Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz
2. oldal ABAUJ-KASSA1 KÖZLÖNY 68. szám. — Petőfi*gyűlölő polgármester. Az igazi hazafiak megünneplésétől fáznak ezek az egziszten- eziák, de ha a rálasztási nóta akkordjához kell megütni azt a hurt, a melyik szükséges, akkor a felülről érkező szelíd nyomásnak a főispánokkal együtt ők a legjobb kalapácsai. Funkczionálniuk nekik csak abban a bűzös aerában szabad a mikor a kortes- kedés, jogtiprás, fülbesugás, titkos jelentés a jelszó. Debreczemben — mint a lapokból értesülünk — még a jelen korban is van egy olyan csuszó-mászó állatfaj, mely egy nemzet közérzületével meri szembe helyezni a maga hazafiatlanságát. Ez a 13-om próbás mameluk a tanács hazafias tagjaival szemben tiltakozott az ellen, hogy Debre- czen város nevében koszorút tegyenek Petőfi szobrára. Persze a városi tanács két hazafias tagja — Koncaik és Oláh tanácsnok nem hallgatott a polgár- mester hazafiatlanságára, de küldött Petőfinek koszorút. Ismét egy szép eset ez uj kor „hajnalán", önkéntelenül kérdjük magunktól, hát ilyen fajzatot is meg tud tűrni az a kálvinista Róma?! Hát engedik továbbra is bemocskolni evvel a kopóval a város legdíszesebb szókét ? El is várjuk Debreczen hazafias polgárságától, hogy mielőbb teljesíteni fogja Simonffy Imrével szemben tartozó kötelességét. Ki vele az országból, Bécsbe — Bánffy után. Ott van a helyük az ilyen magyarfalóknak. líissszapillanfcás a nyári szinidényre. Gyorsan letelt az aradi színtársulat vendégjátékának pár heti tartama s a színkör ajtai újra becsukódtak. Bármennyire rövid is volt ez az idő, mégis nyújtottak ezalatt operák, szellemes darabok elég műélvezetet, nemes szórakozást, gyarapították a színmüvek az élet megismerését. Hogy közben sekélyes és sikamlós dolgoknak is föl kellett bukkaniok, ez nem a társulat hibája, hanem a mai franczia Ízlés csípősségeinek a befolyása. Egy vidéki színtársulat feladatát megnehezíti azon körülmény, hogy mindent kénytelen adni. A nagy város több színházzal rendelkezik külön-külön munkakörrel, s mindenkinek meg van a maga közönsége, a vidéken egy közönség van csupán s ennek mindenkor megfelelni Ízlés dolgában is, irodalom és a művészet színvonalán álló müvet által nemesebb élvezethez szoktatott Ízlés elfordul a helyes érzéket sértő férczmüvektől, miáltal azok önként kiszorulnak. Leszkaynak áldozat- készségét s társulatának törekvéseit minden tekintetben nagy elismerés illeti. Fővárosunk nagynevű művészei fűszerezték az előadások sorozatát, melyben Verdi, Weber, Rossini, Bizet, Leoncavallo egy-egy nagyobb müvei voltak képviselve. Úgyszintén Hauptmann, Voss, Echegeray és mások nevesebb müveit is volt alkalmunk TÁR CZ A. Petőfi-Emléklapp Petőfi-keresok. Elhallgató, régen a lanton a húr: Megfogta a rozsda a kardot; Nem zeng sem a dal, sem a véres aczél\ Szív elf eledé, elhordta a szél: Alom vala ez csak, reggelig tartott. Fű tudja: miért zöldebb a mezőn Egy folton, a melyre a vér hullt? A hagyomány tudakozza Homérrul. Azt, hol született s ahol elholt. Oh halva bizonynyal a dalnok. Itt látta az egyik a földre leesni; Ott szólt vele más a csatában; Sírjához az útfélen búcsúra járnak; Másutt meg visszakerültire várnak : Itt él, ott holt-hire támad, Meg-megjelen! s nyomtalan úgy elenyész; Népajk szövi róla regéit; Itt vérnyoma; — lábnyoma ott! Halld, ö volt, ki e dalt zengé itt ? Oh halva bizonynyal a dalnok. Élhetne e hangtalan igy ? Lehetett-e Zajtalan végig élni a múltat ? Hallgathat-e az, ki a gyáva türelmet *) A Petőfi-ünnep alkalmából ifj. Gcbhart Károly és Hamvay Ödön szerkesztésében megjelent Petőfi-Emléklap érdekes közleményeiből közöljük e mutatványokat. valóban sikerült előadásban látni, összegezve tehát az egész társulat játékát úgy a főszereplőket, mint a többiekkel való összjátékot, nem szabad egyes hibbanások vagy véletlen esélyek zavaró hatására kiterjeszkedni, ezekről minden egyes alkalommal úgyis megemlékezett a sajtó. A benyomás, melyet e színtársulat játéka a közönségre tett, általában véve kedvező s mindenesetre maradandó is. Nemcsak a főszereplők azok, kik helyüket megállották, hanem nem egy mellérendelt színész vagy színésznő tűnt föl oly sikerült játékkal vagy énekkel, minőt alig várt tőle a közönség. Mikor elismerésről van szó, sokban mérvadó azon körülmény is, hogy minő fokú nehézségeket kellett leküzdenie annak, kiről elismerőleg nyilatkozunk. Minél nagyobb volt a leküzdött nehézség, annál inkább érdemel elismerést. És hogy itt e tekintetben nagyszabású dalművekkel és drámákkal állunk szemben, köztudomású dolog. A színész munkája nagy és nehéz s egyedüli jutalma az, ha megdicsérik. Horace Walpole ugyan kétségbevonja ezt, mert ő még Garrich-ot, a világhírű nagy színművész kortársát sem becsüli annyira, mint akármelyik kisebbhirü festőt vagy szobrászt, úgyszintén Lewes, ki Kean művészetet egy harmadrangú festőnél is alább helyezi. Túlhajtott dolgok ezek, mert a színész perczipiál, de egyúttal projicziál is és ez utóbbiban művészete mivel sem áll hátrább a többinél. Mi pedig azt hiszem, örömmel és elévültén gondolhatunk vissza elmúlt rövid nyári szinidényünkre, mely az adott méretek között átlag nagyobb mérvű élvezetet és szórakozást nyújtott. Kritikus. Városi közgyűlés. — Saját tudósítónktól. — Kassa város törvényhatósága e havi közevülését szerdán • *•....*.»•►* hjzfit.tsáo-i 1^. gok érthető csekély számának jelenléte meiieTT. Az elnöklő főispán: Péchy Zsigmond megnyitván az ülést, a tárgysorozat megkezdése előtt Deil Jenő bizottsági tag tette meg az indítványát Petőfi Sándor koszorús költőnk halálának 50 esztendős évfordulója alkalmából. E szerint lelkes éljenzés közt elhatároztatott, hogy t. a város közönsége a székes-fővárosban tartandó ünnepélyen Kozora Yincze főjegyző és Benczúr Géza t. főügyész által magát képviselteti; Még boldogabb években se tanulta? Ki bátran elöljárt rémtelenül, Az bujt a sötétbe a rémek elül S arezot, alakot, ha cserélt is, Egy dal bizonyítana felöle, Az szólna világra, hogy él-e ? Oh halva bizony nyal a dalnok. Csirát vert a földbül az eltemetett mag; A régi szabadság ága fakad; Minden, mi halott, föltárnád ez évben; Csak tégedet hágy e az uj kor a mélyben, Csak te maradsz-e halva magad ? Oh élve ha volnál, büszke dalodtól Lángra lobogna a két haza most. Hallgatsz. Bizonyítja halálodat ez. Hü keresőd sírodra tapos. Oh halva bizonynyal a dalnok! Jókai Mór. * Ki az, aki a nemzet örök büszkeségének, Petőfi Sándornak halála ötven éves évfordulójakor hálával és kegyelettel ne áldozna a halhatatlan költő emlékének ? Van-e e magyar földön hazafi, kinek lelkét ne gazdagította volna Petőfi halhatatlan szelleme? Van-e a nemzeti kultúrának nagyobb kincse, mint a nemzeti érzés leghatalmasabb kifejezői és lelkesítői: az 8 dalai ? Van-e a hazaszeretetnek lángeszübb, önfeláldozóbb apostola, az emberi méltóságnak önérzetesebb, nemesebb dalnoka, mint Ö? Van-e, aki tisztább idealizmussal rajongott a szabadságért, mint az ő lantja? Van-e, a ki jobban tudta és tudja ma is lelkesíteni nemzetét, mint az ő költői Géniusa? 2. az emlékoszlopot megkoszorúzza és a jelenlegi fapiaczot Petőfi-térnek nevezi el. Ezután néhány interpelláczió merült fel. Dr. Halmos Károly biz. tag a »Kassai Újság* egyik közelebbi számának vezérczikk- jeként a polgármesterhez intézett közlemény miatt interpellált. A czikk Írója dr. Fényes Samu ugyanis a kassai fogyasztási adóhivatalnál állítólag előfordult szabályellenes eljárásról lebbenti fel a fátyolt, s hívja fel reá a polgár- mester ur figyelmét, a ki az ügy mibenállásá- ról a jövő havi közgyűlésen fog referálni. Dr. Takács Menyhért, főgimn. igazgató a Széchenyi-ligetben felállítandó 200 m. hosszú, 105 m. széles gyermek játszótér kijelölését s illetőleg elkerítését sürgeti. Egyéb fontosabb tárgy nem lévén, a közgyűlés áttért a napirendre s mindenekelőtt tudomásul vette a polgármester havi jelentését. Hasonlóan jóváhagyatott az 1898. évi alapítványi és gyámintézeti zárszámadás. A polgár- mester, helyettes részére 300 frt évi személyes pótlék szavaztatott meg. Most következett a tengeri kígyó: a piacz helyrendjének megállapítása. Igaz ugyan, hogy e kérdést helyesen megoldani, — t. i. mindenki kívánságának eleget tenni és senki érdekét nem sérteni — nagyon nehéz. Nem is határozott érdemlegesen a közgyűlés most sem; mert e tekintetben a nézetek összeegyeztethetők nem voltak; s bár a főkapitány javaslata, a mely szerint az élelmipiaez a glacin volna elhelyezendő teljesen helyes, a közgyűlés e kérdés végleges megoldását ismét elhalasztotta. A Csillagépület eladása napirendről levétetett, miután a bizottsági tagok kellő számmal nem voltak jelen. Ez után felolvasta Kozora főjegyző Dessewfy Pálnak a lapunkban is ösmertetett ajánlatát, a mely szerint 12000 frtot érő régisóggyüjtem ó- nyét a városi múzeumnak ajánlja. A közgyűlés hálás köszönettel vette, s egyúttal intézkedett a ií gyak hazaszállittatása iránt. Hagedorn Adolf kérvénye a bankói fürdő I adása iránt elfogadtatott. A vallásos- és jótékonyegyletnek 40 kbiutr tűzi galyfa és 100 frt segély megszavaztatott. A színházi gépész és felvilágosító részére javada.linaz&s állapíttatott meg. A. közkórházi városi alapítványi tőke után járó kamtok felhasznalása iránti intézkedés elrendelte teííZakariásntj-Loósz Irén zenetanitónö, segédtanítóéi éveinek beszámítása ellen aggály nem merült fel. Erre felel az egész nemzet egész szivével és egész leikével, midőn halála ötvenéves évfordulója alkalmából emlékének oltártüzet gyújt és hálát ad a Mindenhatónak, hogy nekünk, magyaroknak adta a világirodalom egyik legbámulatosabb tüneményét. Wlassics Gyula. * Petőfi halálának ötvenedik évfordulójára. Mikor Petőfi a hazáért küzdve elesett, vájjon minő gondolatok közül ragadta őt ki a halál? Remélt-e, csüggedett-e? nemzete diadalát látta-e előre, vagy bukását ? minő mértékkel mérte ama titáni harcz esélyeit, melynek egyik mártírjává Ion ? megszámlálta-e az ellenséget és vele szemben maroknyi hadunkat? vagy csak azt az örökkévaló, azt a kifogyhatlan, azt a legyőzbetlen hatalmat érezte-e, melylyé a nemzeti tudat a költő lánglelkóben nőtt és izmosodott, és a,géniusz kiváltsága szerint, ezt a győzelmes súlyt vetvén latba statisztikával, hadászattal, politikával szemben, bízva a bizalom minden törvénye ellen, édes reménynyel hunyta e be szemeit? Igenis, igy lehetett; költőnk egész egyénisége ezt teszi valószínűvé, ö nem félt a nyers hatalom végleges győzelmétől az igazság, a szabadság, a testvériség erkölcsi ereje fölött; ő az eszményi erő- | tényezők diadalában bízott. — Hiszszük, hogy e bizalom édesítette meg végső perczeit, és hogy Isten, ki őt lángelmével megajándékozta, mivel e lángelmét le nem alacsonyitotta, mivel azt nemes és magasztos érzelmek ébresztésére használta, a költő utolsó óráját is megáldotta. Így láthatta maga előtt Petőfi nemzete jövőjét távozó lelke szemeivel: biztatóan, dicsőén, kétely I és félelem nélkül, mert amit ekkor mérlegelt, amit
