Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz

6. szám, Budapest, 1880, szerda, január 7 31. évi folyam. Szerlíesztési iroda! Barátok-tere, Athenaeum- épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bórmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak eh Kéziratok nem adatnak vissza, Kiadó-hivatal;-rí- ‘■ Barátok-tere, Athenaeum-épület, A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) » kiadó-hivatalhoz intézendOk. PESTI NAPLÓ REGGELI KIADÁS. Klőfizctési fel tételei* j Tostán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli ős esti ki­adás együtt: 1 hónapra 2 frt. — S hónapra 6 írt. — 6 hónapra 12 £rt. Az esti kiadás postai ktilönküldéseért felülfizcté* évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bár mely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számitta tik* Hirdetései* szintúgy mint előfizetések a 3?esti Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Atlienaeum-épület. küldendők. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ­Előfizetési árak: Egész évre ............................24 frt F él évre.................................12 > É vnegyedre..............................6 » E gy hónapra.........................2 » Az esti kiadás postai különkiildéseért felülfizetós évne- gyedenkint 1 forint. BV* Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a Pesti Napló kiadó-hivatalába (barátok-tere, Athenaeum-épü- let) küldendő. A Pesti Napié szerk. s kiadóhivatala. Budapest, január 6. Az o r o 8 z hadikészületek és csapatösz- pontositások, melyekről tegnap kimerítőbb közléseket tettünk, kezdik egész Európa figyel­mét magokra vonni. Ma Londonból azt táv- irják, hogy az angol lapok számos hirt vet­tek, melyek azt jelentik, hogy Kiew tá­ján s Oroszország nyugati tartományaiban feltűnően nagy mérveket öltenek a katonai mozgalmak. Az angol lapok e készü­lődéseket Ausztria-Magyarország elleni fen yegetésnek tekintik, és bi­zonyára nem ok nélkül. Az utolsó háború kimutatta, hogy a keleti kérdést immár csak Bécsben lehet megoldani, s ha Oroszország,mint Gorcsakoff hg. egész magaviseleté sejteti, a berlini szerződésben megállapított rendezésbe belenyugodni nem hajlandó, úgy csak Ausz­tria-Magyarország az, mely ellen közvetlen czéljai irányulhatnak. Ha a jelzett csapatössz- pontositások csakugyan folyamatban vannak, úgy a külügyi kormánynak haladéktalan kö­telessége Pétervárott határozott felvilágosítást kérni a rendszabály czéljairól. Ez a legelső, a mit kérnie kell, hogy a nyert felvilágosí­tások mérvéhez képest további intézkedése­ket tehessen. A szerb kormány magatartásáról Ausz- tfia-Magyarország irányában oiyan faireket jelentenek, melyek mindenütt meglehetősen I izalmatlanul fogadtatnak. Mint alantabb ízletesen elmondjuk, a szerb kormánykörök zt hiresztelik, hogy Risztics a vasúti csatla- ozás s a kereskedelmi politikai ügyekben égre lényegesebb engedményeket akar tenni anarchiánknak. Sőt már azt is tudni akarják, ogy ez ügyben tényleg létrejött Risztics és lerbert urak közt az egyezmény. Ez alak- an a bir mindenesetre alaptalannak látszik. A franczia kormány tegnapelőtt dél- tán nagy tanácskozást tartott, melyben a amrák ülésszakára programmját megállapi- 3tta. A párisi politikai élet általában meg jg élénkülni nem sokára. Az ellenzéki lapok gyanis azt állítják, hogy a kormány most 3m fog ugyan általános amnesztiát hirdetni, e a kommün üzelmei folytán összes elitél- iknek megengedi a hazatérést. Rochetort, Lvrial, Yallés, Arnould s a többi ismert kom- íunisták mind haza fognak térni és pedig lég a kamrák összejötté előtt. Grévy egy ideig ellenezte ezt a rend- aabályt, mely teljes és föltétien amnesztia részleges amnesztia alakjában, de Frey- inet és Cazot miniszterek sürgetésére bele- yugodott a dologba. A bonapartisták, úgy itszik, szintén nagyobb akczióra készülnek s j év napján ünnepélyesen konstatálták, hogy isszatért körükbe az egyetértés. A bonapar- ista szenátorok és képviselők csaknem kivé­si nélkül tisztelegtek Napoleon herczegnél, a salád uj fejénél, ki, noha gyöngélkedett, még- i elfogadta a tisztelgőket. Budapest, január 6. (Az olasz király) ellen állítólag intézett íerénylétről számos hir terjedt el. A Köln. Ztg. ró- íai levelezője azt állítja, hogy e hirek tévedésen ala- ulnak. Történt ugyanis, hogy midőn Umberto király lordighierá-hől vadászatra ment, az illető vadászte- iileten véletlenül három vadorzó volt. Ezek elfutot- sk a rendőrség elől s az egyik, a rendőrség gúnyo­sára, nagy távolból, hátra felé elsütötte lőfegyve- ét. A király nem is volt a közelben, s igy merény- atről nem lehet szó. (A vámértekezlet) Matlekovics Sándor ainiszteri tanácsos elnöklete alatt ma d. e. 10 óra- :or folytatta tanácskozását. Jelen voltak a kormány isztviselőin kívül, mint szakértők, Pauer Leo, Hein- ich Ferencz, Unger Antal, Höcker testvérek vaeke- eskedők, Oetl Antal vasgyáros, Yidacs János, Rock stván gazd. gépgyárosok és Mehvart A., a Ganz-féle asöntőde igazgatója. A tanácskozás tárgyát a vasáruk és a vas- -yártmányok, valamint a gépek vámtételei képezték. L szakértők leg' atározottabban hangsúlyozták, hogy tz ország ezen iparágának fejlesztése nemzetgazda- iági szempontokból is szükséges. E czikkekre rótt lémetországi vámtételek mogvá’.toztatása nem oly óntos, mint az osztrák-magyar vámtételek mődosi- ása. A jelen voltak egyhangúlag oda nyilatkoztak, hogy a fél és az egész vas gyártmányok némely czik- keinek vámtételei volnának megváltoztatandók, mert némely ily gyártmány nagyban különböző vámté­tellel bir. (A vasúti csatlakozás Szerbiával.) A Times bécsi levelezője ama nehézségeket ismerteti, melyek a szerb vasúti csatlakozás létrejöttét eddig megakadályozták. Egyenesen Szerbiát vádolja, mely folyton halogatja e kérdést. A múlt nyáron Alimpics tábornok járt Bécsben s a kötendő konvenczió alap­elvei akkor megállapittattak; de azóta a szerb kor­mány még véleményt sem nyilvánított e kérdésben. Legközelebb Herbert b. belgrádi osztrák-magyar kö­vet ismét szóba hozta az ügyet Bécsben azon alka­lommal, midőn Krisztina főberczegnő eljegyzését no tifikálta a szerb udvarnak és sürgette az intézkedést. Az osztrák-magyar monarchia e kérdésben a levelező szerint eddig oly engedékenységet tanúsított, mely alig egyeztethető meg nagyhatalmi tekintélyével s azért a kormány végre erélyes fellépésre határozta el magát. Eddig Szerbia minden áron azon volt, hogy azon csatlakozás, mely az európai pályahálózatot a török vaspályákkal egyesíteni van hivatva, az ő terü­letén és ne Bosznián át történjék, mint ezt Törökor­szág óhajtotta. Most úgy látszik, Szerbia egyszerre másként gondolkozik. Egy tekintélyes párt van Szer­biában, mely az ország pénzerejét nem tartja elégsé­gesnek vaspályák építésére, másrészről azonban attól félnek, hogy a csatlakozás megtörténte esetére Au8ztria-Magyarország nagyobb befolyást fogna gya­korolni Szerbia belügyeire. Ezen félelem azonban a Times levelezője szerint alaptalan, mert Ausztria- Magyarország csupán és egyedül a csatlakozási vo­nalok kiépítését kiváDja s azokra semminemű befo­lyást nem kíván gyakorolni. Valószínű azonban, hogy Szerbia e kérdést arra akarja felhasználni, hogy engedményeket eszkö­zöljön ki a kereskedelmi szerződés és a konzularis bíráskodás tekintetében, pedig ezt sokkal könnyeb­ben elérhetné, ha a csatlakozást kiépítené, melyre Bécsben nagy súlyt helyeznek. Ha Szerbia e kérdés­ben tovább is folytatná jelenlegi eljárását, igen köny- nyen megtörténhetnék, hogy, mint a levelező Írja, Bosznián át Szalouiki felé, azután a Dunán keresztül Bulgária felé létesittetnék a csatlakozás. (Lásd fentebb.) — jan. 6. Négy éve áll fenn a Petőfi-társaság és tudott maga köré jeles Írókat, nagy közönséget csoportosí­tani, úgy, hogy működése számot, tesz szépirodalmi életünkben. Ezt tanúsította negyedik ünnepélyes köz­űJótsu io, uitjíj ma, UeXeluuj íuiyu IC az ZiKadcima U1SZ­termében. Érdekes munkákat olvastak fel és azok meghallgatására a diszterem emelvényén, az első pad­sorokban, a karzaton válogatott közönség gyűlt össze, melynek nagy részét nők képezték. Az ifjúság, mely irodalmi ünnepélyeink közönségének zömét szokta képezni, itt is százával volt képviselve. A tagok nagyr számban jöttek el, Jókai Mór, a társaság elnöke, Északy Károly alelnök, Szana Ta­más titkár és Yárady Antal másodtitkár az elnöki asztalt foglalták el; ott voltak még Pulszky Ferencz, és a fiatal Írók gárdája, köztük Beniczky Bajza Lenke, az első írónő, ki az akadémia termében felolvasást volt tartandó. Ott voltak Szász Károly, Greguss Ágost, Tóth Lőrincz és más kitűnő irók, ak k nem tagjai a társaságnak. Miután Jókai Mór felolvasást volt tartandó, a közülést Északy Károly alelnök nyitotta meg. Be­szédében arra utalt, hogy a közönségnek annyi alka­lommal és ma is tapasztalt pártolása, bebizonyítják a társaság létjogosultságát; eddigi működése után mondhatni, hogy a társaság nem felesleges. Szana Tamás titkár felolvasta azután a jelen­tést a társaság működéséről a lefolyt évben. A jelentés felsorolja a társulat kiadványait és az írókat, kik a havi üléseken — melyeket rendesen regisztráltunk — felolvasásokat tartottak; kiemelte, hogy a társaság közlönyének, a Koszorúnak most há­rom annyi előfizetője van, mint tavaly volt. Kiemelte, hogy a társaság, mely Petőfi nevét irta zászlójára, kiválóan a nagy költő életrajzához való anyag gyűj­tésével foglalkozik, ami most könnyebb, mikor még első forrásokból meríthetünk; a francziák, kiknél csak most alakult Moliére-társulat, ha ezt Moliére halála után alakítják meg, könnyűszerrel gyüjthet- ték volna az anyagot, melynek megszerzése most annyi munkát és fáradságot igényel. A jelentés hangsúlyosa még, hogy a társaság mindig saigoruan nemzeti irányt követ és végül me­leg szavakban emlékezett meg Toldy Istvánról. N é v y László emlékbeszédet olvasott fel a tár' saságnak korán elhunyt tagjáról, Balogh Zoltán­ról. Az emlékbeszéd szerény igényekkel lépett fel, diszkrét körben mozgott, nem szórta a tömjént me­rész frázisokban, de meleg lelkesedés, szeretetteljes bensőség hatotta át. Megfelelt az írónak, akiről szólt, aki nem volt első rangú lángész, de nemes iiányban buzgólkodott és egyéniségének etbikai érteke, meleg lelkesedése, hazafias érzülete által becsült állást vi vott ki az irodalomban és igényt tarthat a nemzet hálás elismerésére. Balogh Zoltán kezdetben festészettel foglalko zott és »Busuló betyár«-ja ki is volt állít a annak idején a pesti műcsarnokban. Utóbb a Divatcsarnok­ba, a Napkeletbe költeményeket irt, melyeket formai csin, a hangulat közvetlensége, a gondolatok erélye és emelkedettsége tüntetnek ki. Ilyenek a «Colum­bus,« az »Osztrolenkai csatatéren,« a »Napimádók, »Hunyady László kedvese.« »Rákóczy búcsúja, »Verses diák« stb. Legkiválóbb müve az Alpári ez. elbeszélő költemény, melynek bőse egy előkelő magyar, ki a letűnt kor előítéletei közt nevelkedett é3 szülőinek ellenzése miatt nem veszi nőül polgári származású imádottját, hanem elcsábítja, Párisba viszi, elfecsérli érte egész vagyonát, mig végül a leány, búnak eredten hazatér és meghal, maga Alpári pe­dig »örök tövist hordva szivében«, munkás életre ad­ja magát. É költeménynek tendencziája jellemzi a költőt. Balogh azután megírta 20 énekben a nemzet szabad- ságbarczainak apotheozisát »II. Rákóczi Ferencz« eposzában, de ez már nem jelenhetett meg. A költő 1878-ban Budapestié költözött és fokozott erővel akarta magát az irodalomnak szentelni, de a halál véget vetett szerény, de nemes pályájának. ,« a Az emlékbeszédet megéljenezték. Komócsy József elszavalta »Szerelem« ez költeményét, mely erőteljes képekben ecseteli, hogy a szerelem bánatát nem enyésztetheti el az alvi­lágnak minden kincse, lem a legnagyobb földi hata­lom birtoka, sem a Wallialla dicső költőinek hervad- hatlan birtoka. A szép költeményt megtapsolták. Következett a közülés egyik piece de resistan- cea. Szana Tamás titkár karonfogva a felolvasó asz­talhoz vezette Beniczky Bajza Lenkét. A közön­ség zajos tapsokkal üdvözölte a szellemes hölgyet, a kitűnő írónőt (tán jogunk van mondani: a Pesti Napló regényirónőjét) ki bájos mosolylyal kö­szönte meg az óváczíót. Halk hangon kezdett olvasni, mely utóbb kissé erősbödött, de mind­végig megmaradt a szalon-causerie hangjának. »A különcz« ez. rajzot olvasta fel és a közönség figyelemmel, sőt szokatlan érdekkel hallgatta a szép Margit történetét, ki viszont szereti a daliás Hu­gót, de nem mehet hozzá nőül, mert szegény; és Hugó, bár főhadnagy lett, nem birja letenni a kaueziót. Szegény Margit megirja neki, hogy gazdag kérője akadt, kit szülei vőül óhajtanak. Hugó félreérti a levél hangját, hütelennek hiszi Mar- gitot, visszaküldi a jegygyűrűt, de levelében nem árul­ja el, mennyire fáj neki Margit vélt hűtlensége. A történetnek a szerzőnő tragikus befejezést adott. Margit elmegy ugyan a gazdag kérőhöz, de bánatá­ban meghal. Halálos ágyán mondja meg Hugónak, hogy boldogtalan volt. Szomorú vigasztalás, de eny­hítő és Hugó mint »különcz« egyedül él és rövid bol­dogságának emlékeit hordozza késő öregségéig. __ A felolvasónő előadását szűnni nem akaró riadó taps követte. Most gróf T e 1 e k y Sándor felolvasása követ­kezett. Mindenki érdekkel várta a hires főurat, ki Petőfi barátja volt és kinek nagyérdekü emlékiratai oly élénk figyelmet keltettek. A gróf nem maga ol­vasta fel »Petőfi Költőn« ez. visszaemlékezéseit. E. K o v á c 8 Gyula olvasta azokat és kivált a patheti- jusabb helyeket és vers idézeteket nagy hatással adta e'ő. A felolvasásból, mely egész terjedelmében a »Koszorú« januári füzetében jelent meg, a következő részleteket közöljük: A mint e sorokat írom, fölelevenül emlékemben — barminezhárom év múltával — Petőfi alakja, s átom őt magam előtt, úgy, a mint először láttam. Közép termetnél valamivel magasabb alak, sugár növéssel, arányos testtagokkal, fesztelen moz­dulattal, sürü, tömött, felálló, kurta, fekete bajjal, melyet jobb kezének ujjaival beszéd közbeu gyak­ran hátrafelé simított; közép homlok, a két szem­öldök közt egynéhány ráocz, a mély gondolkodás jele, szép, rendes, barna szemöldökök, csillámló bogár u/jviuvAj muíj ua üvjozíGU í»uíí|JV/U OOlilUglcthj ö Ilii 11UII elkesült vagy költeményeiből szavalt, fén;. esen ra­gyogtak; ez volt arczárak Jegszebb része, ablak rí cöltoi lelkének; egy kevés*é a homloknál görbült orr, szép, kicsi száj, rendes fehér fogakkal; arczá-ak bőre sárgás-barna volt, egynéhány szeplő- i'ormáju még barnább foltocskákkal; ajkai a szokott­nál valamivel vastagabbak, jól állt rajtok a mosoly, de a harag, a méltatlankodás, a gúny, a megvetés, a gyűlölet s a csalódás érzelmeinek nyilvánításai ál­tal sajátszerü, majdnem kellemetlen kifejezést vettek ;!el; gyér, vékony bajusz s állszakál, világosabba haj­nál, szemöldöknél és szempilláknál, szine a sötétbar­nából egy-egy ritka téglaszin által a gesztenyeszinbe ment át, s hosszú nyak. Öltözete: vékony zsinóros fekete attila, históriai inggallérja ráhajtva, sötét — majdnem fekete — szürke pantalon nadrág. Szerintem — pedig de jól emlékszem rá! — legjobb arczképe, az Összes költeményei 1848-dik évi kiadásában megjelent s Barabás rajza után ké­szült aczélmetszet. Petőfi költői idözéséről s egyik ismeretlen köl­teményéről következőleg emlékezik meg: Időtöltésünk, mulatságunk a lovaglás és ko­csikázás volt. Kilovagoltunk az erdőkbe, bekocsikáz- tunk Nagy-Bányára. A ló egész szenvedélyévé vált; én tanítottam lovagolni, Ferencz ur hajtani. Ferenczczel egész barátságot kötött és többnyire együtt kocsiztak be Bányára, a posta után és bevásárolni. Petőfi hajtotta a négy lovat, Ferencz ur mutatta, mint kell azt a tudomány szabályai szerint kormányozni. Egy más alkalommal., néhány hónappal későb­ben, újból meglátogatott. Én odajártam Szatmárme- gyében faluzni. Szives vendégszeretettel láttak min­denütt, Ferenczet túlságosan jől tartották, betegen jött haza; orvos után küldtem, az orvos gondatlanul bánytatót rendelt, a nagy erőlködésekben Ferencz mellsebe felfakadt, s nagy kínok közt meghalt. Elmentünk a temetésre. Fekete posztóval be­vont szekérre helyeztük a koporsót; az általa gondo­zott négy ló vonta a gyászszekeret. Petőfi, Haray és én kisértük a testet, s a sir fölött Haray mondott egy pár szomorú, résztvevő szót. A temetésről bazajövet, Petőfi bezárkózott szo­bájába s még vacsorálni sem jött ki. Másnap reggel bejött hálószobámba, leült ágyamra, kezében tartott egy iratcsomagot és szo­morúan mondá: — Druszám! megénekeltem szegény Ferenczet és vele együtt téged is, meg a nagy Harayt. — Ölvasd kérlek! S olvasá: Czigány Ferencz, a négyes kocsis. Kezdte a temetésnél; elmondta, ki volt Czigány Ferencz, hogyan nőtt föl kutyakölyök módjára, i mint lett hűséges cseléd, kutyabüségggel. (F. a lö vést, melyet gazdája, Kristóf Adolf ellen intézett, egy rabló saját testével fogta fel: halálos beteg lett és ekkor gazdája mint »ingyenélő«-t elcsapta.) Haray- nak rövid beszédét versekbe foglalá s azzal végezte, hogy a cseléd is lehet ur, nemes érzelemben egyenlő gazdájához. — Jaj de szép! —• mondám. — Örvendek, hogy tetszik, neked adom, csinálj vele, a mit akarsz. — Nyomasd ki. — Azt nem; ha gróf nem lennél, megtenném, s ha valaha kinyomatod, tedd oda: kéziratom után. A nagy viharban, mely a hazát érte, e kéziratot is elfujta a pusztító szélvész; elrejtett irományaim közt nem találtam meg többé a gyönyörű költeményt, mely a János vitéz modorában volt írva. Egy re­mekmű elveszett, mint a hogy elveszett annyi vágy, remény és honfitörekvés. Teleki Petőfinek két hozzá intézett levelét is közli. A két levél igy hangzik: »Pest, deczember 29-kón, 1846. Kedves druszám! Nagy szomorúság éri a te fejedet, azért tanács- lom néked, hogy légy rá elkészülve. De a mily elke­rülhetetlen a halál, oly elkerülhetetlen, hogy te né­kem batszáz pengőforintot adj, vagy adjál, a mint neked tetszik; még pedig úgy, hogy kétszáz pengő­forintot rögtön útnak indíts, akár addig végig se ol­vasd e levelet; négy száz pengőt pedig mércziusi pesti vásárra küldj föl. A mi a visszafizetést illeti, minden év végén adok neked két száz pengő forintot, s igy három óv alatt kvittek leszünk. Komolyan be­szélek, kedves barátom, most mutathatod ki, "ha vau benned emberség. Életemben legeslegelőször for­dultam mágnáshoz, kímélj meg a szégyenpirulástól, mely a ragyánál jobban el fogja rágni képemet, ha visszautasítasz. Különben mint barátom s nem mint mágnás­hoz fordultam. Azt mondhatod, hogy nincs pénzed, akard és lesz, s a ki czigánynak vet ezer pengőt in­gyen, az nekem mindig adhat hat száz pengőt köl­csön ; mert ingyen el sem fogadnám, már annál csak büszkébb vagyok, hál’ Istennek. Nem kétlem, hogy szívesen teljesíted kivánatomat, még pedig két száz pengőt e pillanatban, mert ha óriási szükségem nem volna, nem is vetemedtem volna e lépésre. Küldd le­veledet a pénzzel együtt a gyorskocsin. Lakásom: Hatvani-utcza, Jankovics-ház 585-dik szám, 2-dik emelet. — Viktort köszöntőm. Vagyok őszinte ba­rátod Petőfi.« Levelére rögtön válaszoltam, s a kért összeget azonnal felküldtem Pestre. Február elején kapom újból a következő levelet. »Pest, február 5-kén, 1847. Szeretetreméltó barátom! Nem hiszem, hogy meg ne kaptad volna levele­met, melyet uj esztendő után írtam. Nagyon nehe­zemre esik, hogy a füledet sem mozgatod: —.------­— e vagy kalapos inas ? Ha már kérésemet nem akarod teljesíteni, legalább megírhatnád, hogy ne támaszkodjam rád, s akkor másfelé fordítanám a rudat, mert nagy szükségben lévén, igy bizonytalan­ban nem maradhatok sokáig. Remélem, második le­velemet nem hagyod válasz nélkül, még pedig rög­töni, azonnali, tüsténti válasz nélkül. Lakásom: Hat­vani-utcza, Jankovics-ház, második emelet. — Isten megáldjon! őszinte barátod Petőfi Sándor.« hadjáratban niásmesterrel, ez rettenetesen elszörnyüködik, azt veti szemére Bálintnak, hogy majd az ellenség előtt se fogja kötelességét megtenni. Érre Bálint megug­rasztja és ezért »rapport«-ra rendeltetik. A tábor­noknak is oda mondja a maga véleményét a katonai czopfról; de ez észreveszi, hogy Bálint a napiparancs ellenére fokhagymát evett és e bűnért halálra ítéli. E közben odajön gróf Pálffy Antal ezredes és Bálintnak, hü inasának kegyelmet kér. A herczeg a fegyelem fontosságára utal. »Ro­mulus megölette Remust, mert egy kis árkon átug­rott. így épült fel Róma.« — Tudom, feleli Pálffy, de azt is tudom, hogy Gessler lelőtte gyermeke fejéről az almát, és igy lett Svájczból respublika. Itt élénk drámai jelenet fejlődik; a herczeg azt állítja, hogy a magyarok a harezban is »legelőször szaladnak.« Pálffy ezt hevesen visszautasitja, mire a herczeg élet-halál párbajra hívja ki. Ezt Pálffynak el kell fogadnia, bár tudja, hogy mindenkép ő lesz a vesztes. A jelenet további befolyásának vázlatát el­mondtuk »Hős Pálffy-nak múlt évapril 24-én történt szinrebozatala alkalmából, és itt még csak azt emel­jük ki, hogy Jókai a drámai jelenetet ezúttal egy igen jó alakkal, a pedáns czeremóniásmesterrel gaz­dagította. Jókai a legkitűnőbb szavallök egyike; a pár­beszédben, melyet Balog Bálint és Binder Kunz közlegények a darab kezdetén folytatnak, továbbá a czeremóniás mester pedáns megjegyzéseiben a gúnyos és szatirikus pointok nagy derültséget keltettek. Hosszas zajos taps követte a felolvasást és ezzel a közülés véget ért. vissza­A pénzt Petőfi az erdélyi fizette Telekinek. A nagyérdekü felolvasás a végszavak elhagyá­sával igy hangzik: ...... .. SP j 1 UUltVUlUUJ u O.A.WAIV/ név, valamennyit itt irta, s mig magyar él: e kis falu mindig geográfiái nevezetesség lesz e hazában. Fiz a lángész hatalma! Szeptember első napjaiban, egy este, épen va­csoránál ültünk Harayval, midőn egyszer beállít hoz­zám Sándor. Nem vártuk, mert rendesen tudatni szokta jövetelét, s igy annál kedvesebben lepett meg. Leült az asztalhoz, de csak úgy félvillára evett, s nagyon szótalan volt. Szokatlan komolyságáról mind­járt észre vettem, hogy valami nyomja a szivét. Va­csora után félre biv 8 azt mondja : — Beszédem van veled négyszem közt. Bevezettem a szomszéd szobába. — Mondjad, mi kell ? — Druszám, nagy kérésem van hozzád. — Ki vele, állunk elébe. — Szeretném a mézes beteket nálad, Költőn tölteni. — Hát ki mondja, hogy ne töltsd ? — De ez nem e’ég. — Nos, hát folytasd. — Eredj el te is hazulról, egyedül akarok len­ni ; ne lássa senki boldogságomat. — Lehet; úgy is szülőimhez szándékszom menni, nagy öröme c szerzesz nekik, hogy elküldesz. Mikor menjek ? — AÍajd megírom a napját; de hát még ez sem elég. — Na! — Küldj el mindenkit a háztól. — Az istállókból is ? — Nem, csak a háztól. — Szívesen; a szakács marad a feleségével, mert asszony nélkül nem hagyom nődet, s ennetek is csak kell, mert turbékolásból nem éltek meg. — Köszönöm! Pár nap alatt üres volt a költői ház, csak a szakács és szakácsné várták a Petőfi-párt. Boldogan távozott a költő, édes szavú költője a szerelemnek. A felolvasást perczekig tartó, falakat rengető taps követte. Gróf Teleky előlépett és meghajtotta magát; a galambősz, tiszteletet parancsoló alak meg­jelenésekor a taps megújult, frenetikus lett és alig akart lecsendesedni. Végül J 6 k a i Mór lépett a felolvasó asztal­hoz. Harsány tapssal üdvözölték. Egy részletet olvasott fel »Ne bántsd a ma­gyart« ez. drámai jelenetekből: az első képet. A »Ne bántsd a magyart« első része, melyet ma hallottunk, teljes átdolgozása a »Hős Pálffy«-nak, mely a királyi pár ezüst lakodalma alkalmából a nemzeti színházban színre került. Nevezetesen az első jelenet, Balog Bálint és Kuncz közvitézek pár­beszéde a táborban oly éles szembeállitása a magyar és a német nemzeti jellemnek, hogy azt a nemzeti színház díszelőadásán nem lehetett előadni. Bálint a zivataros éj után reggelizni akar, mert azt tartja, hogy »jobb a jóllakott katona, mint a ki­éhezett.« Kuncz ájtatos szemforgatással bár, de mégis csak megszegi a »silbak« szent kötelességeit, eszik a nyers vad paprikás szalonnából, iszik a papramorgóból; amellett váltig esküdözik, hogy »kend a hibás, nem én, ettem nem ód, csináltál enni engemet,« fél, hogy magyar betegséget kap. Bálint fokhagymával kínálja Kunczot, hogy csömört ne kap­jon. Kuncz ezt eleinte nem akarja elfogadni, mert ma várják a táborba a würtembergi herczeg nővérét, »ki ananászt eszik és otkolont iszik« és ezért a fok­hagymaevés szigorúan el van tiltva, elannyira, hogy a tábori jejszó is ez: »Kein Knoblauch.» A második jelenetben jön a czeremóniásmes- ter; Kuncz előírás szerint tisztelkedik, de Bálint fö­löslegesnek tartja a komédiát és mókázik a czeremó­A z á r y 1 z. — jan. 6. Az árvizbizottság ma O-Buda rögtönös védel­me iránt tett intézkedéseket. Beterjesztették ugyanis a középitési bizottság véleményét a dunaszabályozási enquete kiküldöttei által indítványozott ideiglenes védvonalra nézve, melynek tervét tegnap körvonaloz- tuk. A középitési bizottság, mint árvízi ideiglenes védmüvet, minden további fórum mellőzésével az ár­vizbizottság teljhatalmú rendelkezésére s kivitelre ajánlotta azt. A 800 méter bosszú északi védvonal létesítését O-Buda közönsége egyhangúlag sürgeti és ez ellen semmi nehézséget nem emel. Mégis fölme­rült a kérdés : hogy az árvizbizottság illetékes e uj védelmi vonalak emelésére s hatásköre nem csupán arra szoritkozik-e, hogy a már létező védmüvek alap­ján foganatosítsa csak a védelmi óvintézkedéseket? Ezen utóbbi felfogásban osztozott azelnök K a- oly módon óbajták, hogy az a tanács s közgyűlés ha­tározatával előlegesen szeDtesittessék. M á t y u s, Egert, Wobifart, Rupp utaltak a pillanatnyi veszedelemre, a késedelem által okozható károkra s az árvizbizottság utasítását úgy fogták föl, hegy ez ideiglenes védmüvek létesítését teljhatalmulag elren­delheti. Végre Kun Gyula; jegyző nyugtatta meg a kétkedőket, kifejtvén, hogy O-Buda ideigl. megvédé­sére ezélzó intézkedések tételére a dunaszabályozási enquete bízta meg a műszaki albizottságot, mely en- quetebe a főváros több képviselőt küldött; — s ezen megbízatás a közgyűlésnek már bejelentetett, mely a többi között ezt is jóváhagyólag tudomá­sul vette. Ezután a bizottság illetékesnek nyilvánitván magát a kérdéses ideigl. gát építésének elrendelésére, megbízta a mérnöki hivatalt, hogy azt azonnal foga­natba vegye és házilagosan építtesse ki, hogy a mun­kának vállalkozóra bízása által is idő ne ves szen. A többi tárgyak kisebb jelentőségűek. M i b a- lik ezredes jelenti, hogy a főparancsnokság szívesen átengedi a Valero laktanya helyiségeit, ha a kübőváczi úti házak delogiroztatnának, sőt ád szal­mazsákokat is. Fel fog kéretni a főparancsuokság, az 6 budaiak részére is átengedni a kisczelli házat. Kimond­ták, bogy ha a vész közéig, az ágyúval való jeladás időpontját akkor, pillanat uyilag határozza meg a bi­zottság. T h a i s z és Freyszleder bejelentették, hogy Gregersen Ó-Buda számára 20 db. mentő-talpat 70 írtjával, hajlandó készittetni, tehát 1400 írtért. E túlságosan drága ajánlat nem volt elfogadható, s azért e helyett a gazdasági hivatal által készíttetnek az ördögárok elzárására szolgáló zsilip fenmaradt fájából mentőtalpakat, 10—12-őt, a mennyi telik. Budapesten lassú áradás; 3-72, tehát nem egé­szen 12 1. P oz s o ny n á 1 nincs jég, Komárom­nál van s amott a nagy vízállás azt bizonyítja, hogy e két város közt jőgtorlödás van. Okát és helyét táviratilag kérdezik meg. Ma délig 4 távirat jött: Ko m ár om : Viz 11 1. 10 h.. — reggel 7-ig 10 h. áradás. Jég áll, 1° hideg. Ercsi. Verőfényes idő, jég áll, viz 3-49. Mohács: viz nem váltott, jég áll, feketedik, csekély hideg. Tolna: 5 cní. áradás, lég 1°, jég áll, s oly erős, hogy a Dunán kocsik jár­nak keresztül. * A dunaszabályozási bizottság mű­szaki albizottsága ma délben Boros Frigyes elnök­lete alatt tartott ülésében, Zsák Hugó tesz jelentést, a Duna felső és alsó részei állásáról. Jelentéséből ki­tűnik, hogy a viz Komáromon alul lassan árad, ezen helyen felül messzire több, mint 1 méternyivel áradt a Duna. Kitűnik tehát ebből, hogy az ár két nap alatt csak Komáromig birt haladni, holott máskor felényi idő alatt tette meg ezen utat. Ezen ülésben tesz jelentést Mibálovits An­tal kir. főmérnök arról, hogy Földváry Mihály Pest­megye alispánja által a megyei államépitészeti hiva­tal felszólittatván, ennek részéről ő az alispánnál a Csép és Majosbáza közötti beiszapolás átvágása kö­rüli munkálatokat vizsgálta meg a soroksári folyam­ágban, hogy egy vezér árok készül, mely máris 400 méter bosszú és 6 méter széles, és biztos kilátás van arra, hogy a vezérárok az egész iszapon át lesz ve­zetve e bét folyamán. Megvizsgálták egyszersmind a folyamág mindkét partján levő gátszakadások hely­reállítási munkálatait. Itt is serény munkát tapasz­taltak, kocsikon és kézi taligákon hordják a munká­sok oda a töltést; egyszersmind meggyőződtek arról, hogy a folyamágból a malom gátak egy része már eltávolíttatott. A bizottság Mibálovits jelentését örvendetes tudomásul veszi. Elnök jelenti, hogy a közlekedési miniszter

Next

/
Oldalképek
Tartalom