Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz

I Petőfi emlékét egy ország ünnepli ma. Az egész magyar haza keleten és nyugaton, északon és délen hálát ad a Teremtőnek, hogy Petőfit adott nekünk. Hogy adott nekünk dalost, akinek kobza húrjain zengzetes szép hazai nyelvünk mint égi összhang bilincseli le a lel­ket, varázsolja a kedélybe a szépet, nemest, tisztát és nagyot, aki dalolt nekünk hazáról, szabadságról, szere­lemről, hűségről és vitézségről, dalolt elandalitón és büvös-bájosan, dalolt erővel és hatalommal, úgy hogy rabja lett mind, mind, aki magyar. Szellemóriás volt. Lírájában a ma­gyar nép geniusa testesült meg. Azért szól úgy szivünkhöz, azért tölti meg lelkünket sejtelmes édes hangulattal. De leginkább bennünket indit meg, az Alföld gyermekeit, mert a midőn a ró­náról regél, költészete oly lendülettel szárnyal, a szabadság oly eszményi magaslatára száll fel, hogy nem ma­radhat gerjedetlen az érző magyar szív. Ragad, ragad magával és tettre lelkesít. És majd ha századok múltán a ku­tató, a történelem ösvényein visszafelé haladva, nemzetünknek keresi képét, jellemét: elég lesz neki Petőfinek egy kötete, hogy abból megkonstruálhassa a magyar népet egészen, bubánatával és örömeivel, hibáival és erényeivel, lelkesedésével, hazaszeretetével. Petőfi a nép fia. Költészete a nép harnisitatlan gondolkozását tükrözi vissza. Épen ezért, a mellett hogy tel­jesen megőrzi eredetiségét, zamatját, költészetének szelleme egyetemes. Egyetemes, mert a nép erkölcsei­ben, felfogásában, világnézletében nyil­vánulnak leginkább az általános igaz­ságok. Mert a nép nem simulál és igy, nem simulál annak költője sem. Mert a nép legközelebb van a természethez, mintegy darabja még annak, amint Pe­tőfi költészete is fenséges symphonia a természet könyvéből. Lapozzuk ezt a symphoniát, véssük lelkűnkbe annak hangjait. Mert a költészetnek ez a kris­tályforrása nemcsak üdíti a lelket, ha­nem nemesíti a kedélyt, felemeli a szi­vet, fel magasra, olyan tisztult légkö­rébe az érzelmeknek, ahova a minden­napi élet küzdelmei fel sem érnek, az érdekek tusája el nem hat. Pol/ífi C7nllamr> tplíinf« rníínLrl lm’ X KJ \1KJ 1 A. UU V/J.X KJ XIX Vj *■ ^ ' itt, az örök Isten szent hajlékában, a hazafiui érzés tüzével lelkűnkben Ígér­jük mi mind s velünk mindazok, aki­ket képviselünk, vármegyénk társadal­mának minden tagozata vallás- és faj­különbség nélkül, ígérjük, hogy a ha­zát úgy fogjuk szeretni mindig, amint Te tetted. Hogy a hazáért alkotni, fá­radni, küzdeni fogunk. Te szavadnak lángját oltottad a szivekbe, hypnotizál- tad népedet, a lelkesedés tiizét gerjesz­tetted a nemzet minden igaz fia kebe­lében. Mi mindnyájan a foglalkozásnak azon a terén, melyet a Gondviselés és viszonyaink nekünk kijelölnek, közpá­lyán és magánéletben, társadalomban és családban, egyenkint és összesen, szivünkkel, lelkűnkkel, eszünkkel, vé­rünkkel fogjuk szolgálni mindig ezt a szent hazát utolsó lehelletünkig! Úgy legyen! T a n ii g y. Iskolai értesitőls:. Alig van nyomdatermék, amelynek oly kevés olvasóközönsége volna, mint egy iskolai értesítőnek. Értem az olvasás alatt : a tanulmányozást s a hasz­nos bírálatot. Ugyan mi az élete egy ilyen értesí­tőnek? Kikerül a nyomdából, még nedves a betű s már czimszalagot ragasztanak rá. Hosszabb vagy rövidebb utazás után megérkezik valamely büróba, ott letépik a czimszalagot és aztán — félreteszik. Nem olvassa el senki. De mégis. A diák remegő kezekkel s szorongó szívvel veszi át a levélhordó­tól a színes füzetet, aggódva betűzi ki a calculu sait, összehasonlítja a pajtásaiéval, örül ha neki jobb van, haragszik, ha rosszabb; a szülő zugoló dik az iskola, a tanárok ellen — de tovább nem gondol. Ilyen méltatlan bánásmód után az értesítő legtöbb esetben az almáriom tetejére jut. Hát bizony nincs is az értesítőnek oly érde­kes tartalma, mint valamely regénynek; — ámbár sok regény az értesítőben kezdődik. De bizonyára több okulást lehet belőle meríteni, mint sok re­gényből. S nagyon jó azt tudni, hogy az értesítő nemcsak a felügyelő hatóságok s statisztikusok, de voltakép a nagy közönség részére Íródik. — Nem annyira a tanuló ifjúság, hanem a szülőknek szól ez a füzet. S mi, midőn az újság hivatásához képest, rö­viden ismertetjük a vármegyei iskolák értesítőit, melegen ajánljuk a szülőknek, vegyék elő az érte­sítőt s olvassák el. Nem lesz haszon nélkül. Az iskola elsőrendű kulturális tényező. A szülők egy hivatott testület gondjaira bízzák gyermekeik értelmi művelődését. Tehát a nevelés egyik terhesebb részét másokra ruházzák át. Az iskola vezetője aztán, mint felelős közeg, a tauidő végeztével beszámol a nyilvá/tios- ságnuk. Ez az értesítő jelentősebb czélja. 6 a mily mértékben kell, hogy a gyermekek értelmi hala­dása a szülőknek szivén feküdjék, annál fontosabb lesz az értesitő hivatása. Nemcsak alfabetikus''név­sor az értesitő tartalma, hanem olvassuk el s talá­lunk ott egyebet is. Tiz hónapi nehéz értelmi műn kálkodás eredménye az, a mi e füzetben lap>[ ris rövidséggel elmondva van. Egy valóságos nevelési piogramm. A paedagogus itt. közli tapasztalatait közvetett utón a szülőkkel. Érdemes azt elolvasni: hasznos tanács a szülőnek s szükséges utasítás a tanuló ifjúnak; a ki tud a betűkből s szádokból olvasni, meg fogja mind a kettőt találni. S ha e jó szándékkal nyitjuk fel az érjesitő- ket, bizonyos vagyok benne, hogy az iskolák1 több eredményt fognak elérhetni s a szülők nagyobb, örömére, fiaik jobban fognak tanulni. J— Most pedig vegyük elő sorrendben az értesí­tőket : Elsőség illeti a szarvasi ág. ev. államilag se­gélyezett főgimnáziumot Kevés gimnázium van az országban, mely oly nagy és munkás időre tekint­het vissza, mint a szarvasi. Megyénk kultúrájában pedig mindig elsőrendű faktor volt s mai napiglan is az. Tény, hogy a vármegye intelligencziájának jó részét ő nevelte föl. A magyarosítás, a hazafias, nemzeti nevelés terén érdemei megmérhetlenek. — Sehol sem láttam az országb in — csak Szarvason, hogy a tótok nemzetiszinü kokárdával ékesítve, ünnepeljenek roárczius 15-én. — Ez a gimnázium áldásos müve volt. Ritka helyütt van olyan fesz­telen diákélet, mint Szarvason. S ez annak a köz­vetlen, bizalmas viszonynak eredménye, melyben itt a tanárok növendékeikkel ál'anak. A tanárok ugyanis rendszeresen fölkeresik tanítványaikat la kásáikon s otthoni életükre is felügy elnök, a mi­nek üdvös eredménye nem is marad el. Az inté­zetnek ez idén 409 tanulója volt. Ezek közül helybeli 172, vidéki 237. Külön megjegyezzük itt, hogy a tanulók kö­zül gyulai 6, gyulavidéki 49 volt. A tanulók zöme az értelmiségi, s kisbirtokos osztályból való. Érdé kés adat az intézet nemzeti iránya mellett, hogy 172 helybeli növendék között csak 8 akadt, a ki magát nem magyar anyanyelvűnek vallotta. — A tanulmányokban elért eredmény kielégítő volt. Az intézettel kapcsolatban tápintézet is van, a hol évi 70 írtért egészséges déli- s estebédet kap az ifjú­ság. Csekély dij mellett külön oktatásban részesül a tanuló a vívásban, rajzolásban, festésben, zon gora-játékban, franczia nyelvben és Stenographin- ban. Az intézet példás igyekezetével valóban szép eredményt mutat föl s nagy missziót teljesít. Az értesitőben aktuális becsű értekezés is olvasható. „A gimnázium napi kérdéseiről“ az igazgató tol­lából. A békési ev. ref. hatosztályu gimnázium ez évi történetében örvendetes eseményül jegyezhető föl, hogy az államsegélyt megkapta, a mi annak jele, hogy a kormány ez iskola fejlesztését szük­ségesnek tartja. A gimnázium a kormány s a vá­ros áldozatából uj, a modern igényeknek megfelelő épületet kap. E czélra a város s az ev. r/4 egy­ház máris 40,00,7,^-^ s al kai ‘jAjRi.RnncU ~ Mihelyt készen m»z az ui épü xr.~ C-sui Illáik oszl- ’y is megnyílik. A növendékek számi, ez iév- bep '146 volt. Ezek közül gyulavidéki 15. A ta nulók zöme az iparos és kereskedő osztályból való. Eredménynyel tanult 117, bukott 29. Az értesitő ben alapos paodagogiai tanulmány van közölve a latin nyelv intenzív tanításáról. A csabai ág. ev. államilag segélyezett Rudolf- gimnázium. A gyorsan fejlődő intézet évenként 0000 forint államsegélyben részesül. E támogatásnak s a község áldozatkészségének köszönhető, hogy a gimnázium már két év múlva nyolcz osztályúvá esz. ü jövő iskolai évben megnyílik a VII. osz­tály. A növendékek száma 247 volt; helybeli 165 vidéki 82. Ezek közül gyulai illetőségű 4. A gim názium tápintézetet is tart főn, melyben 70 írtért ebéd és vacsora kapható. A tanulmányi előmenetel az igazgató vallomása szerint, a tantestület megfe­szített munkájához képest, nem kielégítő. Érdeke­sek e felől az intézet vezetőjének észrevételei, me lyeket annál szükségesebbeknek tartunk itt szósze­det közölni, mert nagyon is helyén valók s ritka értesítőben olvashatni ily őszinte szót. Annálinkább tesszük ezt, mert a mi helybeli viszonyainkra na­gyon is ráillenek. „Tekintve a tanárok lelkiismeretes munkáját, a tanulmányi előmenetel kedvezőbben alakulhatna, ha a szülei ház hathatósabban támogatná az isko­lát. A tanári kar a lefolyt tanévben is úgy sze mélyes érintkezés, mint intő-czédulák és időszaki értesítők utján azon volt, hogy a szülei házat közelebb hozza az iskolához. Sok esetben sikerre vezeteit e törekvés, de még több esetben ered­ménytelennek bizonyult. Aránylag véve, nem sok szülő vette magának azt a fáradságot, hogy az intő czédulákon is jelzett meghívásnak engedve, beszólt volna az intézet hivatalos helyiségébe s tudakozódott volna a fia előmenetelének akadályai­ról. A kik megtették, tapasztalhatták, hogy a taná­rok örülnek az érdeklődésüknek s szívesen adnak tanácsot a baj orvoslására. Vegyék figyelembe a szülök, hogy az iskola ma­gában véve nem képes megoldani azt a feladatot, mely a tanterv követelményeiben foglaltatik; szükséges az is, hogy támogatást nyerjen a növendékek otthonában. E végből kívánatos, hogy a tanulók gondozói gyak­rabban érintkezzenek a tanárokkal. Az első osztályban mutatkozó sok elégtelen tanjegy arra enged következtetni, hogy a gymná siumba belépő tanulók nagy része nem birja azo­kat az előismereteket, melyek a további haladás­nak szükséges előfeltételei. Igen nagy nehézségbe ütközik ebben az osztályban minden tantárgy ta­nítása, de legkiváltképpen a latinnyelv-é és a szám tan-é. Ez megint annak a jele, hogy az elemi is­kolák egy része kellő súlyt nem fektet a tanulók értelmének fejlesztésére s inkább csak azon dolgo zik, hogy emlézésre szoktassa tanítványait. Ezen a bajon, mely részben az elemi iskolák túlzsúfoltságából, osztatlan voltából s a szorgalmi időnek rövidségéből ered, segítve lesz akkor, ha a gimnáziummal kapcsolatos előkészítő osztály sze­reztetik, ahová mindazok a tanulók utasittatnak, a kik fogyatékos ismeretekkel nem valók az első osz­tályba. Az itt elősorolt általános, tehát úgyszólván országszerte érzett bajokat mi nálunk még más, különleges bajok is növelik. Néhány földmivelő és szegényebb sorsú iparos csak azért járatja a fiát gimnáziumba, mert még gyengének találja ki­vinni a tanyára s illetőleg arra, hogy mesterségre adja ; sajnálni való a dologban leginkább az, hogy magának a fiúnak is van tudomása erről. Hogy az ilyen növendék milyen kárára van az iskolának könnyű elképzelni.“ És most, itt kellene megemlékezni a gyulai gimnáziumról. Milyen szép dolog is volna! De hiába minden sopánkodás, egyelőre csak a polgári iskoláról beszélhetünk. Egy pár év múlva azonban, azt hiszem, e helyütt a gyulai gimnáziumról fog­nak referálni. Addig pedig polgári iskola, te érde­mes negyedszázados intézet, maradj, a mi eddig voltál, ezután is középiskolát pótló intézet. Ezzel meg is mondtam, hogy mi a mi iskolánk hiva­tása. 8 valóban, ha a mi polgári iskolánk specziális tantervét — a mennyiben t. i. erről az általánosan kötelező ministeri tanterv keretében szó lehet — összehasonlítjuk a többi nem gimnáziumi irányú polgári iskoláéval s a tanmenettől kezdve mindent a tankönyvekig — szembeötlő lesz e polgári iskola csak névleges, de nem lényeges külömbsége a kö­zépiskolától. Csak természetes aztán, hogy a mily nagy a külömbség egy középiskola s egy polgári iskola felszerelése, hogy úgy mondjam fegyverzete között, annyival nagyobb fáradság s küzdelem árán lehet hasonló eredményt elérni ebben. De azért csüggedésnek, vagy épen lebírálásnak helye nin­csen. A gyulai polgári iskola a középiskolába tö­rekvő tanulónak mindig jó gimnázium volt. Az elmúlt tanévben is másfélszáz tanuló ért el kielé­gítő eredményt. A növendékek tele latint is tanult, tehát gimnáziumba iparkodik. A mit n tanulmányi disc'plináról s az általános előmenetelről mond­hatnánk, arra nézve a csabai gimnáziumi igazgató tollából veszszük át a szót, mert a mi tapasztala­taink s megfigyeléseink is ugyanazok. Végre alka­lomszerűnek találtuk kiemelni az egyes iskolákról szóló észrevételeink között azt is, hány gyulai, ille­tőleg gyulavidéki ifjú tanul a megyei gimnáziumok­ban. Ha ezekhez számítjuk az idegen vármegyénk­ben levő középiskolákba járó növendékeket, a fel­állítandó gyulai gimnázium tanulóinak minimális számát 300-ra tehetjük. Az orosházi polgári fiú iskoláról már előbb nyert tájékozást az érdeklődő s azért itt részlete­sebb ismertetésbe nem bocsátkozhatunk. Itt csak azt jegyezzük meg, hogy ez iskola pár év múlva hét osztályúvá fejlődik s mint polgári iskola ön­magában befejezett s teljesen önálló intézet lesz. Hogyan fog ez uj iskola — t. i. a hétosztályu pol gári iskola — beválni, azt tehát egészen közelről vármegyénkben is megfigyelhetjük ez iskola ered­ményén. Egyelőre minden véloménynyilvánitástól tartózkodunk, főleg azért, mert előítélettel viselte­tünk ez újsütetű iskola életrevalósága iránt. Ha be válik, vármegyénknek ez egy is elég, — de nekünk gimnázium kell ! Vári Rezső. Elismerés és köszönet. A kir. tanfelügyelő a vallás- és közoktatási m. kir. miniszter nevében kö­szönetét és elismerést szavazott Braun és Czinczár kereskedőczégnek azon alkalomból, b^gy'a gyulai polgári tfuískoía szegenysorsu nöVenaekeinea tan­könyvekkel leendő ellátására 200 korona alapít­ványt tett; hasonlóan elismerést nyilvánított a budapesti Lampel llóbert-féle könyvkiadóczégnek. mely ugyanazon iskolának növendékei részére 42 frt 30 itr értékű ingyen tankönyveket és jutalomköny­veket ajándékozott. Állami iskola Dobozon. A valláB- és közokta­tási m. kir. miniszter elrendelte, hogy Doboz köz­ségben állami iskola létesüljön és működését 1900. január 1-vel megkezdje. A békésvármegyei földmives iskola első 2 éves tanfolyamát ez évi szeptember hó 1-én 13 növen­dék fejezi be. Ezek közül 7 a szülői birtokon ér­tékesíti a tanultakat, 6 pedig — kik közölt egy csalídos, kiszolgált katona és 2 hadmentes is van — szolgálatba lép. Az iskola igazgatósága (Csabán) felkéri azon megyei földbirtokos és bérlő urakat, kiknek úgy elméletileg, mint főleg gyakorlatilag képzett gazdasági altisztekre, mint felügyelő, mag táros, munkavezető, béresgazdára szükségük van, hogy megkeieséseikkel, melyben az alkalmazandó munkaköre és illetményei megilletvék, egész biza­lommal forduljanak az iskola igazgatóságához, mely is ajánlatát az alkalmazandó személyét illetőleg a legrövidebb idő alatt megteszi. Tájékozásul szol­gáljon, miszerint az iskola végzett tanulói 2 éven át minden előforduló külső és belső gazdasági mun­kát maguk végeztek, edzettek, egyszerűbb száma­dások kezelését értik, igényeik mértékeitek s egy kivételével valamennyi beszéli a magyar és tót nyelvet. H i r e k. A mezöberényi Petőfi ünnepély A vármegye közönségének érdeklődése ma Mezí-Berényre irá nyúl, a derék kis városra, mely a magyar nemzet legnagyobb költőjének, halála előtt huzamosabb időn át utolsó tartózkodási helyt volt, ahonnan egyelőre ki nem számíthatott véletbn eset sodorta őt Erdélybe, hősi halálban megdicsíülni. Békésvár- mogye közművelődési egyesülete míg múlt évi de- czember hónapban elhatározta, hog; a halhatatlan költő mezöberényi lakóházát emléktáblával jelöli meg és ez alkalomból diszközgyüléit is szentel Pe­tőfi emlékének ; a békésvármegyei közművelődési egyesület tehát első volt az országba?.., mely a fél- százados évforduló megünneplésére gondolt s amely ez iránt akcziót indított, sőt junius hó közepéig, Rátkay László képviselő interpellácziójáig és Wlas- sics Gyula vallás és közoktatásügyi miniszter ke- gyeletes és hazafias válaszáig, melyiek nyomán or­szágszerte mozgalom keletkezett a nevezetes év­forduló nagyszabású megünneplésére, úgy volt, hogy Mező-Berény lesz az egyedüli hely, a hol a Petőfi- kultusz megnyilatkozni fog. A mezőberényiek lel­kesedéssel karolták fel az emlékünnepély eszméjét, önkéntes adakozásban összegyűjtötték az emléktábla költségét, a kaszinók, olvasókörök és egyéb társa­dalmi testületekből közös helyi bizottságot alakí­tottak a Mező-Berényre dicsőséget árasztó nap ün­nepélyeinek rendezésére. Egy közbejött kínos inci­dens nagyon megzavarta a mezőberényiek buzgal­mát, úgy hogy az ünnepély szükebb mederben fog lefolyni, mint az eredetileg terveztetett, de még mindig oly dús sorozattal, mely méltán felkeltette úgy Mező-Berény, mint az oda bizonyára nagy számban zarándokoló vármegye közönségét. Sőt egy szempontot véve, a mezöberényi ünnepély kü­lönleges vonzerővel fog bírni, nevezetesen dr. Lu­kács György főispán interventiója s Csesznák tábor­nok budapesti honvédkerületi parancsnok legna­gyobb előzékenységről tanúskodó rendelkezése foly­tán a mezöberényi ünnepélyen honvódzenekaraink legkiválóbbika, a budapesti honvédzenekar fog köz­reműködni. A zenekar mintegy 35 tagja a reggeli személyvonattal indul és délben érkezik Mező-Be- rénybe, úgy hogy a leleplezést követő népünnepé­lyen és az esti néptánczmulatságon éjfél utánig fog játszani. Mező-Berényben arra a hírre, hogy Sár­kány Sámuel püspök, az aradi esperességi gyűlés tiltó határozatával szemben a németajkú ág. ev. templomot a közművelődési egyesület közgyűlésé­nek színhelyéül átengedte és hogy a honvédzenekar részvétele biztosítva van, a múlt heti depressiót élénk örömérzet váltotta fel és ennek hatása alatt ujult buzgalommal fogtak az ünnepély rendezésé­hez. A város tegnap óta fel van lobogózva s a la­kosság apraja-nagyja át van hatva a mai nap ki­váló jelentőségéről s a hozzáfüződő hazafiui kegye­lettől. Dr Lukács György főispán, mint a közmű­velődési egyesület elnöke, az egyesület tisztikara, Békésvármegye képviseletében dr. Bodoky Zoltán főjegyző és még számosán a gyorsvonattal utaznak Berénybe, melynek állomását a vasúti vezetőség szé­pen dekoráltatta. A közművelődési egyesület, úgyszin­tén a Petőfi-társaság képviseletében Budapestről a gyorsvonattal érkező Abaft Aigner Lajost ünnepé­lyesen fogadják és hatvan tagú díszes bandérium kiséri be a városba. Az ünnepély az ágost. evang. egyház Széchenyi-téri templomában veszi kezdetét a közművelődési egyesület diszközgyülésével. Lukács Uyörgy mond elnöki megnyitó beszedet, ifjabb Jeszenszky Károly, a közművelődési egyesület helyi bizottságának elnöke, a minden ízében magyar érzelmű jeles ág. ev. pap olvassa fel „Petőfi Sándor Mező-Berényben“ czim alatt irt tanulmányát. Elnöki zárszó után a közgyűlés véget ér. A templomban a küldöitségeknek megfelelő hely tartatik fen. Köz­gyűlés után az egész közönség felvonul dr. Berényi Ármin piacztéri háza elé, ahol Petőfi, Orlay Petries Soma festőbarátja szüleinél három ízben lakott és utoljára halála előtt 13 nappal két héten át — 1849. évi julius 5-től 18-ig — tartózkodott. Úgy volt, hogy Mező-Berényből Aradra megy, de egy kocsiteneelv törése következtében kénvtelen volt utazását huszonnégy órával elhalasztani, s ez idő alatt a Mező-Berénybe jött Egressy, Bem levelét hozva neki, Petőfi az utolsó pillanatban megvál­toztatta elhatározását és Arad helyett Erdélybe ment, ahol julius 31-én hősi halálban dicsőült meg. A ház előlti teret kordonnal zárják el és itt történik az emléktábla leleplezés. Az iparos dalkör elénekli a hymnuszt, Szabolcsba Mihály je­les poétánk elszavalja ez alkalomra irt ódáját, Tanayné Halmi Margit, a debreczeni szinház drá­mai színésznője, a mező-berényi születésű volt hír­neves színművész Halmi Perencz leánya, — sza­valja Jókai lapunk mai számában közölt remek „ Apolheo8Í8u-át, ennek utána a közművelődési egye­sület elnöke átadja az emléktáblát M.-Berény köz­ség birájának; az emléktáblát megkoszorúzzák a Petőfi társaság, Békósvármegye közönsége, M.-Be­rény község, az ünnepélyt rendező helyi bizottság, a békési ifjúság stb. és végül az iparos dalkör a szó­zatot énekli el. Délután 2 órakor közebéd a „Magyar- király“ szállodában, négy órakor népünnepély, mely­nek fcvonzereje s programmja a budapesti honvéd- zenekar müdarabjai s művészi játéka, az iparos dalkör énekei. A népünnepélyen dr. Berthóty Károly Ábrányi Emil „Petőfi“ czimü versét és ifj. Jeszenszky Imre orvostanha'lgatÖ Petőfinek „Költői ábránd volt, mit eddig érzék“ czimü remek költeményét fogja elszavalni. A népünnepélyre, mely a Magyar Király előtti kordonnal elzárt főtéren lesz és ahová a belépti dij személyenkint 20 kr, a mező berényi helyi bizottság falragaszakon hivta meg Mező- Berény és a vármegye közönségét. Az ünnepélyt az este fél 9 órakor kezdődő néptánczmulalság fejezi be, melyen szintén a honvédzenekar fog ját­szani. Szóval Mező-Berény ma olyan napot ül, mely eddigelé s bizonyára még nagy időn át páratlanul ál land a városka krónikájában. Reméljük, hogy az idő is kedvezni fog a szép ünnepélynek. A Petőfi-emléktábla. A közművelődési egyesü­let — mint annak idejében megírtuk — Petőfi Sándor mező berényi lakását megjelölő emléktábla készítésére Kallós Ede szobrászművészt kérte fel, a ki Gyulának az Erkol-szobrot alkotta. Kallós Ede, ki legtehetségesebb szobrászművészeink közé emel­kedett, művészetét a nagykárolyi Kölcsey, a nyí­regyházi Bessenyei szobor, az országos független­ségi pártnak készített Irányi síremlék és egyéb jeles alkotásokkal fényesen igazolta. O készítette Páljfy Albert gyulai emlék-tábláját is, mely művészi konczepczióját s kivitelét illetőleg hazánkban az első helyen áll. Ugyanolyan nagyságú s művészi kivitelű a Petőfi emléktábla is, mely szerdán érke­zett le Mező-Berénybe s az ottani bizottság pénte­ken helyezte el a Berényi (volt Petrics-féle) házra. •V

Next

/
Oldalképek
Tartalom