Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz

2

ESZTERGOM és VIDÉKE. (62. szám.)

1899. augusztus 3.

Ahogy ez a szép beszéd, amely egész terjedelmében belekerül a városi közgyűlések jegyzőkönyvébe, dokumentálja, a nagy, félszázados dátum még sem marad nyomtalan a helyi annalesekben s az utódoknak nem kell pironkodni, hogy mikor szent Petőfi napján, mint egy szív és egy lélek, ünnepelt az egész ország, még azok is, akik a legzseniálisabb toll munkáit csak fordításból értik meg, ősi Esztergom, süketen és vakon az ünnepi zaj és szinesség iránt, morzsolta le szürke hétköznapjait.

Sajnos, hogy szomorú anyagi viszonyaink nem engedték e napot valamelyes állandó, áldásos alkotással, minden szép orációnál, külső csillogásnál maradandóbbal megülni, bár szóban volt egy Petőfi-alapitvány létesítése. De amit adhattunk, megadtuk. S az az áhitatos figyelem, amelylyel a közönség kiváló szónokunkat, lélegzetét is visszafojtva hallgatta, a köny, mely a komoly, megállapodott férfiak szemében itt is, ott is fellcsillant, mutatta, hogy átéreztük a nap jelentőségét s a mi lelkünk is odajárt a segesvári síkon

A hivatalos város megtette a magáét. Hogy annyi kulturegyesü- letünk között egy sem akadt, amely bármily szerény, házi keretben áldozott volna a kard és lant napjának — holott máskor mindenféle titulust felkap : — ez már más beszámítás alá esik.

De hagyjuk ez oktávában ! . .

Párkány, ez a derék, törekvő, szépen boldoguló község, amint mindig ébren van, amikor a hazafias érzés megnyilványitásáról van szó, ezúttal is kivette részét a. nemzeti ünnepből.

A megemlékezést az elöljáróság iniciálta élén Ivanits Gyulával, érdemes jegyzőjével. Az ünnep a »Hungária« szállodában folyt le. A megnyitó beszédet Rogrün Ede

mondotta, majd szép, hazafias beszédekben emlékeztek meg a magyar Tyrtaeusról báró jfeszenák Gábor plébános és Acs Antal segédlelkész. Utánuk Rogrün Jenő igen ügyesen szavalta el az »Egy gondolat bánt engemet« aktuális költeményt. Végül bankett következett, amelyen, valamint az ünnepségen nagy közönség vett részt.

—r.

— Pelczer Lipőt ünneplése. —

Dorogh, jiilius 30.

Az Esztergomjár ási Tanítóegyesület július hó 30-án Pelczer Lipót esperesplébános, egyesületi elnök papságának huszonötéves jubileuma alkalmából ünnepet ült. E napon tanítóink Major János egyesületi alelnök vezetése alatt szép számmal keresték fel doroghi lakásán a jubilánst. Major volt a vezető szónok, aki találó szép szavakban tolmácsolta a tanítóegyesület nevében a megnyilatkozó érzelmeket.

Nem csekély meghatottságot ébresztett a szívből jövő, szeretettől sugárzó beszéd, mely az ünnepeltet is váratlanul meglepvén, mélyen megindította. De nagyon is kiérdemlett és csak csekély elismerése volt ez Pelczer Lipót kiváló érdemeinek, a ki mint buzgó tanító-barát és tanítói sarjadék, a tanítóban nem alárendelt faktort, nem a kevésre becsült, régi kántorvilág alakját látja, hanem a tanító előtte minden időben és térben egész ember, sőt tanügyi munkatárs is, a kit érdemeihez illően, saját részéről legkészségesebben támogat, szóval ne- iiéz, küzdelmes fáradozását könnyebben ’eiviáeinétóvé, állását türh. — ,*yeu

rokonszenves pap sok kellene a tanító. ságnak, a ki a hivatalts eljárásban tanúsított ép oly szigorú, tuint lelkiismere. tes szereplése mellett, mindig megadja a tanítónak is, ami a tan tóé.

Ha áll az, a mit egyik esz.t<:r?ofI1A kanonok nemrég mondott: »hogy szép karriérjét a tanítóság őszinte ragaszkodásának köszönheti«, úgy Pelczer Lipót esperes-plébánosoak is csak emelkedésre lehet kilátása; mert ha a tanítóság önzetlen ragaszkodása és változhatlan sze- retete az emelkedés lépcsőjén számottevő fok, akkor a jubilált esperes bizony- nyal gyorsan megy a Parnassus gradu- sain felfelé.

A jubileumok túltengése korában ritkaságszámba megy, ha valaki titkolja egy szép jubileumos napját. így cselekedett pedig Pelczer Lipót, aki egészen észrevétlenül akarta áldozárságának huszonöt éves évfordulóját megtartani. De a papság nyilvántartó »schematizmusa« a dátumot elárulta és az ünnepelt iránt általánosan érzett szeretet impozáns megnyilvánulása el nem maradhatott.

Az üdvözlő szózatra adott válasz amily szerény, épp oly lélekemelő volt. Az ünnepelt — mint mondotta — alig hitte, főleg a kezdet-kezdetén, hogy a Gondviselés kegyelme őt életben tartja, mert rendkívül beteges állapotban lépett először az Úr oltára elé. A tanítóság megjelenését nem meri az ő személyes érdemeinek betudni ; inkább a megnyilatkozó tisztelet nyilvánulását az általa képviselt papi tekintély elvének tulajdonítja.

Köszönő szavainak végeztével a tanítók harsányan megéljenezték szeretett elnöküket s mielőtt szerteoszoltak volna, az ünnepelt házigazda bemutatta vendégszeretetének kiválóságát is, melylyel az ottlétnek a vonat járása által kimért óráit nagyon kellemesekké és emlékezetesekké tette.

Egy jelenvolt.- - í

Esztergom, augusztus 2

'iTí^eKr^nrp7Tosí. val István apátkanonok, országgyűlési képviselő gleichenbergi üdüléséből visszaérkezett. — Dr. Nógrádi Jenő, győri kereskedelmi iskolai tanár, lapunk volt szerkesztője, körünkben időzik. — Mint részvéttel értesülünk, dr. Áldori Mór tanácsorvos hosszabb idő óta gyengélkedik, úgy hogy fürdőhelyre kénytelen utazni. —

Fekete Ipoly, a kegyesrendiek szegedi főgimnáziumának tanára tegnap városunkba érkezett. A szünidő első felét az Alduna beutazásával töltötte. — Kluge premontrei kanonok közöttünk időzik.

— Szabadságon. Gergely József albiró tegnap kezdette meg hat hetes szabadságát, amelyet családjával együtt Bala- ton-Almádiában tölt. — Ugyancsak tegnap foglalta el újból hivatalát Lipschitz József albiró.

— Maiina Lajos polgármester Karls- badból visszaérkezett, hivatalát azonban még nem foglalta e).

— Ignác napja. Hétfőn, loyolai szent Ignác napján volt, illetőleg lett volna a vízivárosi búcsú; az egykor oly nevezetes, vidám napot azonban semmi külső jel sem mutatta. — Csupán Né- methy Lajos esperesplébános látta vendégül a kerület nehány notabilitását. — Névünnepe alkalmából e napon sokan gratulálták meg a Szent Anna-templom népszerű lelkészét: Számord Ignác óvó- nőképző-intézeti igazgatót.

— A helyőrségből. Hadviger Miksa, háziezredünk hadnagya, súlyos betegségéből felépülv •, hosszabb üdülésre utazott. — Jobb Rezső, Fried Rudolf és Wappel Rudolf hadnagyok, a 76. gyalogezred tagjai, holnap szabadságra távoznak.

— A 76-ik gyalogezred f. hó 7-ről 8-ra virradó éjszakán Csolnok, Sárisáp és Bajna községek határában éjjeli, 4—10 között pedig éles töltésekkel gyakorlatot tart a Kesztölcre vezető út mentén. Az ezredgyakorlatok a helyőrségben különben már tegnap megkezdődtek s a 26. ezrednél augusztus 14-ig, a 76. nál

5-ig tartanak, kapcsolatban már az 5-ik hadtest nagy gyakorlataival. A megye területén ez utóbbiakból a következők lesznek : Ezredgyakorlat: augusztus 14- től 24-ig a 48-ik ezred 1. 2. 3. zászlóalja (Tata—Esztergom szabad menetelés) és aug. 6-tól 25-ig a 76 ik gyalogezred helybeli két zászlóalja, ezekhez akkor már a soproni 1, csatlakozik. Dandárgyakorlatok: a 48-ik és 76-ik ezred aug. 26 tói 31-ig szabad menetelés Nagy-Sallóig (28 án közös lőgyakorlat). Hadosztály gyakorlat: szept. i-től 8-ig Szántó, Nagy-Salló és Magyar-Szölgyén között. Haátestgyakorlat: szept. 9—12-ig. Házi ezredünk zászló- ___

"

Jir.ja gyalogezreddel kozÖserT tog

operálni.

— Porciuncula. A Ferenciek erősen megfogyott székházában ma is a hagyományos módon ünnepelték meg a rend védőszentjének emléknapját. Délben Lengyel Flávián, a vendégszerető házfőnök ebédre hívta a szerzetházba a város több notabilitását.

Íz .Esztergom és léke' tárcája.

A Maádolna-utcából.

Ezek az apró szürke házak Megmondhatói, hogy szeretlek.

Még most is itt járok utánad, Esténkint most is felkereslek.

Mikor kigyul a sok-sok utca Ködökkel küzdő lámpafénye,

Ibolyát tűzök gomblyukamba S ide jövök egy ház elébe.

Alacsony kis ház ablakába Be-bt pillantok néha, néha ;

De a szobánk már más szobája,

A négy fala meg puszta, néma.

Nem úgy mint régen, hajdanában, Nem cseng elémbe ismert nóta, Rezeda sincs az ablakában,

Belül is minden más azóta.

XJgy járok itt most, mint a fecske, Kinek fészkét a szél leverte S ha haza kergeti az este, Szomorúan kereng felette.

Sötétül minden. Héjjá szárnyán Közeledik a hűvös éjjel: ő csak kereng fenn búsan, árván Csapzott szárnyával, tört szivével.

Szentessy Gyula.

Üdvözlet.

— Ki »Esztergom és Vidéke« eredeti tárcáj». —

Sehol egy virág, sehol egy zöld lomb ! Sivár, üres és kopár minden most mikor őszinte örömmel akarom üdvözölni Önt!

Önkénytelenül is elgondolkodom, vájjon nem fog-e nagyon nevetségesnek tartani ? Nem fog-e félreérteni most is, mint már olyan sokszor ? Nem fogja-e tilalomnak tekinteni kérésemet, parancsnak figyelmeztetésemet, fenyegetésnek intésemet ?

Nem tudom megadni magamnak a választ, nem tudom magam megnyugtatni, hiába nézek magam elé, körülöttem nincs senki és semmi, csak szürke semmiség ! És mégis; legyen szabad remélnem, hogy nem fog félreérteni! Azt hiszem, már tanultunk mindketten, tisztában vagyunk vele, kölcsönösen, hogy feltétlenül őszintének kell lennünk, mert több az ellenségünk, mint jó barátunk és mi jobban ismerjük egymás gyengéit, mint a mennyire ismerik azokat mások . . .

Önnek ma születésnapja van ! . . . Én üdvözölni akarom Önt, kívánni akarok Önnek áldást, békét és nyugalmat . . .

. . . Már hosszú idő telt el, mióta az utolsó szót Írtam, boróngos az idő, már csaknem este van . . . szomorú sejtelmek járják át lelkemet és én mégis csak

irok, egyre irok, habár nem üdvözlet- íráshoz való kedv ez.

Kívánni akarom Önnek, hogy tudjon emlékezni és tudjon felelni / Tudjon emlékezni Uram, ha gondolkozik az elmúlt év elmúlt történetén !

Jusson eszébe mind az, a mit cselekedni akart és a mit cselekedett! Jusson eszébe mindenki, akit szeret, vagy gyűlöl, akikre gondolt örömmel, vagy fájdalommal ! Emlékezen azokra, akiket szeret és akik Önt szeretik . . .

Szeretet teszi az embert boldoggá, szeretet teszi az életet megelégedetté ! Boldogító, megnyugtató érzés, ha tudja, ha érzi, hogy jó barátok környezik, hogy érdeklődnek sorsa iránt, hogy figyelemmel kisérik, gondos aggódással, vájjon sok-e az öröme, vagy sok e a bánata!

Én kívánom Önnek, tudjon mindég szívesen, örömmel emlékezni azokra, a kik szeretik, tudjon mindig tisztelettel megemlékezni róluk, hogy ne legyen hangjában a közönynek halvány árnya sem, vagy hallgasson felőlük, amint azt jobbnak látja.

Ne feledje, hogy az emlékek igen jelentékeny részét alkotják az emberiség erkölcsösségének, hogy emlékek nélkül nincs lelki erő, nincs bátorság, nincs erős akarat.

Emlékezzen, Uram és ez emlékezés közben legyen nagylelkű, bocsásson meg a kellemetlen emlékek okozóinak és ez emlékezés közben feledjen.

Feledje el azokat a méltatlan megbántásokat, a melyek érték ; feledje el, hogy sokszor, sőt talán nagyon gyakran félreértették gúnyolták és rágalmazták, feledje el, hogy milyen nevet viselnek becsmérlői, kik ők, merre vannak . . . Bocsásson meg azoknak, kik Önt bántalmazzák, azok kedvéért a kik szeretik . . .

És nagyon kérem Önt, kedves barátom, ha ma este kutatni fog az elmúlt év emlékeimben és a sok kellemes emlék között, akad sok kellemetlen jelenet emléke is és ezeket én okoztam, akkor, nagyon kérem, feledje azokat annyira, mint amennyire kérem, feledjen engem is, ha már nem fogunk többé találkozni.

Ha majd különváltak utaink, remélem, mint jó barát fog távozni és én már most kérem, hogy ne menjen el akkor búcsú nélkül, ne emlékezzen akkor soha semmi másra, ha nagy ritkán eszébe jutok, csak arra, hogy én kértem: ne említsen soha senkinek, ne gondoljon rám, ha boldog, ha jól érzi magát; de ha bánata van, akkor ne feledje, hogy egyszer egy igen jó barátnője kérte Önt, hogy engedje meg, hogy részt vehessen bánatában, figyelmeztette, hogy ő rá az élet bármely körülményei között, bármely időben mindig számíthat és ne feledje, hogy ez a jó barátnője: — Ella.

Herczog Szerén.