Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz

4 SZEGEDI HÍRADÓ Vasárnap, 1899. julius 30. hogy az igazgatóval kötött szerződés teljesí­tése felett érdeklődjék Ez nem sok dolog, de úgy látszik, éppen elég arra, hogy ezzel se törődjék az a bi­zottság, melynek minden egyes tagjáról azt kell feltételeznünk, hogy rajongó szeretettel vi­seli szivén a szegedi színház ügyét. A Petőfl-ünnep rendje. Petőfi, óda. Irta és szavalja : Molnár Jenő egyetemi hallgató. Ünnepi beszéd. Tartja: Vidacs Aladár egye­temi hallgató. Egy gondolat bánt engemet . . . Szavalja: Rózsa Lajos egyetemi hallgató. Petőfiről, beszéd. Tartja : Thontay Ernő egyetemi hallgató. Talpra magyar! Szavalja : Robicsek Henrik egyetemi hallgató. Elnöki zárszó. Szeged, julius 29. Holnap van szent Petőfi napja. Az egész ország szive holnap Petőfi em­lékével lesz tele és amerre varázsa van a ma­gyar szónak, magyar dalnak, ott mindenütt Petőfi hazaszerete'ét, nagyságát fog ák dicsőí­teni. Szegeden, a legnagyobb magyar városban, is lesznek Petőfi-ünnepélyek. Maga a város óriási cserkoszorut küld Segesvárra és itthon az ifjúsági és politikai körök lelkesedésük egész hevevel szentelik a vasárnapot Petőfinek. A szegedi egyetemi ifjúság Szegediek Köre rendezi az egyik Petőfi-ünnepet az Otthonban. Az ünnep sorrendje ez: 1. Szózat. Énekli a Szegedi Dalárda­2. Üdvözlő beszéd. Tartja Vidacs Aladár. 3. »Petőfi«. Értekezés. Irta és fólolvassa Do­nátit Mór, rendes tag. 4. »Talpra magyar«. Énekli a Szegedi Dalárdá­éi. Petőfi »Apostolából«. Szavalja Papp Hilda kisasszony. 6. Ünnepi beszéd. Tartja Kiss Lajos főreál­tanár. 7. Kun L. — Váradi »Petőfi a Hortobágyon«. Melodráma. Szavalja Rózsa Lajos r. t., hegedűn kíséri Rpsa Lajos r, t,, zongorán ifj. Erdélyi Sándor r. t. 8. Himnusz. Énekli a Szegedi Dalárda­Ez az ünnepély az Otthon dísztermében lesz holnap délelőtt tiz és fél órakor. Hatásos ünnepségnek Ígérkezik az a!só- városi népkör kegyeletes ünnepe is, amehnek rendjét a népkör elnöksége igy állította össze : Az ünnep kezdete délután 5 órakor. Elnöki megnyitó. Tartja; Vőneky Pál, az alsóvárosi népkör elnöke. A segesvári ünnep. A nap eseménye természetesen a segesvári hires csatatéren fog lejátszódni. Ott lesz az egész ország nemcsak képviseletben, de ér­zésben is. A segesvári nagy ünnep sorrendje ez : 1. A honvédzenekar és a kolozsvári dalegy­let zeneszámai. 2. Megnyitó beszéd, tartja : Bartók Lajos. 3. Jókai Apotheozisa, szavalja: E. Kovács Gyula, a kolozsvári Nemzeti színház tagja. 4. Ünnepi beszéd, tartja ; Bartha Miklós. 5. Petőfi Sándor, költemény Ábrányi Emiltől ; szavalja a szerző. 6. A szabadságharcból, előadja : Bársony István. 7. Petőfi, irta és szavalja: Endrődi Sándor. 8. Petőfi halála, irta és felolvassa ; Rákosi Viktor. 9. Költemény, irta és szavalja: Szász Gerő. 10. Petőfi-dalok, id. Ábrányi Kornéltól; elő­adja : a kolozsvári dalegylet. 11. Küldöttségek felvonulása és koszorúk le­tétele. Ez alkalommal a 48-as honvédek nevében Illyés Bálint orsz. képviselő tesz le koszorút és szavalja el költeményét. Ezután felvonulás a várba a Petőfi-szobor elé, ahol Bartók Lajos Jókaif- Petőfi halála cimü rap­szódiáját olvassa fel s egyúttal koszorút tesz le a Petőfi-társaság nevében. A segesvári különvonat ma este 5 óra 45 perckor induit Budapestről. Ezen a vona­ton mentek a Petőfi-társaság, a főrendiház és képviselőház tagjai és a különböző kül-j döttségek. kéletesebben megismerkedik ; de hiszem a>;t is, hogy ha a’ magyarnak is egykor nagy irói leendenek, — miről én soha nem kételkedtem — azok nem a külföldi nagy példák utánzása által, hanem csak úgy fognak támadni, ha a lehetőség önállólag lépnek föl, ’s a’ külföld kritikus nézeteit, hanem nemzetük sajátságait tartják szemeik előtt. Wilhelm Meister, Wer- ther, Faust, Emilia Galotti, Uhland ’s Geothe költeményei nemcsak remek müvek magukban véve, hanem nemetek egész jellemök által; ’s ha magyar regény-, dráma- ’s költeményeink lesznek, érdemesek arra, hogy ezekkel egy- sorba állítsanak : azok bizonyosan nem fognak hasonli'ani a’ nevezettekhez, melyeknek ana y- sisából kritikánk szabályait gyártja. — Nem aa kérdés: francia vagy német modort kö­vessük-e müveinkben ? — ez az, mi fölött kritikusaink olly erősen vitatkoznak — fel­adatunk: magyar mü ekét alkotni; ’s a mód, mi szerint mübirálónk e járnak, e’ célt nem segíti elő. — Nemcsak egyes szókötésekben : magában az egesz mü cjnceptiójában és ki­vitelében is lőhetnek germanizmusok, ’s kriti­kánk úgy jár el, mintha ez utóbbit csaknem erénynek tartaná. Mint előre mondám, Petőfi költeményei­nek bírálata helyett másról Írtam. Bocsássanak meg az olvasók, mondom, ne n születtem re- censensnek ’s Petőfi dalai annyi élvezetet sze­resztek, s’ szereznek most is, midőn azokat ismét sl ismét olvasom, mogy csak mint meg­vesztegetett biró szólhatnék. Ha azonban a’ szerző, kit a kritikus oktatni szokott, e’ sorok­ból semmit nem tanulhat. — ha egyes versei­nek hibás rhitmusa, egyes kitételeknek pórias­sága, ’s ?z iránt, miként vált múzsája, a’ pi­ros cuzmá u királyleány, német philozophussá — magyar menyecskétől minden kitelik, hisz Shány magyar asszonyság tündökölt egykor jmint nagy Verbőcianus jurista — rászles tu­domást má-hol keil keresnie ; ha nagy megle- jpetésére másoktól hallja a’ hirt, hogy Petőfi Sándor cosmopolita lett: egyet megtudhat e’ ! sorokból, mit eddigi kritikáinak egy részénél talám elfeledhetett, ’s ez az, hogy irótársai között vannak olyanok is, kik eddigi működé­sét méltányolják, kik kifejlődését figyelemmel követve, ’s látva a haladást, melly később müveit jellemzi, tehetségeiben bíznak. Ki hu­szonnégy éves korában ennyi jelest alkotott, mint Petőfi, mindenkit kielégíthet, de magát bizonyosan nem, ’s törekvvéseit arra fogja for­dítani, hogy még jelesebbeket teremtsen. B. Eötvös József. Márkó szerencséje. Irta ; Hattkonyi Emma. Nyolcéves koromig nem volt jobb pajtá­som, mint a kocsisunk : egy szép, hosszú, barna bunyevác legény, aki remekül tudott a jószággal bánni. Tudott faragni is — kemény­fából botfejet, pipát. Kieszelt újfajta patkány­fogókat és este nótát csinált arról, amit nap­pal látott. Engem hintázof, cipelt a hátán s felül­tetett a lovadra. Hozott gyümölcsöt, macskát, madarat, — honnan, bajos volna megmondani. Talán a csillagot is lelopta volna az égről, ha bi'ja, csakhogy kedvemben járjon. Az ujszegedi halászcsárda. Szeged, julius 29. A kisasszonyheti országos mezőgazdasági ! kiállítás egyik érdekes helye lesz az ujszegedi , halászcsárda, a szegedi speciális halpaprikás vendéglője, melyet jellemző motívumokkal ter- l veztek, s sajnos, hogy bár a kiállítástól mind­össze egy hó választ el bennünket, a csárda építéséhez még nem fogtak hozzá. Pedig a csárdát igyekezni kell fölépíteni, mivel a falá­nak ki kell száradni használatba vétel előtt. Úgy a csárdát, mint annak bútorzatát jellemző népies vonásokból alkotják meg s ez irányban Beck István városi jegyző a nemzeti 's kü.önösen népies irányú dolgoknak hiváó ismerője ügyel fel s szervezi a terveket. A csárda a szegedi régi magyaro há>ak mintájára épül fel. eiől a rendesen utcara néző tiszta szobával, mely mellett a konyha áil, s a konyhán túl a tácas ivó, ágas kút az ud­varon, s kerítés a ház mellett. A halászcsárda bútorzata teljesen magya- ros stilü lesz, A karospadok, a tulipános s ékek, az asztal, a tükörkeret mind a népies formában készülnek. Legérdekesebb s egyszersmind legértéke­sebb dísze lesz a csárdának azon 10—12 olaj- | festmény, melyet egy fiatal szegedi uj tehetseg alkot meg. A fiatalember Hódi, felsővárosi ifjú, ki 6 polgári iskolát végezett s a festészetre igen kiváló hajlamot mutau Hódi a halászéletből meríti tárgvat azon ; festményeknek, melyeket a halászcsárda falaira készít, s melyek közül egy már teljesen elké­szült s ez azt mutatja, hogy Beck István jegyző, ki igen szívesen részesíti figyelemben a mű­vészi tehetségeket, ezúttal is oly fejlődő tehet­ségre talált, meiyek útjait egyengeti erdemes. A már kész festmény halásztanyát áb­rázol a Tisza partján, hol a messze vízre egy női alak figyel. A vizen messze egy halászcsónak köze- ! ledik, benne egy férfivel. A kunyhó mögött [szabad tűz fölött bogrács függ, melyben bizo- I nyára halpaprikást főz a várakozó annak a [ számára, ki amott a csónakkal már jő errefele ; hozzája. A kiállítási halászcsárda ekként igen ér­dekesen van megtervezve, s most már nincs egyéb hátra, hogy mielőbb az építéséhez hozzá­fogjanak. Kiszöktem hozzá délutánonként, mikor nem ügyeltek úgy rám és könyvből olvastam neki. Ú_y tudom, Don Guichotte de la chaucha históriáját. Ez nem volt könnyű dolog nekem. A nagyok nem néztek szívesen, ha az istálló kö­rül járok. Néha rájöttek ezekre a felolvasásokra ; akkor betltották s engem leszidtak. Egyszer tán az uzsonnámat sem kaptam ki emiatt. De azért folytattam őket, mivel Márkot — ez volt az én barátom neve — fölötte érdekelte az elmés, nemes levente kalandos életfolyása és ő maga sem értett a betűhöz. Árva gyerek volt, malacőrzésen kezdte a pályáját, hát nem ért rá iskolába járni. Most szégyenlette tudatlan­ságát és bánkódott is rajta Nem annyira az olvasás miatt, mint az Írásért. Később megkért, hogy ne olvasnék neki többé kalandos meséket Jót lehet rajtuk ne­vetni, de vagy igazak, vagy sem. Inkább ta­nítsam meg írni. Az hasznosabb lesz. E kérés hizelgett nekem. Büszke voltam rá, hogy máris taníthatok valaki:, aki nem is gyerek, hanem nagy ember; olyan magas, alig érek kinyújtott kézzel a melléig. Még aznap megkezdtük az iskolázást az i-n meg az n betűn. Márkó nagy igyekezettel pingálta őket egy simára gya uh deszkára, valamely elhányc plajbász-csutakkal. Minden igyekvése ellenere három hét alatt csak annyira ha'adt a tudo­mányban, hogy az i-1 kiismerte a többi betű közül. Többre nem vitte. Ez egyaránt levert mind a kettőnket. Abba kellett hagyni a lec­kéket, mert beláttuk, hogy ilyen tanulás mellett a Márkó még két esztendő múlva sem tudna levelet írni, pedig nagyon sürgősen lenne rá szüksége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom