Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz
ö----------------------------—• S zerkesztőségi iroda : Sepsi-Szent-György, Sétatér-utcza 6. szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ ATI LAP. Megjelenik iietenkéut négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton. Kiadóhivatal: Jókai-n/omda-részvény-társnlat hová a tlőSiltisi piánk ii Uiitliilk bérmentesen küldendők. Reklamácziék a lap kézbesítését illetőleg a megfelelő postahivatalhoz intózendők. Pénzküldeményeknél czélszerübben postautalványok használhatók.-------------------------------------K lőtizetögi síi- : Helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve: Egész évre . . 10 frt — kr. Félévre . . 5 frt — kr. Negyedévié . . 2 frt 50 kr. Hirdetmények dija : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr Bélyegdijórt külön 30 kr. APOTH EOZIS Nyíl ttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. ....... ■ ....... ■ >} — Petőfi. Sándor felszázados évfordulójára. — Irta : JÓKAI MÓR. (Háttérben Petőfi érczszobra, mögötte görög stylben épült csarnok, e felirattal „PETŐFI HÁZ“, párkányzatán Petőfi elhalt kortársainak mellszobrai: Arany, Tompa, Lisznay, Kerényi, Bérczy, Obernyik, Vajda, Degré, Pálffy Albert, Egressy G., Irinyi, Vasváry, stb. Szabadság neiu tője: fején diadém, fehér redős öltönyben, két keze bilincsben, lánczczal összekötve. Sötét van: csak egy csillagfény ragyog a szobor feje felett a magasban, melynek vékony sugára a szoborra dereng alá.) N e m t ő. (Tompa, gyászoló hangon.) Nem magad estél el : teled együtt szálltak Emléktelen sírba Haza és Szabadság, Kikért éltél, kikért vérlialált kiálltad, A rombadült ország, szegény Magyarország. — A sirt fölöttetek simára taposták. Aztán sötétség lett, — kisértetek éje Úr lett benne minden gonosz szellem tábor, Kiket elszabadit alvilágnak mélye Halottat és élőt kínozni vaktából. A pokol közel volt, az ég pedig távol. Kioltottak minden csillagot az égen Csak egyet nem tudtak: mely szivedből szállt ki. Melyuek azt hirdették tündöklő sugári, Lesz e lidérczhozó ájszakának vége. S szabad Magyarország, a milyen volt régen. Ha tudnak álmodni sírjukban a holtak, Csak azt álmodhatják, mit az élők itt fenn, Hogy még visszahozza a jovö a múltai. Hogy egy nép keze nem maradhat bilincsben. Él még magyar nemzet, él még magyar Isten. Ki sugdosott az eltemetett nemzetnek Álmában, hogy halál ne legyen belőle. Eltartott ez álom egy emberöltőbe. „Ne rettegj jövődtél, raultatad ne vesd meg!“ Te voltál az, örök szabadság költője. Jós voltál, próféta, kitől bitet vettek, Dalaid szikráin láng kelt a szivekben. Kik élve üldöztek, holtan megszerettek S a kik hívek voltak, azok még hivebbeh. Idegen lelkekből honszeretök lettek. S az ég meghallgatta a holt költő dalát : Remény csillagait sorba gyújtogatta A csillagok után felhozta hajnalát, Bilincsét, lánczait. a nép szétszakgatta. S a nemzet föltámadt az uj virradatra. (Hajnalfény’, majd napfény derül.) N e m t ő. (Ketté szakítja a kezén levő lánczokat.) Hajnalhasadtára a látóhatárig Jut az éj tábora, a gyötrő kisértet, Kelő fénysugárból magasra kiválik Ostorával űzve a futó lidérczet, A te érczalakod, visszanyerve élted. Erczből volt a szived, mig dobogott élve; De égett a haza és szabadság névre. Most érez vagy egészen: hát szív vagy egészen ; Fejedet az égig emeled merészen ; S szemednek engeded, bogy a napba nézzen. i — S napnál fényesebbre : feltámadt hazádra Ez imádott földre, bérczedre, rónádra : Bérezek, rónák hazaszeretö népére. Kit Isten teremtett a saját képére. Kiben az ősöknek buzog honfi vére. Lásd és bevüljön át érczalakod tőle. Legyen izzóvá és ragyogjon az éjbe, Hogy lett bálvánnyá a szabadság nemtöje. Lásd szobor alakban, mit nem láttál élve, S dobbanjon érezszived túl világi kéjbe. (Nemtő ledobja kezeiről a lánczokat.) Nincsen már rab nemzet, nincs elnyomott ország, Szabad a föld, a nép, a sajtó, a szellem, Szabadság rendezi a törvények sorsát. Sötét visszavonás nem félelmes ellen, Árulás daemona nem győz honszerelmen. Az utolsó hang, mit földön élve hallal, Sebekből vérezve, földre legázolva Vad csatakiáltás volt, győzelmes hurrái) ! A mivel a szilaj zsarnokká lett szolga A szabadság hősét a porba tiporja. Most népdal üdvözöl szabad népek ajkán, Kik dalaid zengik, szájról szájra szállva, S hallgasd, hogy éltetnek a nap alkonyultán Aranytermő kalászt aratva, kaszálva. A délibáb játszik távol láthatárba. Mit utolszor láttál élő szemeiddel Romhalmaz volt égő városoknak iiszke. Most palotasorok, szemeidnek hidd el. A való versenyt fut merész reményűddel S- «iWnt. a palota, a gunyhó is büszke. S a porba hullt zászló, mit véreddel festél, Most magasan lobog, egész nemzet védi: Megsokasodtak a régi kor honvédi Kit messze kerestél, kit egykor elvesztél Itt van körüled, a dicső hon, a régi. S ezt köszöni e bon kihullott vérednek, A mi sóba nem hull el, élő dalaidnak Szabadság világi porodból erednek; Lelked sugáriból csirái fakadnak Dalaid diadal neked egy magadnak. De ontotta is magából a székely vonat a népáradatot úgy, hogy az ép akkor érkezett budapestiek is bámulatukban s örömükben perczekig éljenezték a derék lófő ivadékokat. A tágas pályaudvaron már mintegy 5—6000 ember szorongott, mikor délelőtti 10 óra felé végre megindulhatott a Fehéregyházra vivő külön vonat. A fehéregyház emléknél. Mikor két esztendővel ezelőtt fölavattuk a nemzeti kegyeletnek ezt a szép emlékét itt, a fehéregyházi csatamezőn, iszapos sárban dagasztottuk az utat a turulmadaras obeliszkig. Az emlék környezete pedig hasonlóképen kietlen, sáros és disz nélkül való volt. Milyen kellemesen lepett meg most bennünket a változott kép. Gyönyörű park közepén áll most az emlék. Gondosan ápolt virágszőnyegek, zöldelő díszcserjék virulnak a tágas parkban. Mindenütt csin és Ízlés : mindenütt a kegyelet virágai, hálás tanúságául a derék honleány, gróf Haller Luiza fenkölt lelkének. Egy nemzet forró köszöneté jutalmazza érte. A díszes emlék körül már kora reggel g) ü- lekezett a közel vidék népe, érdekes tarkaságban lepvén el a tért. Ételeket és hűsítő italokat árusító sátrak alig győzték kiszolgálni a jelentkező vendégeket. Tiz óra jóval elmúlt már, mikor az első vonat a Petőfí-társaság tagjaival ] s a budapesti és kolozsvári küldöttekkel megérkezett. Ugrón Gábor székelyeinek zenekara fogadta az érkezőket s br. Orbán Ottó vezetése alatt festői csapatban felvonuló bandérium egészítette ki a közben óriási áradattá nőtt embersereg menetét. Segesvárról s a közel vidékSirod csak keressük, de lelked köztünk él ; Ott leljük lantodnak minden pengésében, Unokáink tudják, mit mi tudtunk régen, Hogy drágább vagy nekünk édes mindenünknél, Soha a magyar szó nem zengett oly szépen. Mag volt, mit elliintél: erdő lett belőle, Szabad és egyenlő testvér minden polgár, E jelszóval haladt nemzeted előre. E jelszó lángjával égett minden oltár, Ez a hármas jelszó hirdeti ki voltál. E földtekén alig van már más földdarab, Hol e hármas jelszót még hiszik és vallják. De ez az egy haza raenhelyül megmarad S újra felzenditi, hogy a népek hallják. S kövesse erős tett, mit mond szent akarat. A mig e kicsiny nép, kit magyarnak hínak Szabadság és emberszeretet őre lesz. Sok küzdelme lesz: mert ellent sokan vínak De el nem fog bukni, soha nem csüggedez. Szabadság nemtöje mindig méueííé icSZ. N e m t ő (felragadja a Petőfi szobor talapzatára fektetett nemzetiszin zászlót e felirattal: „szabadság, egyenlőség, testvériség“ s Petőfi szobra felé nyújtja.) Ragadd e liáromszin zászlót érczkezedbe. Mely élve emelte, halva is megvédte. A jövendő várát ezzel te veszed be, S ha mi ellágyulnánk, te érezszobor védd te. Legyeu veled együtt halhatatlan élte. ről igen sokan díszes négyes fogatú kocsikon jöttek meg. S mire a második különvonat is megérkezett Segesvárról, beláthatatlan emberár képét mutatta a csaíemező. Csak néhányat jegyzünk fel a megjelent notabilitások közül. Ott voltsk a tribünön : báró Zeyk József, Sándor László főispán, Bartók Lajos, Szász Gerő, E. Kovács Gyula, Somló Sándor, Bársony István, Somogyi István alispán. A képviseló'házat Tallián Béla alelnök képviselte. A parkban elhelyezett padokon is fényes társaság gyönyörködött az ünnepélyben. Ott voltak: Gróf Károlyi István, báró Szentkereszty Pál, gróf Zichy Jenő, Antal Gábor dunántúli ev. ref. püspök, gróf Vayné-Kozma Katinka, báró Szentkereszty Anna, Sándor Lászlóné főispánná, gróf Bethlen Bálint, Hollaky Arthur udvarhelyi főispán, Potsa József háromszéki főispán, Zeyk Gábor orsz. képviselő, az itt elesett Zeyk Domokosnak fia. Jelen voltak az ezer meg ezernyi főből álló embertömegben: Szana Tamás, Zsilinszky Mihály közoktatásügyi államtitkár a kormány képviseletében, Tuzson János honvédezredes, Paluk Béla festő, Endrődy Sándor, Erődi Béla, György Aladár, Náday Ferencz, gr. Bethlen Bálint, Madarász József, Hermann Ottó, Székesfehérvár, Debreczen, Pozsony, Kolozsvár, Zilah, Szilágy- Somlyó, Sepsi-Szent-György, Brassó, K.-Vásárhely város polgármesterei, Lanka Gusztáv iró stb. Üdvözlő táviratokat küldtek: Hegedűs Sándor keresk. miniszter, Kossuth Ferencz, Kun Bertalan püspök, Fenyvessy Ferencz főispán, Molnár Viktor min. osztálytanácsos, Mikó Árpád főispán, Szászsebes város polgármestere, A segesvári Petoíi-ünnep. — A „Székely Nemzet“ tudósítása. — Segesvár, jul. 30. Szombaton, julius 29-én, már az egész nap folyamán érkeztek az ország közeli és távoli vidékeiről a városok, törvényhatóságok és egyletek stb. küldöttségei a rendes vonatokkal. A segesvári helyi rendező bizottság Kedves István pénzügyigazgató lelkes és buzgó elnöksége alatt fogadta az egymás után érkező ünnepi küldöttségeket a vasúti állomásnál s igazán nagy fáradtsággal és lekötelező szívességgel igyekezett mindenkit elszállásolni s a szükséges utasításokkal elkalauzolni. A három székmegyei, s ep si-s z e n t-gy ö r g y i és k.-vá s á r h e 1 yi küldöttségek a délután 6 órai gyorsvonattal érkeztek nmélt. Potsa József főispán, v. b. t. t. fővezetése alatt díszes koszorúkkal és zászlóval. A rikánbelőli 48-as honvédegylet képviseletében Tuzson János ny. lionv. alezredes jelent meg. A szép fekvésű város érdekes ódon épületekkel, százados emlékeket fölidéző bástyákkal környezett főtere és összes utczái rendkívül mozgalmas, élénk képet mutattak. Az összes középületeken s nehány magánházon is magyar czimeres nemzeti zászlók és a nagy költő 50 év előtti halálát jelző gyászlobogók lengettek. Még a szász algimnázium s az azzal kapcsolatos „Al- bert“-féle internatus épülete s a gyönyörű apostol-bástya is egy-egy nemzeti zászlóval ékeskedett. Általánosan hasonlithatlanul nagyobb részvétet tanúsítottak a jó szász atyafiak a nemzeti ünnep iránt, mint két év előtt a Petőfi-szobor leleplezése alkalmával. Este hangos mulatság folyt az összes vendéglőkben és kerthelyiségekben, hol az ország minden vidékéről összesereg- lett küldöttségek lelkesült tagjai vidám czigány- zene és sürü poharazás mellett ismerkedtek. Bizony kevesen aludtak ez éjszaka Seges- j vártt. Egész reggelig zengett hol itt, hol amott az utcza, a piacz, az öreg vár a hymnusz s a : szózat hangjaitól. Magyar dal, magyar beszéd, .lelkesült hazafias hangulat mindenfelé. Elvétve is alig lehetett egy-egy német szerény szót hal- ' lani úgy annyira, hogy a szászok e két nap j alatt bizony itt „nem lelték honjukat a hazában“. A nagy ünnepnapnak (julius 30.) már kora j reggeli óráiban talpon volt mindenki. Utcza, főtér mindenfelé zsibongott a jövő-menő, kokár- j dás küldöttségek, a szekéren és gyalog bejött vidékiek, helyi bámulok s különösen a nagy tömegekben beözönlő székely nép ezrekre menő sokaságától. Az idő is e szent napra végre megemberelte magát, kisütött a nap, mi nagyban emelte az általános ünnepi hangulatot. Már 7 óra után megindult a népvándorlás, kocsin és gyalog zászlókkal, diszkoszorukkal és mezei virágokból kötött bokrétákkal a vasúti állomás felé, hol ember ember hátán tolongott. Nemsokára beérkezett az udvarhelyi székely népet hozó hosszú és zsúfolásig megtömött vonat, melyet két mozdony hozott. Az első mozdony homlokán virágfüzérek és zászló-trofeumok közt Petőfi arczképe diszlett. A kéményre akasztott csinos táblán „Talpra magyar!“ felirat volt, melyet kiegészített a mozdony oldalán levő másik felirat: „Csak nem fajult el .még a székely vér, Minden kis csöppje drága gyöngyöt ér!“
