenekfölötti hatalma nyitotta m^g a formálta a legnagyobb magyar költő nyelvezetére Írott kun-miseszö- weggé. A műsor gerince dr. Hubay Jenő Petőfi- saiw/ÖMiá-jának bemutatása volt. Zeneéletünk egyik világhírű kitűnősége most szerencsés kézzel és ihletett szívvel dolgozott. Petőfit zené­vel megközelíteni gyönyörű feladat. Hiszen a költő egész lénye: csupa zene. Önfeledten, örökké daloló, ezerszinü rapszódia. A magyar mező virágainak dudorászó nótaszirmaitól harsonás csaták égzengető riadójáig fokozott világszép magyar csokor. A zeneköltő számára csak az lehetett nehezebb feladat, hogy melyik virág színén gyönyörködjék el. Hubay elsősor­ban lírikus kedély, közel állt tehát hozzá a téma s bár lírája nem perzselő, nem érzik rajta az a .Jgssöltség% amit Eiedl Frigyes Petőfi hűlő»­leges arcélének nevez, — meleg, gyöngéd, ízléses s ünnepié*. Azt senki sem várta, hogy Petőfi ma- gasságos röptét eJ fogja érni ez a zene, de szár­nyaló szellemének útjaira rávilágított. Ün­neplő szivünket közelebb vitte a dicsőült trón­jának zsámolyához. A zeneköitő munkájának ez a legfőbb érdeme. Petőfi főjellemvonása: természetessége; amint ö maga írja „a korlát!alan természet vadvirága.“. Ennek izé is érzik Hubay partitú­ráján. Hiába keresnénk a zeneköltő müvében a szimfóniák tradioiós szonátái ormiját, ehelyett dal és rondóformába illő szerkezeteket talá­lunk szimfonikus magaslatra felfokozva. Ennél a témánál ez a természetességre vezető ut, csak­hogy a szerző nem aknázta ki eléggé a mentén nőtt népi virágokat. Stilizálás ide, vagy oda, ez a inü több népi elemet bírt volna. meg. A mü- dalok beszéde csak magyaros. A nóte: magyar. A szila I inába összesiuitetf nótatömegét, ezt az izgat!) zenei feladatot. Ilubay nem oldotta meg. csak közel járt hozzá. Ha a partitúrát végiglapozzuk, jobban meg­látjuk szépségeit és hiányait. A szimfónia négy szóló hangra, nagy zenekarra, vegyes-, férfi- és gyermekkarra készült. A fafuvók négyszeres beállítása mellett a rézfuVók serege, két zon­gora. két bárfa, celesta, harmonium és min­denféle ütőhangszer áll fegyverzetben. Hatal­mas tábor, ötszáz előadó. Az e{ső tételnek há­rom alcíme van: Születés. Nemzet öröme. Hon- szerelem. Ejféli harangszóval kezdődik a. hatal­mas rnü, mely után a költő géniuszát szimboli­záló jellegzetes főtémát halljuk. Erős kapoccsal fogja át az egész müvet a főtéraa, melynek szí­nes hajlékonyságéban sokszor gyönyörködünk. A költő tragikumának témája is felhangzik az első tételben, majd a hegedűk napsugaras tre- molói között szólal meg a Géniusz, mondva a jeligét „Szabadság, szerelem, e kettő kell ne­kem“. Hatalmas, fénylő A-durban hozott fő- témával ségsödik. a tétel, melynek écdáklfkíé­síiuket jobban fel kellett volna esigáznia. A második tétel elme: Szülőföld. Az istenáldotta magyar Alföld hangulatait Írja meg benno Hubay. Kissé fáradtan és megszokottan. A gyö­nyörűséges alföldi rónaságlioz palettájának nincs elég színe, de rajzának egy-egy őszinte vonala megkapja fülünket, igy ennél a versnél: A trap lement. Eljött a csend. Szellő űzött Felhők között Merengve jár A holdsugár, Mint rom felett A képzelet. A harmadik tétel Júliáról szól. Nemes, m®*> leg szerelmi himnusz az egész, amelyben a szerző lirikus lelke magasan szárnyal. A költő ..Minek nevezzelek? . . kezdetű dala, a szim­fónia kincse. Ez a tétel nagy emelkedés az elő­zőkhöz képest. A negyedik tétel alcímei: Szabadságharc, Búcsú, Halál, Megdicsőülés. Grandiózus költe­mény. A mester legjobb zenekari alkotása. Az egész mii koronája. Megkap. ^Szivhemarkok Vésztjósíó mollakkordokban nehéz felnők tor­nyosulnak szegény hazánk föfött. A férfikarban felhangzik a „Talpra magyar“, a költő érzi Hivatását, meginditóan búcsúzik kedvesétől, mennie kell, a hadbavonuló sereg ajkán felhar­san a. csatadal: Véres a fold lábam alatt. Lelőtték a pajtásomat. Előre! Én se lessek rosszabb nála, Berohanok a latiéiba, Bötet

Next

/
Oldalképek
Tartalom