Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz

van — a mint vesszük — hogy mindig őszintén és himezés hámozás nélkül szoktam beszélni, Abban a pillanatban vágnám ki nyelvemet, a melyben nem úgy szólna, mint érez szivem. Egyéb iránt ha az őszinteség hiba, úgy az nem az én hibám, hanem az egész magyar nemzeté, mely őszinte volt a világ teremtése óta, és én megvallom, nem akarok jobb lenni nemzetemnél, azt aka rom, hogy legyenek meg bennem a magyar nemzet jó és rósz szokásai egyaránt, legyek tetőtől talpig magyar.

így gondolkodom én, azért nem csűrtem csavartam a dolgot, hanem kereken kimondtam, hogy szándékom követté lenni, ha megválasztotok, atyámfiai. Miért óhajtom épen azt, hogy ti válasz- szatok meg követnek ? — azért, mert ez a föld, a melyen ti laktok, ez a szép Kis-Kunság, az én szülőföldem s bármily közel áll az ember szivéhez az egész haza, még közelebb áll az a hely a hazában, a hol született.

Megnyerem-e bizalmatokat, vagy nem ? azt ti tudjátok és az isten . . . nem becsülöm túl magamat, nem akarok dicsekedni, de isten szent úgyse’ ! tehetségemhez képest tettem annyit a ha záért, különösen a köznépért, hogy bizodalmára érdemes legyek. Olvassátok el azokat a könyveket, a melyeket Írtam, jó rakás ; abból meg fogjátok látni, mennyire szerettem mindig a népet és pártját fogtam és küzdöttem^érte. Könnyű most a nép barátjának lenni, most, mikor a nép az ur a hazában és a világon; de én már akkor barátja voltam a népnek, mikor azt még parasztnak hitták és megvetették s engemet szinte megvetettek és keserűséggel illettek, mint a nép pártfogóját.

E fáradozásaimért egy jutalmat kívánok, azt a jutalmat kívánom, hogy olyan helyre állítsatok, a hol értetek tovább is fáradozhassak s a hol tán többet használhatok nektek, mint eddig használtam.

Szükségesnek láttam ezeket elmondani magamról a végett, hogy némiképen megismerjetek, hogy legalább tudják, hogy ki és mi vagyok, a kik még nem tudták. Azt, hogy az ember igy nyilvánosan beszélget magáról, talán néminemű arczátlanságnak lehet nevezni. Jól van, nevezzétek orczátlanságnak, vagy a minek tetszik, de tudjátok meg : a magam hasznáért soha, senki előtt sem szólnék egy szót se, s ha most itt az orczát lanságig vetemedtem, ezt azon szent czél elérésének óhajtásából tevém, hogy a hazának szolgálhassak ... ha ez a törekvés bűn, úgy itt a szemem, köpjetek bele, itt a fejem, kövezzetek meg.

Ha valaki csakugyan dicsekedésnek veszi előbbeni szavaimat, ám vegye ; megengedem hát, hogy olyan pimasz vo tam, hogy hetvenkedtem, de olyan alávaló sohasem voltam, hogy akárkinek is hízelkedjem. A legjobb alkalmam volna rá most megszerettetni magamat veletek az által, ha az egekig magasztalnálak benneteket, hogy ti kunok, ti ilyen meg ilyen dicső, páratlan, hasonremek emberek vagytok. Ha én azt amúgy hosszas kacskaringósan kikanyargatnám, tudom, nem esnék ro szül egyikteknek sem, sőt közületek többen meg- simitanák a bajuszokat és a hajukat s azt mondanák : „enyje, mégis derék ember ez a Petőfi, tegyük meg követnek !-< Hanem azt korán se várjátok, hogy én titeket magasztallak, mert akkor szemtelenül hazudnám. Becsületemre mondom, hogy ti nem vagytok remek emberek, vagy eddig leg alább nem voltatok. Márczius 15 éig az egész Ma gyarország nagyon szolgalelkü, kutyaalázatosságu ország volt és ti ebben a virtusban közelebb álltatok az elsőkhöz, mint az utolsókhoz. Gondoljatok csak vissza arra a Szluha kapitányra, hogy süve geltétek, hogy csúsztatok másztatok előtte. An, ha eszembe jut, még most is szégyenlem magamat a ti nevetekben. A zsidók hajdan Mózes idejében az isten helyett egy arany borjut imádtak, de ti még lejebb sülyedtetek, — ti egy ólomszamarat imádtatok. Azonban ez az idő lejárt és remélem, hogy lejárt mindörökre. Fölemeltétek fejeteket s fölteszem rólatok, hogy soha többé meg nem ha jolt k semmiféle ember előtt a kerek világon. Az isten az állatnak teremtett négy lábat, az ember nek csak kettőt, azért, hogy egyenesen járjon és embertársainak egyenest a szeme közé nézzen, — mert az ég alatt minden ember egyenlő, egynek sem szabad másokra lenézni, egynek sem szabad másokra fölnézni. Nem ismerek magamnál se kisebbet, se nagyobbat.

Ennyit akartam mondani, atyámfiai, ebből megítélhetitek, hogyan érzek és hogyan gondolkodom. Ha kedvetekre való vagyok, meg fogtok követnek választani, s akkor minden erőmet nagy és szent kötelességem teljesítésére fordítom. Ha pedig meg nem választotok követnek, abból látni fogom, hogy különb emberetek akadt, mint én, s ez hazafiui szivem legszebb öröme lesz, mert fő óhajtáson, hogy én nálam minden ember nagyobb tehetségű és nagyobb buzgóságu legyen a magyar hazában, a mely haza, adja a magyarok is tene, hogy mindörökön örökké éljen 1

Petőfi S ndor.

VEGYES HIRER.

— A trónörökösné névnapja. Stefánia főherczegnő e hó 20 án, szent-István napkor fogja ünnepelni névnapját. A magyarok, irja egy bécsi lap, bizonyára örülni fognak e hírnek, mert