Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz
Ill, évfolyam. 31. szám. Siófok. 1899. Julius 30. ElfifiwtMl árak: Egész érre . . 4 frt. Fél érré ... 2 frt. Negyed érre . 1 frt. Egyes százn 10 kr. Megjeienik minden vasárnap. HirdeU»i bél/egiliar.^k 30 kr. ________;___ rr ii _ _ _ Szerkesztőség ás kiadtlú* ▼atal Siófok, Siá-uteza SiS. tiniden a lap szellemi részét illető közlemények a szerkepatőséghez, hirdetések. előfizetési és hirdetési dijak a kiadóhivatalhoz cziraaendßk. TÁRSADALMI. KÖZGAZDASÁGI ÉS' SZÉPIRODALMI LAP. i Balatoníidékl Takarékpénztár és a Balatonvidéki Takarékpénztár önsegélyző-egylet biíatalos közlönye. főszerkesztő: Felelős szerkesztő : Demeter Dénes. Ifj. Kohn Gyula. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések mérsékelt hton számíttatnak. Petőfi Sáridon. Siófok, juliui 30. ötven évvel ezelőtt a láng-ész csillagrendszerében kihunyt egy nap. Petőfi Sándor meghalt. Meghalt? . . . Eltűnt a segesvári esatasikon, nem látta azután senki, de meghalt-e? . . . Hitt-e valaha ez a nemzet az ő halálában? Nem várta-e törhetetlen hittel, örök bizakodással, hogy vissza jő ? Legendás ködbe burkolt alakja nem tűnt e fel majd itt, majd ott, és a székely havasok között nem látják-e most is bolyongani őt? ts mese virágok kai átszőtt története szájról-szájra száll. S alakja mindegyre tisztábban tündököl a mythikus fényes ködben és átragyog’ezredévek homályán is. Ötven éve annak, hogy utoljára látták őt Amikor, a magyar szabadság égéi elfedte..gyászba bontotta az -északi feileg, akkor eltűnt ő is. És azóta folyton növekvő szeretettel veszi körül őt ez a nemzet. Mert hiszen vannak poétáink, nagyok és nagyobbak. De Petőfi Sándor a mi lelkűnknek, a mi szivünknek az igazi egyetlen költője. 0 benne szinte testet öltött a magyarság géniusza és az ő költészete igazán onnan való „az alföld tengersik vidékéről.“ Es az ő élete, az ő pályafutása oly egész, oly hatalmasan tökéletes volt, hogy sem hozzátenni, sem elvenni belőle nem lehet. Petőfi Sándornak úgy kellett élnie, mint élt és ügy kellett eltűnnie, amint eltűnt. Zengő csatadala végig kisérte szabadságharczunk egész felséges íusáját. Ö már akkor „véres napokról“ álmodott, mikor még séliki sem sejtette a forradalmat. És ott volt mindvégig a harczbau, A ínárcziiisi nagy napon is, de akkor is, amikor „három napig dörgött az ágyú Vízakna és Dóval között.“ És az .utolsó ágyudörgéssel! elnémult ő is. Ötven esztendő elmúltával irne ünnepeljük őt. Jól esik ünnepelnünk, mert hiszen ünörnnaguakat, a magyar faj diadalmas géniuszát ünnepeljük benne. rándokol az országgyűlés küldöttsége; annak a népképviseletnek a küldöttsége, amelyet ő segített megteremteni. Elzarándokol a kormány képviselője, azé a parlamentáris kormányé, amelyet o seeitett megalkotni. Elzarándokol az az irodalmi társaság, amelynek az ő neve ad létjogosultságot. És mindenek felett elzarándokolnak ezrei a magyar népnek, amelynek ő dicsőséget szerzett, amely őt a szivébe '— . C' fogadta. Nem érdemelnék meg Petőfi Sándort, ha méltón nem ünnepelnénk őt. „Az a nemzet nagy, amely megbecsüli nagyjait.“ Ó úgy szerette volna nemzetét nagynak és egységesnek látni. Őt ünnepelvén irne, nagy és egységes ez a nemzet. — Az ő neve egyesit és kibékít mindenkit, aki magyarnak vallja magát, az ő reá való emlékezés belopja a lelkesedés tüzet a hideg szivekbe. Ötven év óta a Petőfi Sándor haÜnnepli őt az egész ország. Ennek a magyar földnek, a szive rezdiil talán meg egy bánatosan szerelmes dob-! CT O bánásban, amikor ezrek összegyűlnek ; a segesvári mezőn és az ő nagyságát: ünnepük. A segesvári mezőre elza-l tása alatt áll a magyar nemzet. Ölvén év óta az ő dalaiból tanul lelkesedni a magyar ifjúság és ötven év óta az ő „Talpra magyar “-ja lángol márezius* idusán az ajkakról. Ő benne találta meg a magyar irodalom a magyar PETŐFI Maghalt volna f . ki mondja azt ? Bár ha elhalt drága vére. Az a szív: még most is dobban A szabadság szent nevére! Mert én hallom iüktetésit . . Avagy ez, csak lázas álom ? Meghalt volna ? összetörve, Eltiporva Segesváron ? ? •Meghalt volna az a költő: Ki örökké halhatatlan? 1 Kinek nevét zengi a bérez Es a rejtett völgyi katlan . . Az I kinek dalától ittas A nyílt, dólibábos róna, Amidőn fel sir, zokog a Pásztor tüzek tilinkója . . Azt a kardot, azt a zászlót Nem ej tó el, nem ejtő el: Ott ragyog a hadak utján. Ott látom én minden éjjel . . Az a koboz ; nőm lett, néma ; Ott zeng az most, mint itt hajdan . . Menydörgése bele csattog Minden zúgó zivatarban. Ott van ő a hadak utján Csaba fényes táborában, Onnét vigyáz nemzetére, Szerelmének sugarával . . S ha a kürtök megriadnak Leszáll — midőn nem is várták Hanem akkor — reszket a föld Lángot szór a büszke Kárpát! Soós Lajos. Nem halt ö meg, csak fel-vissza Repül ismét Istenéhez : Lelke itt len — itt közöttünk Velünk él és velünk érez . . Nem halt ő meg —- a halottak Közt u véres csatatéren : Felszállt, mint Illés próféta Robogó, tűse* szekéren! EGY SZÓ MIATT. Irta: Han Byner. A mikor Serre Valentine asszony a férje karján végigsétált a fasoron, magas, karcsú termetével, arczán közömbös mosolygással, a kis város fiatal emberei hosszasan néztek utána. i í gy nézték, mint egy járó szobrot. Szépnek találták körvonalainak merevsége ellenére is, néma bámulatuk pedig iiykép állandó kísérőjévé léit. A szép asszony pedig mitsera tudott a nyomaiba szegődő ábrándokról. Ha ezt a kist rietet csal; sejtette volna is, komoly sértésnek vette volna. Ő megmaradt annak a piruló, felénk intézeti leánynak, a ki társnőinek leg- árlalanabb. tréfáit sem értette meg és a kit a legkisebb szó Js, bántott. Mivel mindig „kis , csacsinak'' tartották, gyermekkorában nem sokat foglalkoztak vele. Vad és érzékeny nő lett belőle. Volt egy kis leánya. Ezt eleinto úgy szerette, mint egy bábut, a kivel tetszése szerint incselkedhetett. A mint a kicsike két éves lett, a húsz éves Valetiuo már barátnőjét látta benne, a min senki sem csodálkozott. A két gyermek úgy együtt játszót egész nap, mint két kismadár, a kiknek nincs semmi mondani valójuk, csak énekelgetnek. Pedig Valentine asszonynak volt egy szenvedélye. Hideg szenvedély volt ez: a fukarság. Szűkkeblű, gyermekes fukarság, mint minden, a mi a gyermekes aszonyban lakozott;
