Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz

ÜTjrilt I

a „Pesti Napló“ t. szerkesztőségéhez.

A „Pesti Napló“ 1860. dec. 30-diki számában általam indítványozott Petőfi- szobor- ügyi bizottságba szerencsés voltam hazánk ismertebb nevű férfiai közül többeket megnyerni, kiket is, mint indítványozó, 1861. martius 10-kére összehívtam ugyan már egy Ízben , hogy „tárgyalnék az egész ügyet“; amaz időknek kell azonban tulajdonítanom, midőn a közfigyelem kizárólag csak eSy pontra: a közelgő országgyűlés megnyitására irányult, hogy a magyar tud. Akadémia teremében közülünk csak heten, névszerint A r a n y János, Barabás Miklós,E gr e ssy Gábor, Gr eg u ss Ágost, P ák h Albert, Sz ék ely József és én jelentünk meg; e körülmény folytán— nehogy a kisebbség mondathassák határozni — döntő tanácskozásokba annál kevésbbé bocsátkozánk, mert az eddig begyült összegek lépéseinkre mérvadókul még különben sem tekintethettek.

így lön, hogy a fentebb nevezett t. férfiak egyszerűen engemet biztak meg: az ügynek—ideiglenes elnöki minőségben— tovább is csekély belátásom szerinti vezetésével.

Harmadfél év múlt el az idő óta, s bár oly szerencsés voltam, hogy több rendbeli nyilvános felszólításom, buzditgatá- som, s főleg személyes eljárásom, illetőleg művészetem közbevetése folytán az összeget majdnem megkétszeresitettem, mindazonáltal még ekkoráig sem tartom az időt elérkezettnek arra, hogy e kivi telhez méltólag foghatnánk.

Ily meggyőződésben kötelességemnek ismerem még is, mielőttjhazámból újra távoznám, eddigi sáfárkodásomról a nyilvánosság előtt számot adni, mit is leg- czélszerübben vélek teljesíthetni az által, ha a t szerkesztőséget, minta nyilvános- ság egyik közegét, a következőkről érte- sitem:

Az időnként rendelkezésem alá jött, s e czélra szánt pénzeket a takarék- pénztárba tevém le; megtekintés végett ide melléklem az ezen betételekről szóló könyvecskét, melyből a a t. szerkesztőség meggyőződhetik, hogy ezen betételek összege 7111 ft 51 krt tesz, nem különben ide melléklem egyenként az aláírásokról szóló, s hozzám beküldött iveket, az emlitett összeget igazoló részletezett számadással együtt.

Azonkívül természetben megvan 6 db arany, 1 tallér, 3 ezüst forint, 7 huszas s 1 tizes.

A Petőfi-szobor alapját képezik ezenkívül még némely szerkesztőségnél, mint a „Vas. Újság“ s a „Magyar Sajtó“-nál külön gyűjtött összegek, melyek, a menynyire tudom, kamattal együtt 607 ft 47 krt tesznek.

Mindezekhez az általam a takarék- pénztárba betett 7111 ft 51 kr után eddig járó kamatokat, azaz 872 ft 45 krt véve, ide nem számitva a még magánosoknál lehető, s positive nem tudott összegeket — kerek számmal körülbelül 8591 ft 42 krral birunk, s igy mindenesetre oly összeggel, mely, lelkesült ügybarátok szemében — főleg az eddigi honi gyakorlat után — elégségesnek tűnhetik ugyan fel a szobor felállítására, de semmiesetre nem a szakértő előtt, és előttem, ki, midőn 1860. dec. havában az indítványt megtevém , nem mulasztottam el irányadásul (lásd a „Pesti Napló“ 1860. dec. 30-ki számát) nyiltan kijelenteni, hogy az akkor már kezeim közt volt 1488 ft 30 krt „csak a kezdet biztató sikerének tartom azon húszezer forintnyi alaphoz, mely módositást szenvedhet gyarapodásában, de semmiesetre nem csö kk éné sé b e n.“ Oly szoborra hivtam fel a hazai t. közönség szives adakozását, mely „Pestvárosának egyik nagyobb-disze legyen, s mely művészi fenséges alkotásánál fogva a nemzet szivét szintoly büszke dobogásba hozza, mint maguk a költő dalai.“

S ha e szerint szavunk világosan nem kötne Í3 ; ha a külföld jó példáját, mely e dologban követésre méltó, sőt mérvadó, elhallgatnám is, nem lehet, hogy az el- hamar kodástól vissza ne rettentsen bennünket a hazánkban eddig tapasztalt eljárás, illetőleg annak szomorú eredménye.

„Exempla sunt odiosa“ — s azért rész letek helyett engedtessék meg itt csak általánosságban kimondanom, hogy inkább semmit, mint oly szobrokat, milyenekkel eddig hazai jeleseinknek áldoztunk; mert hol a művészi kivitel végkép el van hibázva, ott szobrokért kár a költség.

Avagy van-e szükségünk arra, hogy müvészietlen s idomtalan érc massák örökitsék meg emlékét nagy férfiaink- nak, kik müveikben amúgy is sokkal maradandóbb emléket állítottak maguknak ?

A kegyelet mellett tehát mindenütt csak amüvészi alkotás, az országok, városok, múzeumok stb. diszitásé lehet a főczél szobrok emelésénél.

Hirdetmények dija :

7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdij külön 30 uj kr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 uj kr.

Hazai viszonyainkat tekintve — mondhatnák ugyan némelyek, hogy a kezdet mindenütt nehéz, s a közönséges példabeszéddel élve : „addig nyújtózkodjunk, meddig a takaró ér.“ De az ily elmélkedés nem nyugtathatja meg a mélyebben gondolkozót. Tapasztalásból mondhatom, hogy hazánkban, melynek lakói közt annyi a lelkesedés, már eddig is sokkal különb szobor-müveket lehetett volna létrehozni, mint a meglevők. Csak az ügy vezetőinek kell az eddigi eljárást végkép megváltoztatni ok.

Ha mi kezeink közt pár ezer forinttal nem fogunk mindjárt munkához, ha az elfogadott mütervekben mindenek fölött valódi aesthetikai Ízléssel biró szakértők véleménye után indulunk, s igy torzképeket — mint eddig — a közönség elé nem állítunk, bizonyára a közönség is több kedvet, s nagyobb áldozatkészséget fog tanúsítani vállalataink iránt.

De a fölvilágositásban kell hogy a sajtó elől járjon, s kerüljön oly közléseket, milyet például harmadfél év előtt egy lapban olvashattunk, mely7, midőn gyűjtéseim a jelen szoborra, a két ezer felé jártak, már elértnek gondolá s hirdetéaczélt.

Itt eszembe jut még, hogy közelebb is az „Ország Tükre“ Schiller frankfurti szobrának felmutatása alkalmával kérdezi: „Vájjon Petőfi szobrának rajzát már mikor közölheti az „Ország Tükre“ ? szerényen felelhetjük: ha majd annyi alap lesz együtt, mint például ép a jelen Schiller szobrára, azaz : 30,000 ft. Pedig Schillernek a frankfurtin kivül Németországban más szobrai is vannak; nevezetesen Stuttgartban a legnagyobbszerü, került 130.000 tallérba, Weimarban egy kisebb a szinháztéren, Göthével kezet fogva, ez került 55,000 tallérba. Ha tehát körülményeink között ily magasra nem vágyódhatunk is, leggeniálisabb költőnk emlékszobrával iparkodjunk kudarezot nem vallani. 20—30,0u0ffból, ha nagy mérvüt nem is, de, jó kezekre bízva, legalább művészit mutathatunk föl.

Kerülve egyébiránt a hosszadalmasságot, közlöm a t. szerkesztőséggel a nézeteket, melyek engem e vállalat leendő valósításában vezérelnek.

Húszezer forint kell, szerintem legalább, hogy a kivitelhez foghassunk; mig ez együtt nincs, a tervrajzot is hasztalan készittetnők.

De honnét fog a hiányzó összeg befolyni? Azon 10—12 év, mig a kamatok által a tőke megkettőztethető, kissé talán mégis hosszú. Nem is ez az egyedüli eszköz a czélhoz. Ha végig tekintünk a mellékelt iveken, szembe fog azonnal tűnni, hogy7 az országnak még számos vidékén aláírások nem történtek, s ezt én, ki kői utazásaim alatt minden vidék érzületét figyelemmel kisértem, bátran állíthatom, legkevésbbé lehet részvétlenségnek tulajdonitani, de mert sok helyütt nem volt egyén, ki az ügy7et kezébe ragadta v Ina, én pedig személyesen nem fordulhattam meg mindenütt.

E részben tehát csak magamat okoznám, ha újabb ismeretségeimet s tapasztalataimat, az általam indítványozott s hűn ápolt szoborügy érdekében , nem használnám fel. De, véleményein szerint, előbb múljék el az Ínséges csapás, mely jelenleg hazánkat dúlja. Adakozzunk most szenvedő testvéreinknek.

Alkalmas időben uj ivek kibocsátása által még nagy összegeket remélhetünk, mert bizonyára nincs müveit magyar, ki az ország legnépszerűbb költőjének emlékére szívesen ne adakoznék !

Erre nézve Olaszországból visszatértem után, tehát jövő évben, mely a hazára, reményiem, áldásosabb lesz, nem fogok késni, hogy a Petőfi szobor ideiglenes bizottságának személyes szolgálatomat újra legszívesebben felajánljam. A rendelkezésünkre álló összegnek gyarapodása továbbá (szintén kedvezőbb időkben) műkedvelő előadások, hangversenyek és tánczvigalmak által eszközölhető. Ezekhez vévén a folyton növekvő kamatokat, 4 — 5 év múlva, hiszem, Petőfi születése napját hozzá méltó szobor ünnepélyes leleplezésével ül hét j ük meg.

A végalakulásra nézve szükségünk leend alapszabályokat alkotui. és azok alapján elnököt , pénztárnokot s jegyzőt választani, s azok hatáskörét kör- vonalozni. Minderre azonban a jelen időt, midőn az elősorolt okoknál fogva erélyes működéshez különben sem foghatnánk, nem tartom egyáltalán alkalmasnak.