Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz
4. Nógrádi Lapok és Honti Híradó 1899. julius 30. 6. «Egy gondolat bánt engemet!» költemény Petőfitől, szavalja Sóry Mihály, kath. legényegyleti dékán. 7. «Szózat», énekli a kath. legényegylet. Losonczon Wagner Sándor polgármester buzgólkodása folytán ma délelőtt rendezik a Petőfi ünnepélyt, melynek programmját a L. és V.-ének múlt heti száma következőkben hozta: 1. Gyülekezés délelőtt fél 11 órakor a városházán. 2. Felvonulás délelőtt 11 órakor az emléktáblával díszített református kántoriak elé. 3. Hymnus, énekli a dalegylet. 4. Ünnepi beszéd, tartja Latkóczy Mihály főgymn. tanár ur. 5. Apotheozis Petőfi halálára, Jókai Mórtól, szavalja nt. Greifenstein István ág. ev. lelkész ur. 6. Szózat, énekli a dalegylet. Kékkőben szintén fellángolt a nagy költő emléke iránti lelkesedés. Ott ma d. u. 3 órakor { a Ferencz József téren lévő ezredévi emlékoszlop előtt tartják meg az emlékünnepet. Megnyitó beszédet mond főtisztelendő Szabó Jakab Elek plébános, — s Petőfi életét Suhayda Lajos ott idéző tanár fogja méltatni. A tanulók Petőfi ünnepe. A b.-gyar- mati illetőségű középiskolai tanulók Petőfi Sándor halálának 50-ik évi emlékét ma d. e. 10 órakor a polgári iskola nagytermében ünnepelik ének, szavallatok és beszédekkel. 2g£SJ%. (1899. julius hó 30.) ax üsfölös, xx isiért itatja lágert. 'Űágfsl-Tjlgig jufsfcf a csillagos e'gsrt, «&> magban? nFp cüULotí üálböíufói íavíoíí, S m Atréül AoiSfaÄ ax ősi véves lax-Ssf. Xiüsn xsame! tmiéruj, jsgamJi tvpovm, SMAaíái jlaísxTa Áényíeíeíí — Kforua — fsrt-yss üsfSA'ós fünf is3i.ru a magyar föleiért, Sxraejvbe Ballal, Isg'g égi lár.gel erüsötn,: TsfSJi! Ssiíícca iroíí. . . és elíürtf, .. Írni eg*y ág-loma, Xi terelni jár gaz Imrtí. öttíiff guarlé sműierí „trilág sxaBaBsagra.“ S rtemxsíál zxivs üe ulrrsusi msguáiíja . . . ^tjernialanui £üní el, mini fásescc. ax éjien, 3mmár 3Cxauv isién segéatisxíje; s léXlen szüksége, hogy dühe a kitüntetett vetélytárssal szemben ki ne törjön. A második négyes lezajlása után, a mesterségesen felszólított féltékenység tetőpontján lépett hozzá a mindenki felett uralkodni tudó Jolán és kötekedve, de enyelegve karját nyújtja a felindult Homonnaynak s oly szavakat suttogott a felizgatott udvarló fülébe, melyek hallatára ennek eltorzult vonásai elsimultak és arczárói a megnyugvás önelégült mosolya és a közel boldogság reményének derűje sugárzott le. A fényes nyáréji tánczmulatságnak a hajnalhasadása vetett véget. Másnap reggelén b. Vogelstein egy illatos levélkét kapott Jolántól. Ezen levélben Jolán az estélyen kilátásba helyezett légyott helyét, idejét és módozatait közli a főhadnagygyal. A főhadnagy a kis levélke elolvasása után kétszer is megcsóválva a fejét, a levelet ga- valléros szokás szerint, gondosan elégette. A tikkasztó nyári napra, üdítő alkony, később enyhe, holdvilágos augusztusi éj következett. Vogelstein főhadnagy, benső nyugtalanság által késztetve, már kétszer is megsürgette a lovak felnyergelése miatt a szolgálatot teljesítő huszárt. A lovásznak a levélke tartalma szerint kisérnie kell urát a légyottra. Lassan ügetve 11 órakor értek el a nádasfalvi erdő nyugoti részét. Itt a főhadnagy leszállt lováról és a sürü fák között a kijelölt tisztás felé tartott. A szép augusztusi éj már ekkor teljes pompájában kifejlődött. Itt-ott még a madárka is dalolt s a millió erdei kis virág «"IMccx sxaTjaSsighart, * esillagrél csillagra S Járvgss "povíéÁíjíí ir.:-j:r. márt, aäja . . . 2)e «Ha sxaiacl Müni upa JsjvysgsfoiÄ, fates íemrt 'jissxa-mssxa terns minBsg: S sxáil riaBót xengve Jionvé&S esaíánÁla, u a sár&árt'y utolsó fejéi is levágja. Baloghy Dezső. | f Sehuszter Konstantin. Schuszter Konstantin váczi püspök jul. 23-án vasárnap délután 4 órakor váczi rezidencziájá- ban hosszabb szenvedések után befejezte áldásos életét. Halála mély gyászba ejtette nemcsak a katholikus világot, hanem vallás különbség nélkül az egész országot, mert hisz a nemeslelkü főpap megalkotott humánus intézményeivel az emberiség szent ügyét szolgálta egész életében. Nyolczvankét évet élt s ebből 60 esztendőt a kath. egyház szolgálatában töltött el. Legbuzgóbb papja volt ő egyházának, aki nem külsőségekben, nem országos szerepléssel és a népszerűség keresésében, hanem csendben, jótékonysággal szolgálta a közügyet. Az öreg püspököt fukarsággal vádolták; mert igaz, hogy amikor Peitler püspök után a rendezetlen vagyoni viszonyok közt lévő váczi püspökséget átvette, minden feleslegesnek látszó személyi javadalmazást egyesektől megvont, jogosulatlan igényeket elutasított; de ez a takarékosság odairányult, hogy a nevelés, egyház és humánus intézmények szent ügyét annál nagyobb mérvben szolgálhassa. Élénk emlékünkben van, a mikor 1894-ben szept. 18-án résztvett B.-Gyarmaton a király látogatási ünnepélyeken, püspöki ruhája bizony kopottas volt, mig Schopper rozsnyói püspök, a ki ugyanakkor szintén meglátogatta városunkat, teljes díszben és ragyogó ornatusban jelent meg a közvacsorán. De a kopottas ruha nagy szivet takart, mert hisz most tudjuk már, hogy Schuszter püspök fejedelmi alapítványokat tett, melyek kerekszámban 1,368,600 frtot tesznek ki. Vármegyénk egyrésze a váczi püspöki diö- czezis alá tartozván, mikor a vármegye az agg püspök halála hírét vette, a vármegye székházán kitűzték a gyászlobogót, a kath. templom harangjai hétfőn, kedden és szerdán szomorúan búgtak. A temetés Váczon julius hó 26-án — mint értesülünk — imposans módon ment végbe. Megyénket az alispán távolléte és a főjegyző akadályoztatása folytán hivatalosan Baintner A. főerős. átható illatot lehelt aragyogó, néma csillagok felé. Az erdőben ünnepélyes csend és félhomály uralkodott, mert az ezüst fényű holdsugár a sűrű lombokat csak egyes helyeken törte át. A nagy erdő lombos fáinak az éji szellő által megrezdült levelei most oly fájdalmas, so- hajszerü neszt hallattak, mintha egy gyászdal kezdő akkordjait suttogták volna el egymásnak. A sűrű erdő ünnepélyes csendjét az erdei tisztás keleti oldala felől felhangzó erős lónye- rités zavarta meg, mire a nyugati oldalon visszhangképpen, egy másik ló hosszas nyerítését lehetett hallani. Azután újra csend lett, de a tisztás két ellenkező oldalán két tiszt jelent meg, akik a meglepetéstől megállva, gyanakvólag kémlelni látszottak egymást. Végre a két lovag közeledett egymáshoz.-— Mi hozott téged ez órában ide Árpád? — Valószínű, hogy az ami téged : a szerelem. — Ah, tehát légyott! — Igen. De mily különös az, hogy neked is épp ez órában és helyen adott valaki találkát. Mondd, kivel van ma itt találkozód? Én gyanakszom reád. Azt hiszem, te itt csak lesben álsz. — Hitvány, gyáva ember vagy, ha igy beszélsz! A két szerelmes dalia ezen párbeszéd után a szenvedély hevétől elragadtatva, kardjához kap, de a végső pillanatban a sötét erdő komor fái közül hófehér lovon, fény nélküli fekete lovagló ruhában, lobogó, hosszú fehér fátyollal kalapján, egy karcsú sugár termetű hölgy röpült a két ádáz dühtől eltelt férfi felé. szolgabiró képviselte, de szolgabiráink közül a temetésen többen is vettek részt, ezenkívül vármegyénk alsó részének nagybirtokosai nagy számban adták meg a végtisztességet az elhalt püspöknek, akinek nevét az igazi egyháznagvok sorába fogja sorozni a történelem. Schuszter Konstantin született Szakolczán (Nyitram.) 1817. julius 31-én. Pappá szentelték 1840-ben. Mint piarista tanár hosszabb ideig tanárkodott, 1857-ben pedig a kalocsai érsekegyházmegyei papságba lépett és Baján káplán- kodott. Később Kunszt József kalocsai érsek udvarába került, ahol fokozatosan emelkedett egyházi méltóságokban. 1877-ben kassai, 1887. évben pedig váczi püspökké lett. Sokat áldozott egyházi és kulturális czélokra. A kassai dóm restaurálására 44 ezer forintot adott, az alsó papság helyzetének javítására 40 ezer forintot. Eperjesen felsőbb leánynevelő intézetet állított fel, egyházmegyéjében pedig egész csomó elemi iskolát. A kecskeméti, félegyházi és hódmezővásárhelyi leánynevelő intézetek felállítására 140 ezer forintot tett le, a váczi főgimnáziumot kiépíttette, Vácznak árvaházra, kórházra és szegények házára 180 ezer forintot adott, úgy hogy ideszámítva apróbb adományait, jótékonyczélra hozott áldozatai meghaladják az egy millió forintot. E páratlan áldozatok az uralkodó felség figyelmét ismételve kihívták s a jeles főpapot rendkívüli kitüntetések érték: 1881-ben v. b. t. tanácsos, 1882-ben a Ferencz József rend nagy keresztese, 1888-ban a vaskoronarend I. oszt. lovagja, 1896-ban a Lipót-rend nagykeresztese lett. Eperjes és Szolnok városok díszpolgárukká választották őt. Legyen emléke áldott s örökvilágosság fé- nyeskedjék neki! A gazdasági egylet legutóbbi közgyűlése alkalmából Ruszinkó Antal ur a N. H. E.-ben levelet intéz a szerkesztőhöz s ebben a levélben lapunkra is reflektál, amennyiben mi is azt irtuk, hogy a reszvétlenség aggályos tüne- netei bénítják meg az egylet működését. Ruszinkó ur ezt maga részéről is concedálja, beismeri, de egyúttal annak, hogy az egyesület évi közgyűlésén kevesen jelentek meg, okát keresi és magyarázatát adja. Ezt a magyarázatot mi is szívesen aláírjuk, mint ad hoc okot, azt hisszük azomban, hogy a levél nem annyira ezért a magyarázatért íródott, mint inkább azért, hogy azon kijelentésünket s nézetünket, mely a részvétlenség tulajdonképeni okát abban találta meg, hogy az egylet rendeltetésének és feladatának keretét túllépve politikai irányzatnak hódolt s azt ápolja és táplálja, visszautasítsa. Ezt meg is teszi — egyszerű tagadással s azzal az állítással, hogy A hölgy váratlan megjelenése a két imádó között kitörni készülő vihart lecsillapítván, a félig már kivont kardokat a tisztek gyűlöletes pillantások váltása közben hüvelybe taszították. A hölgy a lovagok előtt fölvetvén ezüsttel áttört csillogó fátyolát, benne Madarassy Jolánra ismerünk. — Üdvözlöm önöket uraim, szólt nyugodtan a férfias lelkületű hölgy. Tehát az általam ajánlott légyottra eljöttek mind a ketten. Ebből azt következtetem, hogy némi becset mégis tulajdonítanak az én személyemnek. Ezért hálával tartozom önöknek, de hálámat csak azzal szemben róhatom le, aki önök közül elég erős lesz arra, hogy engem feleségül megtarthasson magának. Aki engem nem játékszerül, de nőül óhajt bírni, az férfiú módjára ledönti a gátló akadályt. A teljes hold e közben az erdei tisztás fölé ért és a kerek hangtalan térséget szinte nappali fénybe vonta. A két tiszt összenézett és szemeik haragos villanásából arra lehetett következtetni, hogy itt komoly lesz a vég. — Önök uraim — folytatta rendithetlen nyugalommal a hölgy — most zavarban vannak teendőikre nézve; én kisegítem ezen zavarból önöket. És egy kis sípot vett elő s az első füttyentés után a tisztek lovászai jöttek elő a felnyergelt lovakkal. Jolán azzal a csodás fölénynyel, a melylyet környezetén uralkodni bírt, igy folytatá: Ezek az urak czélba fognak lőni. Töltsétek golyóra a pisztolyokat és nyújtsátok uraitoknak. %
