Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz

lai nyomán Petőfi Sándort most ünnepli a magyar nemzet és szivében hordja örökké. Mert amig magyar nemzet él, addig önönmagát, a magyar géniusz diadalmas hódítását ünnepeli minden j idők legnagyobb magyar költőjében, Petőfi Sándorban. Petőfi emléke. Országszerte megindult a hazafias moz­galom, hogy hősi halállal halt nagy kritiku­sunk emlékét most 5 év múltán azzal a ke­gyelettel, olyan imponáló ünnepel üljük meg, a milyet csak megérdemel szabadságharczunk Tyrteausa, ki Romulusként félisten módjára hirtelen eltűnt szemeink elől, hogy annál csodásabb legyen az alakja, legendává nőjön ki a sorsa s bár halála bizonyos, mindvé- giglen várjuk, folyton emlegessük, egyre sze- , ressük, látni-hallani óhajtsuk. A mint dalait mindannyian énekeljük, költeményeit áhítat­tal, tűzzel olvassák mindenek, nincs csak egv is közöttünk, ki nevét ne ismerné, - ép úgy senki sem akadhat, ki Petőfi ünnepén ne venne részt és ne ragaszkodnék mind­ahhoz, mi most, az ünneplő hangulat köz­ben, Petőfire emlékezteti, a mi Petőfi dicső­ségét hirdeti. Ünnnepelni fog julius 30-án az egész nemzet és ünnep lesz mindama helyeken, melyek Petőfivel valami vonatko­zásban vannak. Ilyen ünnep készül a fővá­rosban Petőfinek ama nagy műszaki emléke előtt is, melyen, mint a szabadságharcz esz­méjének legideálisabb megtestesítője, Petőfi áll az első helyen ; körülötte a győzelemre rohanó honvédsereg, melynek diadalmámora Petőfi arczán verődik vissza. Petőfi emléke e kép : a nagyszebeni csata-körkép („Petőfi Bem táborában.“) A művészek ecsettel hir­detik rajta Petőfi dicsőségét, a kép előtt pe- tőfi irókortársai emelnek szót: Jókai Mór, Szász Károly, Gyűl a i Pál, V a d n a y Károly stb., hogy elmondják emlékezéseiket Petőfiről. A körképtársaság ugyanis emléke­zetessé akarva tenni e félszázados fordulót, a legtökéletesebb Edison-féle fonográfon meg­szólaltatja Petőfinek még élő minden irókor- társát, kik őt személyesen ismerték s a kik e czéíból írott Petőfi emlékezéseiket bemond- ták a fonográfba. Kettős czélt ért el ezzel. Élő emlékeket gyűjtött Petőfiről s megerő­sítette azok hangját is, kik maguk is a nagy időknek nagy tanúi, irodalmunk legjelesebb­jei. Ez élőszó-gyűjtemény aztán a Petőfi-ház ereklyéi közé kerül, hogy késő unokáink is irta, s ehhez képest az Apostol is magán viseli a kiforratlanság jellegét. Micsoda nevetséges vád ! Huszonötödik évében volt Petőfi, mikor e müvét megterem­tette, huszonkilenczedik évében halt meg. Ki meri azt állítani, hogy halála előtt négy esztendővel kiforratlan volt ? Az apostolban, mely a költő legreme- kebb alkotása — bocsánat, hogy vélemé­nyemet ilyvánitani — Petőfi minden képes­ségét ragyogtatja. Megdalolja a nyomort, a legkeservesebbet és bevonja magasan szár­nyaló költészetének sugárból szőtt fátyolával. Megdalolja a szerelmet, mely miként az övé, végtelen és mély, mint a tenger. Dalol a hazáról, melyet imádott. Beszél a rabszol­gaságról, beszél úgy, ahogy senki iem előtte, sem utána. Zeng a szabadságról, a szabad­ság vágyáról, mintha ihletét egy elszabadult üstökösből merítette volna És megírja az Apostolt úgy, — mintha magáról ima. Igen, ez ő, ő, apostol, aki nem tudott mást, mint szeretni és szabadon gondol­kodni, érezni. És az egész költemény hymnusz, a forradalom igazi hymnusza. Aki tudni akarja, hogy ki és mi Petőfi, vésse az Apostol minden egyes szavát a leikébe. hallhassák e nagyjaink szavát, a mint Pe­tőfit magasztalják. E gyűjtemény már most is a közönség rendelkezésére áíl s a kör­kép látogatói minden nap díjtalanul hallhat­ják az említettek szavát. S hogy a külső ke­ret is megfeleljen a nagy időkre való vissza­emlékezéseknek, gr. Kreith Béla nagyértékü 48-as ereklyemuzeumának színét-javát a kör­kép épületében helyezte el s ezeket a kör­kép látogatói szinten díjtalanul tekinthetik meg. Hogy pedig .mindenki, a köznép is ál- j dozhasson e helyütt Petőfi s a nagy idők j emlékének, a körképtársaság 50 krról 30 krra szállította le a belépődíjat s ennek is ; egy részét a Petőfi-ház javára ajánlotta föl. Végezetül Petőfi és Bem képmását feltüntető emlékérmeket veretett a körképtársaság, me­lyek árának egy része szintén a Petőfi-ház javára esik, hogy a közönség ez indirekt adományozásával is minél előbb fölépíthesse az áldozatkész magyar nép azt a Házat, melybe azért fogunk zarándokolni, hogy ott Petőfi ereklyéinek láttán lelkesedést, haza- és szabadságszeretetet tanuljunk Petőfitől. _ — / rolyt és Paar Mihályt. A D. G. H. T.- nál szolgálatban állott kalauzoknak a szerzett nyugdíj igényük az állami szol­gálatba beszámíttatott. Nevezetteknek a kinevezési rendelvények már kézbe­sítettek s a szolgálati esküt legköze­lebb fogják letenni az aldunai in. kir. hajózási hatóság főnöke Wallandt Ernő ministeri tanácsos kezéhez. Elölépteieiések A kereskedelmi minister Gruber Jtnő kir. főmér­nököt a VIII. f. o. első, Tompa Károly hajózási felügyelőt a VIII. f. o. második fokozatába, B r u n s v i k Gyufa és Koch Mihály kir. mér­nököket a IX. f. o. második fokozatá­ba ; a vallás és közoktatásügyi mi­nister Putnoky Miklós lugosi fő­gimnáziumi igazgatót a Vili. f. o. első, S i n k o v i t s József tanárt pedig ugyanazon fiz. osztály második foko­zatába léptette elő. lJj'1 on síi ^'ok. Kinevezés A király — az igaz­ságügyi minister előterjesztésére — B agy i k Sándor lugosi kir. törvény- széki birót VII. f. o. második fokoza­tába nevezte ki. A kereskedelemügyi m. kir. minis­ter úr folyó évi julius hó 27-én 51.771 szám alatt kelt rendeletével az aldunai m. kir. hajózási hatósághoz állami ha­jókalauzzá folyó évi augusztus hó 1-jé- vel a következőket nevezte ki: I. osz­tályú kalauzzá Gaube Ferenczet, Bá­lint Jánost, Schmidt Károlyt, Ördögh Antalt. II. osztályú kalauzzá : P'ekete Gábort, Kalivoda Jánost, Freischl Ist­vánt, Michel Pétert, Held Andrást, Klemm Jánost, Maisch Vilm , Ronszky Jánost, Taischan Szilárdot, Beck Györ­gyöt és Freischl Ferenczet, továbbá a m. kir. államvasutak létszámában tar­tozó következő kalauzokat szolgálatté­telre a m. kir. hajózási hatósághoz osz­totta be : Obradovics Demetert, Vior Illést, Lindner Károlyt, Baumgartner Józsefet, Dunay Józsefet, Nitsche Ká­. . . S ünnepeljük most őt, ki ötven esztendő előtt nyomtalanul elveszett egy vé­res csatában. Nagyságát csak öregbiti a ki­fürkészhetetlen eltűnés, gyönyörű romantika vonja be halhatatlan emíékét. 0 milyen szép dolog ez! Egy nagy nemzet a maga jószántából, a saját szive érzésétől indíttatva ünnepli dalnokát, akit szeret és csodál. Szerte a hazában fölhang- zanak a fiatalok és vének ajkairól az örökké uj dalai, szobrok, koszorúk és vigalmak jel­zik mindenütt a hazában, hogy itt élt ő, itt, ahol akkor is, most is sok mostoha gyer­meke a földnek. Én hallom, értem ez ünnepi zajt és nagy a gyönyörűségem. És ebben az emel­kedett hangulatban éppen nem disszonáns nekem a kérdés, mely közvetlen tapasztala­tom nyomán lelkemben felmerül : Vájjon ki értette jobban Petőfit: a szo- cziálisták, akik az idei márczius 15-én meg­koszorúzták szobrát, — vagy az a szegény boldogtalanul szerelmes csendőrőrmester, aki az ősszel szolgálati fegyverével szivén lőtte magát, és amikor ráakadtak, a halott meg- merevült kezében Petőfi költeményeinek ol­csó kiadását szorongatta ? . . . ERDŐS1 SÁNDOR. Áthelyezés. Tóth Márton lugosi áll. főgin.n. tanárt a vall. és közok­tatásügyi minister a budapesti VIII. kér. főgimnáziumhoz helyezte át. Erzsébet sétány. Orsóvá képvi­selőtestülete közelebbről taitott ülésén elhatározta, hogy a Dunasoron elve­zető páratlan szépségű sétaterét a bol­dogult királynénk iránt érzett kegye­letből „E rzsébet sétaté r“-nek fogja nevezni. ^d Színészet. Városunk is belépve délvidéki színi szövetkezetbe, remé­nyünk van, hogy jövőre Orsovát is elsőrendű színészek fogják felkeresni s az eddigi szenvedéseket, a melyeket a színészek okoztak a néző közönség- nekí ezentúl élvezet fogja követni. Hallomásunk szerint a Bokodi-féle tár­sulat tavasszal fogja városunkat fel­keresni, a mi ugyan még jó messzi van, de most jó előre kell gondoskod­junk, hogy a telet valami szerencsét­len vándortrupp ne fogla.hassa le, mert ez által a jó színészek itt tartóz­kodását tennék tönkre. Felhívjuk a t. főszolgabíró figyelmét, hogy enge­délyt a téli szaisonra ne adjon semmi féle kis társulatnak, — mert csak ez által tesszük lehetővé, hogy egy 40—50 tagból álló társulat annak idején itt megélhessen. .­Királylöiészet A helybeli polg. lövészegylet a napokban tartotta szoká­sos évi királylövészetét. A tagok szo­katlan érdeklődése mellett folyt le a lö­vészet, melyen 2570 lövés történt s ebből 1075 talált. Mint legjobb lövő Bajasch Mihály lett lövész király, I-ső marschall Szepessy Gusztáv, II. mar­schall Frevler Ignácz lett. Legjobb lö­véseket Bajasch Mihály, Szepessy Gusz­táv, Freyler Ignácz, Freyler Ferencz, Rusz Alajos, Dr. Schütze Henrich, Szvoboda József és Voinich Quidó tet­tek. A sikerült lövészetet vig mulatozás fejezte be, melyen számos toszt hang­zott el a győztesekre. A vig kedélyhan­gulat fűszerezésére a helybeli férfi dal­egylet szabatos dalai nagyban hozzá­járult.

Next

/
Oldalképek
Tartalom