Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz
2 BA LATON VIDÉK 1899. julius 80, mutatod be majdan a világnak — midőn a hősök diadalra hágnak — szabad hazában, boldog nemzeted! — — Nem haltál Te meg, nem halsz meg soha! inig egy szív dobban — amig egy szív érez, magyar hangon egy ima repül a szabadság szerelem Istenéhez . . . Prófétánk voltál, prófétánk maradsz; apostola — egy szebb, dicsőbb jövőnek . . a halhatatlanság virágai. álmodó szived zont porából nőnek! Sous Lajos. Honi iparunk. Lapunk hasábjain ismételten rámutattunk arra az anomáliára, ami kisiparunknak folyton fokozódó tönkre jutásából hazánkra és társadalmunkra háramlik. És nehogy azzal vádoljanak bennünket, hogy csak rekriminálni tudtunk, nyomban rámutattunk a — szerintünk — egyedül helyes és célravezető eljárásra, melynek szoros követése és lelkiismeretes betartása honi iparunkat a teljes tönkrejutástól megóvja s ez az : hogy közönségünk, legfóként gazdaasszonyaink egyedül és kizárólag honi terméket, honi gyártmányt vásároljanak s öltözékeiket, háziszükségleteiket, egyes-egyedül magyar ember szőtte — varrta — készítette árucikkekből fedezzék : külföldi árut csak akkor vásároljanak, ha — a mi elvétve történik — honit nem kaphatnak. Keressék föl hazai iparosainkat, kereskedőinket s ezektől szerezzék be mindazt, a mire saját személyüknek, családjaiknak s alkalmazottaiknak szükségük van. Ha a honi gyártmány nem állná is ki a versenyt egyelőre a külföldi áruval, tömeges vásárlással nyújtsunk módot kézműveseinknek a versenyre. Ha a külföldi polgárnak joga van nemzeti iparúnak partolasara ; ha más országok lakosai oda törekesznek, hogy csak a saját ha- z,áj ükbeli árukat fogyasszák, nekünk magyaroknak kétszeresen kötelességünk, hogy honi iparunk föllendülésére törekedjünk, annál inkább, mert iparunk ma még zsenge korát éli s csak fokozatos pártolás juttathatja arra a nívóra, mely lehetővé teszi a külfölddel való versenyt. Hazafiságunk, fajunk iránti szeretetünk követeli, hogy iparunk fölvirágzását tőlünk lehetőleg mozdítsuk elő. És itt nemcsak a nagyban való bevásárlást, hanem a ki fogyaszt is értjük. A legcsekélyebb 1 láziszükséglet beszerzésénél épp úgy, mint a tömeges bevásárlásnál honi iparunk pártolására kell gondolnunk : mert sok krajcár teszi a forintot. Mivel pedig az ipar fejlődését mindjobban a kisiparnak föllendülésétől várhatjuk, szükségleteink beszerzésénél a kisipar támogatására kell tekintetünket fordítanunk. Szakítsunk azzal a régi rósz szokással, mely szerint előszeretettel vásárolnak egyesek külföldi árukat, bárha azok sem csin és tartósságra, sem úti nézve nem állják meg a kritikát honi iparcikkeinkkel: Igyekezzék minden jó hazafi ezt a rossz és megrögzött szokást népünk köréből kiirtani s ahhoz szoktatni, hogy csak magyar gyártású árukat vegyen a magyar nép, Ezt is elsősorban községeinkben lakó iparosainktól. Tegyük lehetővé, hogy a vidéki kis iparos is becsülettel eltarthassa kis csaladját. Tegyük lehetővé, hogy ez megfelelhessen a haza iránti tartozó kötelességének, hogy ne legyen kénytelen adósságba keveredni, és családját nélkülözésnek, a nyomornak kitenni. Adjuk értésére kereskedőinknek is, hogy csak úgy számíthatnak ránk, mint vevőkre, ha azt az elvet követik ők is, hogy kizárólag magyar termékekkel és terményekkel vásárolnak addig a határig, amig ezek nálunk kaphatók és csak akkor fordulnak a külföld forrásaihoz, ha nálunk Magyarországon nem lenne beszerezhető. Hogy kisiparunk támogatást és pedig alapos pártolást igényel, minden józanul gondolkodó fő be tudja látni. Nemcsak mi hirdetjük ezt, nemcsak mi érezzük, ennek az elodázhatatlan szükséges voltát, hanem maga a magyar királyi kormány is tudatával bir annak, hogy kisiparunk sürgős pártolást igényel és érdemel a mi mellett bizonyit a magyar királyi honvédelmi ministeriumnak csak a minap kibocsátott rendelete, mely szerint honvédségünk részére az 1900. évben szükséglendő lábbelikből 10000 pár bakancsnak és 10000 -»pár csizmának készítését magyar kisiparosok részére tartotta fönn. Az egység-árak bakancsoknál I írt 98 kr, csizmáknál I írt 22 kr. Üdvözöljük a honvédelmi ministert ezen hazafias elhatározása alkalmából. Üdvözöljük lelkünk egész melegével nemes gondolkodásáért,, melylyel lehetővé teszi, hogy a tönk szélére jutott kisiparosaink némi munkához jussanak s a végelzülíéstől megmentessenek! A miniszternek ezen üdvös intézkedéséhez csak azt a szer-ny megjegyzést kockáztatjuk, hogy csak úgy remélhetnénk alapos és teljes sikert, ha a 20000 pár lábbelin kívül közös hadseregünk és honvédségünk összes szükségleteit ily módon szerezné be a hadügyi és honvédségi kormány. Haderőnknek minden szükségletét kisiparosaink készítsék községenkint külön. A munkálatokat ott a hely színén osszák szét és vegyék át és fölmerülő muukadijakat ugyancsak az átvételnél fizessék ki. Éppen úgy, amint ma a mozgó sorozó b.- zottságok városról-városra utaznak hogy a feg 1- ver alá alkalmas fiukat a helyszínén vegyyk szemle alá ; a mint őszkor városról-városra utaznak bizottságok, hogy a tartalékos, póttartalékos s szabadságolt állományú közös hadseregbelikés honvédségteli katonákat valamint a népfölke léshez tartozó egyéneket számba vegyék, jelentkezési kötelezettségük miként történt teljesítését ellenőrizzék, úgy utazzanak bizottságok a fegyveres erő szükségletének a termelőktől és kisiparosoktól leendő beszerzése céljából. Ne adják ki a szállítást egynéhány embernek, kik milliókat szereznek maguknak, mig százezreknek hiányzik a betevő falatjuk és testük befedéséhez megkívántaié ruházatuk, hanem godoljaüak az -éhező kisiparos osztályra, mely mindenha mint államalkotó elem előljárt akkor, mikor a haza érdeke, biztonsága, jóléte, fölvirágzása megkívánta; mely rétege a társadalomnak mindenha erős támasza, erős oszlopa volt drága hazánknak. Ne engedjük, hogy végkép elziiljön az a része népünknek, mely hazafiságával, erős nemzeti akaratával, hű volt a haza és trónhoz, jó és balsorsban védője, szerető nemtője volt drága magyar hazánknak és féltetten őrzött szabadságunknak. S. Kenyérkérdés. A nökérdésröl is azt tartják sokan, hogy nincs. Csakis újítók, hóbortosok és elégedetlenkedők csinálmánya. A nő anya legyen, egyéb semmi. Eddig is az szason (40 kr. p. p.) Miután Petőfinek ezen nagy hatású munkáját olvastam, az osztályombau levő társaimnak is ajánlottam, hogy olvassák el; kézről-kózre járt és mindeuki fölirta uevét a füzet hátlapjára, igy tudtam meg, hogy azt az osztály minden tanulója elolvasta. Elvégezvén a VI. osztályt a szünnapok után, az akkori szokás szerint, vagy a győri akadémiára, vágj' a pesti egyetemre mehettem; én az utóbbit választottam, miután ott sógoromnál, sótiszt 'mit, jó ellátásban részesültem. Szeptember végén érkeztem a fővárosba; első gondom volt, hogy ezt a nagy várost, mely akkor teljesen német volt, megismerhessem; keresztül-kasúl barangoltam és a nagybátyámtól költőpénzül kapott 50 frtot igyekeztem könyvekbe fektetni ; szerencsémre (mert akkor még németül nem tudtam) a könyvárusi üzletekben: Heckenast, Hartleben, Emich, mindenütt volt legalább egy egyén, ki magyarul beszólt. Megvettem Petőfi müvei közül, a mi még hiányzott; mert ezt akkor mindenütt szóltében ajánlották. A logikában (mint fákkor az egyetemi I. osztályt nevezték) 300-an voltunk ; mindannyian mulatni, szórakozni s a főváros élvezeteiben részt venni akarók, nem igen pontosan látogatták az előadásokat, inkább a színházakat, éttermeket és más mulató helyeket. Én olvasmányaimba merülve, rendes látogatója voltam az egyetemi könyvtár olvasótermének; mely azonban tudásvágyomat nem elégítette ki, inkább kerestem a modern írókat és így az akkor létezett három divatlapot a Pesti Divatlapot, Élet- ! képeket és Honderűt; hogy mind a hármat át- f olvashassam, megjelentem naponként hűségesen j a Pilvax kávóházban; kávézás közben és azután sikerűit egész hét alatt mind a három divatlapot jan. 1-től jun. 30-ig (mig Pesten voltam) elejétől végig elolvasnom. Nevezetes kávéház volt az akkor, mert hátterében egy oszlop mellett álló kerekasztal körül szoktak ülni az akkori irodalom uotabili- tásai : Petőfi, Jókai Mór, Pakli Albert, Pálfl Albert, Degré, Dobsa, Bulyovszky és mások. A szerkesztők : (Vakot Imre, Frankenburg, Pet- richevich Horváth Lázár átallották még akkor munkatársaik közé vegyülni.) Én a sarok nagy asztal mellől pislogtam Petőfire, kihez közelíteni, sőt még .Jókaihoz is, ki földiin volt, egyáltaljá- bau nem bátorkodtam. Petőfi szilaj alakját, valahányszor a kávéházba lépett és fokosával a billiárdra csapott, bámulva s mintegy megközelíthet,len fenségében figyeltük meg mi süldő filozopterek. Hogy, mily nagy uimbusa volt Petőfinek már 1845-ben, egy alkalommal tapasztaltam, midőn a Curia épület felé az egyetemre haladva, néhány cilinderes német polgár érdeklődve állott meg mellettem, én az akkori hatvani utca felé tekintve: »Der Petőfi kommt!« felszólalással figyelmemet arra fordították és egy hetyke, csinos magyar fiút, pörge kalapban árvaláuy- hajjal, kék pitykés dolmányban veres hajtókával, szűk magyar nadrágban és rojtos topánban I pengő sarkantyúval, fokossal láttam arra fele í elhaladni. Ez volt akkor Petőfi, az ö sűntelen I barnás arcával gyér szakáiéval és még gyérebb bajuszával, villogó kihívó szemeivel. Már akkor tudta, hogy ö a nemzet első költőié. 1846. jul. elhagytam Pestet és habár 1848. junius, augusztus hónapokban Budavár lakója1 voltam, Petőfit többet uem láttam. Id. Szinnyei József. Fonyód. Néháuy rövid évvel ez előtt a cimbeli név egészen mást j-leutett, mint mostanság. Fonyód akkor egy s* miitől sem emlegetett, szerény7, füstös kis hegyközség volt s oly szemérmesen húzódott meg ott az agyaghegy tetején, mint egy fecskefészek a nádas viskó eresze alatt Egyébről sem emlegették meg, mint a halászokról, a kik akkoriban még vígan eresztették csónakjaikat a kék Balaton hol sima, hol hullámos vizére, hogy a »fiséreket» kielégíthetve maguknak is bizonyos jólétet teremtsenek. Azóta az idő nagyon megváltozott. A Balaton habjaiban sokkal kevesebb hal éviekéi, de annál több idegen ember. A szegény kis házak most is ott gubbasztanak a hegyoldalban, hanem most még szemérmesebben viselik magukat, mint az előtt. Ma már a Balatonra néző oldalon szebbKevés gyógyvíz küldetik oly távol vidékre és örvend oly közkedveltségnek, mint a már huszonöt év óta használatban levő jP£~ Kapható Ferenc József keseriiviz Wünsch Ferenc, Marton Móric és Vass Sándor urak üzletében. 9 miről a négy világrészben nyert- “0 aranyérem tanúskodik. A Ferenc József keserüvizből mint rendszeres adag egy boros pohárral, reggel éhgyomorra véve elégséges 6—74
