Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz
nem mindennapos vala; igy halála órája előtt is csak pár perczczel távozott el tele, és az iránta érzett kegyelettől mélyen áthatva egy ódát irt angol és svéd nyelven az általa szeretett nagy költő emlékére. — Ez ódából néhány nyomtatott példányt még ma is bírok. • Islandban épen azon időben tartózkodott Browning, midőn Islandnak 1000 éves fennállását ünnepelek ; le is forditá angol nyelvre Jocumsonnak ez alkalomra irt ismert hymnusát, még pedig oly sikerültén, hogy elismerése jeléül a király az ünnepi ebédre meg is hivatta őt. Bensőbb baráti viszonyunk és ismeretségünk tartama alatt alkalmam volt tudomást szerezni Browning családi viszonyairól, mi több, felemlített ő maga is előttem múltjából több érdekes episodot. Browning György 1847-ben született Londonban. Atya orvos és él még jelenleg is. — Négyen vannak még testvérei, kik közül a legidősebb a »Jóreménység« fokán lakik, hol vagyonos vállalkozó és tekintélyes mérnök. — Másik fivére Indiában van, ki vasúti vállalatai folytán már szintén szép vagyonra tett szert; két nővére pedig Londonban van férjnél. — Ugyan ez alkalommal nem tartom még feleslegesnek azt is közölni, miszerint édes atyja (ha csak időközben nem változtatta lakását) ez év tavaszán még Londonban 13, Bruton Street Berkeley Square, J0. lakott. Browning fiatal éveit Londonban tölté, azonban 16 éves korában Németországba jött, bol Weimarban egy udvari tanácsosnál lakott és iskoláit végzé. Ott ■ébredt fel benne a költői hajlam, melynek már Weimarban léte alatt is nem csekély mértékben adta ta- nujelét, s melyért fiatalságához mérve tanulmány és vasszorgalom mellett annyi éjt és nappalt áldozott. Legelső munkája, mint mondá, Göthe »Erlkö- nig«-jének fordítása volt, ezt ugyanazon kastélyban készité pedig, melyben — régi birtokosáról szóló monda szerint — Göthe az erdetit irta. Mennyiben sikerült ez első fordítása, tanúskodik arról eléggé Andersennek hozzá irt levele, melyben kiemeli, hogy — tekintettel az angol nyelv sajátságaira — Browning fordítását hangzatosabb és saját kifejezése szerint »szebb«-nek találja, mint az eredetit. Költői termékei eleintén csak is a hírnevesebb ranezi a és német költők fordításaiból állottak; később azonban számos önálló és eredeti költeményt is irt. 1872-ben lyrikai költeményeit összesitvén, azokat Londonban »footprints« czimen adta ki. Olvastam e mü megjelenéséről több angol lap kritikáját, de mindannyi a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott. Kitűnik ez III. Napoleon ex-császár sajátkezű- lég irt leveléből is, melyet olvastam, és melyet Browning költeményeinek átadása után Chislehurst- ből kapott. A fiatal — alig 30 éves iró hamar emelkedett Londonban. Már 1873-ban a történelmi társulat titkára lön, valamint a szépmüvészetek társaságának rendes tagja, már 1874-ben pedig annak is mint titkára szerepelt. Islandban 9 hónapot töltött, Norvégia, Svéd- és Ejszak-Németországban szintén hosszabb ideig tartózkodott, onnan Párisba, majd később Olaszhonba utazott, hol is a római történelmi társulatnak levelező tagja lett. »Herculanum és Pompéji«-ről, valamint »Itália kincseiről«, egy-egy füzetes szép tanulmányt irt mely valódi beható munkásságáról elevenen tanúskodik. Londonba visszatérve — Islandról irt ethnog- raphiai tanulmánya szép elismeréssel fogadtatott, valamint nagy érdekeltséget keltettek nyilvános felolvasásai is. Ezen siker által felbátorittatva, valamint ösztöne kielégithetésének is tért nyitva, jött ő, miként emlitém, ide hazánkba, melyet figyelmébe ajánlottak dr. Nordau Párisban lakó hazánkfia és a Londonban tartózkodó dr. Eelberman, szintén Magyarhon szülöttje, kiről elismerőleg nyilatkozott és emlékezett meg Browning a télen közzétett hírlapi közleményében. Utazási költségeit, atyjától nyert szerény tökéből maga fedezte. — Mint mondá, ha kissé idősebb lesz és tapasztalatokban gazdagabb, akkor visszatér Londonba, hol számára az egyetemen tanszék elfog- I lalhatása lön kilátásba helyezve. Érdekes levelezést folytatott utóbbi időben Mighinori Nagasakival, a japáni nagykövettel is, ki jelenleg Londonban van, és ki miként magam is olvastam — Jeddoba hívta meg őt, hol biztosíthatni vélte részére az angol nyelv és irodalom tanszékét. E tavaszon váltunk el egymástól. Browning Erdélybe ment, hol, mint hozzám intézett leveleiből is ki tűnik,mindenütt a legnagyobb szívélyességgel fogadtatott; elragadtatással irt mindarról, a mit látott s csodálkozását fejező ki a természet pazar gyönyörei felett. Alig egy hete vettem utolsó levelét, melyben Írja, hogy Sáromberkére megy, és hogy rövid idő alatt visszatérve Erdélyből, felkeres minket Borsodban. Újólag azt tervezte ugyan is, hogy együtt utazzuk be a Szepességet, melynek természeti szépsége és regényességéről annyit beszéltek]) előtte, sőt már abban is megállapodtunk, hogy jövő hó 4-én Tátra- füreden leszünk. Elkeseredés , vagy életuntságról tanúskodó jelek korántsem voltak soraiból észlelhetők. Elég élénken és tárgyilagosan irt mindig, sőt utóbbi leveleiben a jövő tél eltöltése iránt kigondolt tervét is közié velem. Miután öngyilkosságának okát megmagyarázni képes nem vagyok, daczára annak, hogy irányomban a legnagyobb őszinteséggel viseltetett, csak azon általánosan gyanított okokról akarok még szólni, melyek felhozattak öngyilkosságának kimagyaráz- hatására! Pénzzavarokban, mint azt nagyon jól tudom, nem volt, de nem is lehetett; életuntság sem volt nála feltételezhető, ki oly erkölcsös és vallásos vala, mint egy valódi angol. E télen ugyan az itteni spiritisták megzavarták kissé fejét, — és egy ideig ezen társulat miben létének kipuhatolására minden lehetőt megtett, de látván, hogy ez igen hat úgy is fogékony lelkére és kedélyét nagyon lehangolja, felhagyott vele végkép. Még csak egy ok volna felhozható, mely, mint öngyilkosság előidézője elég általános még a mai időben is, és ez a szerencsétlen szerelem ! A fiatal kebel ilyféle érzelmektől soha sem ment; nem lehetetlen tehát, hogy Browning is annak lön áldozata. — Első szerelmével szerencsétlenül jártjegyese meghalt Londonban; a második lehet, hogy őt ölte meg! Legyen nyugalma e valóban munkás, értelmes és igyekvő fiatal angolnak a magyar földben, melyet ő oly nagyon megszeretett! Miklós Ödön.
