Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz
Polgártársaim 1 ti ellenséges kezet emeltetek reám, én- baráti- kezet nyújtok tinektek , követem a szentirást, mely azt mondja : „a ki követ hajit utánad, hajíts te "vissza kenyeret “ Istenemre mondom, akkor sem haragudtam rátok, mikor engem vadállatok módjára megronantatok, hogy széttep- jetek . annál kevésbé haragszom most; de haragszom azokra, a kik annyira elánntottaks benneteket, hogy ellenem fordultatok, mint ellenségtek eilen, a ki legjobb barátotok vagyok széles e világon ! - . . titeket csak sajnálni tudlak, sajnállak szivemből. Ha még át nem láttátok, majd át fogjátok látni, hogy vétkeztetek, nagyot vétkeztetek ellenem és magatok ellen, és akkor pirulni fogtok, szégyenleni fogjátok magatokat és sokért nem adnátok, ha nem történt volna meg az, a mi megtörtént. Az egész magyar nemzet ujjal fog reátok mutatni, hogy ti vagytok azok, a kik engem kikergettetek várostokból, —- és nektek az az ujjmuta- tás jobban fáj majd a pofoncsapásnál. Polgártársaim ! ha azok az urak, a kik engem becstelenitettek előttetek, igaz útban jártak : miért nem hagytak engem szóhoz jutni ? ... én azt akartam, hogy ha majd minden választó együtt lesz, fölállok előttetek és azt mondom : most jöjjön ide, a. kinek , vádja va'n ellenem, itt .szemtől* Szembe fnondja el vádjait, majd megfelelek rá!* Ekkor kisült volna, ki a- becsületes ember, ki nem ? ... de épen ezért nem hagytak engem beszélni, mert nagyon jól tudták ők, hogy ha szót -emelek, ők vesztenek . . . kimutattam volna, hogy tminden vádjuk csak rágalom, hazugság, gyaláza tos hazugság. Hiszen, ha igazat beszéltek volna, szemembe is merték volna mondani, — de mindig csak a hátam mögött piszkoltak, a gyávák! Első felindulásomban azt határoztam, hogy törvény elébe állitom becsületem megsértőit ; de most már máskép gondolkozom . . azzal csak magamat szennyezném be, ha egy sorompó elébe ál- lanék: olyan piszok fajjal, mint azok. Ez csak any- nyi volna, mintha a hold bepörölné azokat a ku tyákat, a melyek ötét megugatják. Hadd ugassa tiak, a holdnak az nem árt. Nincs Magyarországon egyetlen egy becsületes ember, ki az én be Csuietemben kétkedhetnék s ennél többet az isten törvényszéke előtt sem nyerhetnék. Nagy Károly uram pedig hiába diadalmaskodik, mert azt a választást meg fogja semmisíteni az országgyűlés, mint törvénytelent, és ötét ebru- dón fogják kivetni a követek közül, és úgy kell neki, mert a ki mint vet, úgy arat. Útra mehet aztán szépen és zsebre rakhatja a dicsőséget, n e- lyet szántatokra és a maga számára aratott. Foga dóm, hogy ezután húsz mértföldnyire megy onnan, a hol követet választanak, hogy még hírét se hallja ! Ti polgártársaim, készüljetek az uj követválasztásra, mely egy hónap múlva bizonyosan meg lesz; készüljetek el jobban, mint az elöhbenire. Ha körülményeim engedik, akkor megint lerándu- lók hozzátok, — ha nem egyébért, csak azért .is, hogy nehány embernek a szeme közé nézzek. Válasszatok követnek akárkit, csak olyat ne, a ki étellel és itallal veszteget benneteket, mert az olyan nem hogy barátotok volna, sőt inkább legnagyobb ellenségtek ; az olyan a ti veszedelme tekre törekszik és előbb-utóbb megsiratjátok, de már akkor késő lesz. A derék szentmikló.siakat, fülöpszállásiakat és laczháziakut köszöntőm, titeket is köszöntlek s arra kérem az istent, világosítson fel benneteket, hogy ezentúl ne tartsátok ellenségteknek azt, a ki legbuzgóbb jóakarótok, legőszintébb barátotok. Nem szükség azt az intést adnom, hogy ezután ne higyjetek azoknak, kik a minap úgy bolonddá tettek titeket, úgy sem fogtok nekik hinni többé az életben. A helyeit, hogy titeket.,ámítanak, — azoknak jobb volna bizony, ha számot adnának ^nektek a város jövedelmeiről, melyék -isten tudja hova gurultak, mig ők tisztviselősködtek. Vonjátok őket számadásra, ha olyan nagyon becsületes emberek ; azután gyalázzanak mást, ha a maguk becsülete tisztában lesz. — Isten veletek l Junius végén, 1848* Petőfi Sándor. * Petőfi ezen, szintén kiadatlan búcsúját volta- képen nem a szabadszállásiakhoz, hanem az egész választókerülethez intézte azon választás után, midőn a „kis kunok“ oly méltatlanul bántak el a nagy költővel. Ezen eredménynyel kapcsolatosan a vidékiek egy, a Petőfi szájába adott alkalmi imprecatioval a szabadszállásiakat mai is boszant- jAk. A gunyvers éle prózában oda megy ki, hogy: „szabadszállás, mivel a költőnek nem adtál szállást, legjen belőled tót falu, az issedig — lu ther án us.“ Senke István, ref. gymn. tanár. Petőfi a szabadszállásiakhoz,
