Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz

18

1899. Julius 30.

PESTI HÍRLAP

Petőfi házassága.

Petőfi életének, ha nem ia legboldogabb, de költészetére legtermékenyebb korszaka volt Szendrey Júliával való házassága.

Petőfi 1846 őszén ismerkedett meg Szendrey Júliával. Barátja Riskó Ignác, a negyvenes évek jó- nevii poétája, mutatta be neki egy mulatság alkal* mával Nagy-Karolvban. Julia a szomszédos Erdődről a mulatság kedvéért jött volt föl Térey Marihoz, akihez régi, szivbeli barátság fűzte. Petőfi, aki a táncnak nein volt barátja, a két lányt inkább szóval tartotta és különösen Julia kötötte le érdeklődését.

Petőfi szive még beteg volt, egy kevéssel azelőtt szenvedett szerelmi fájdalmától. Medgyánszky Bertával való viszonya, aki a költőnek a »Szerelem Gyöngyeit« sugalta — nem tudni, a leány vágy a költő adott-e rá okot, — megszakadt és Petőfi szenvedélyes szive alig talált vigasztalódást. Bejária az országot, hogy a változatossággal feledtesse föl-föl- sajgó bántalmát.

Lélekállapotának tükre benn van eme soraiban:

Egykor, ha szerelemre gvultam:

Platói szerelem vala.

Oly szen'ül hittem, hogy minden lány A mennyországnak angyala.

Azt hittem! . . . most tudom, hogy inkább Ördög, mint angyal a leány, —

S nem sírok, hanem kelte» egynek,

Akad helyette akárhány.

Mindez azonban — mondja róla Gyulai Pál — tuláradozása volt egy szenvedélyes szívnek, kit az érzéki kéjek némikép blazirttá tettek, de mély érzéseit híven megőrzé s forrongó természete' egész hevével keresi tárgyát.

Ekkor hozta össze a sors Juliskával. Petőfi könnyen hevülő, lobbanékony szive csakhamar szerelemre gyuladt a szép, beszédes leány iránt s a mulatság befejeztével elragadtatva köszönte meg Riskó barátjának, hogy bemutatta neki. Pár nap múlva ugyancsak Riskóval fölkereste Szehdreyéket az erdődi kastélyban. Szendrey Petőfiben nemcsak a Riskó barátját látta, ki házuknak, mint a környék előkelő, iija, szívesen látott vendége volt, hanem az akkor már hírre kapott költőt is és ott marasztalta a két fiatalembert ebédre. Julia már a károlyi mulatságban észrevette Petőfi viselkedéséből érzelmeit. Fiatal szivét, ha először nem is a viszonszerelem érzete töltötte be, de az a tudat, hogy ö az orszagszeite ismert költőt ily érzelmekre gyullasztóba, jól eshetett hiúságának is és egy csöppet sem nyilvánította, hogy idegenkednék Petőfitől. Nagyon valószínű, hogy eleinte csak hiúságára hatott Petőfi szerelme és az érzelem csak azután fejlett ki, hogy szenvedélyes lényét egész hatalmával magával ragadja.

Az első erdődi látogatás már mind a költővel, mind Júliával megismertette kölcsönös vonzalmukat. Szivükben oly önkénytelenül támadt az érzés, hogy egyik sem tudta a másik elől elrejteni. Elragadtatva dalolja meg, hogy kedvese közelében lehet.

Künn a kertben voltunk,

Egymás mellett ültünk,

Az úristen tudja,

Mi történt körültünk ?

Azt sem tudtam, mi van: ősz-e vagy kikelet?

Csak egyet tudtam, hogy Veled vagyok, veled.

Mikor Erdődről Riskóval visszatért Szalmárra, a jó barát már tudta, hogy Petőfi szive meg van fogva. S bár ismerte á költő lobbanékony természetét, az őszinte nyilvánulásból kitetszett, hogy ez az érzelem nem amaz eddigi mulékouy hevületekből való, hanem mélységes, igaz, örökköntartó.

Te vagy, te vagy barna kis lány,

Szemem, lelkem fénye!

Te vagy mind a két életem Egyetlen reménye;

Ha ez az egy reményem js Elmúlandó álom:

Nem leszek boldog sem ezen Sem a más világon 1

Petőfi még a környéktől sem tudott megválni, ahol kedvesét tudta. A tervezett pár napi szatmári tartózkodásból hetek lettek, mialatt Petőfi ismételten Btrándult Erdődre. De barátjának sem akart terhére

lenni, s így nehéz szivvel bár, de megvált a kedves közeiétől, hogy Kohón, a barátja, Teleki Sándor gróf.gyöpyörü fekvésű birtokán, dalba öntse szivének túláradó érzelmeit.

Hogy Petőfinek Szendrey Júliához való szerelme a költő minden szerelmi viszonyai főzött a legigazibb, legtisztább volt, legjobban bizonyítják a Juliskához irt dalai. Minden eddigi szerelmi dala, gyöngye a szerelmi Urának. S mégis mennyivé] szebbek mindezeknél a Juliska-dalok, Mennyivel igazibb, közvetlenebb, megkapóbb minden sora ezeknek a daloknak, mint akár az Etelkához, akár a Bertához Írottak! Pedig ha azokat olvassuk, egy percig sem kételkedünk a bennök kifejezett érzelmek tisztaságában. Az eddigi érzelmek igaz voltában hinnünk lehet, ebben hinnünk kell. Ezt a hangot, tetetni nem lehet, ez maga a közvetlenség, igazság a maga megkapó mivoltában. Az a természetesség, mely Petőfit a világ első lírikusainak egyikévé teszi,

Kohón egészen belemerült álmodozásaiba. Jövendő boldogsága rávetette fényét jelenére, hogy sugaraival beragyogja a költő világát.

A kohói regényes vidéken elbolyongva újra átélte a Júliával töltött szép napokat, hogy dalaiban örök kifejezést adjon az. emlékeknek.

De a boldogság mézeshelei csakhamar befellegzettek. Kósza hírek hamar találnak hívőkre s a környékbeli fiatalság sietett megvinni minden apróságot az erdődi vár szép lakójának, aki egy poéta szerelmére iől tudott lobbanni, de az ö szavaikra hideg maradt. Elbeszélték, hogy Petőfi egy cigánylányba szerelmes, majd bogy szinésznőitkel van viszonya s á szegény leány, aki még csak leveleket sem kapott szerelmesétől, végre is hitelt adott a híreknek és elfogadta dacból egy környékbeli gazdag ifjú udvarlását. Leveleiben U. Endrének nevezi őt és annyit tudunk róla, hogy régóta törte magát Juha szereiméért. Szendrey Julia naplói és levelei híven visszatükröztetik ezt a kétség és remegés közt eltöltött állapotot, melyben üldözött madárként vergődött.

Petőfi is értesült a Júlia szivében beállott változásról. Dacos természete nem tudott megDyu- godhi kedvesének vélt hűtlenségében és Jölhevülésó- nek pillanatnyi lángjában, az első lányt, aki tetszését megnyerte, feleségül akarta venni. Ismeretes a Prielle Kornéliával történt epizód, akit, midőn egy dalát a debreceni színpadon elénekelte az ő kedvéért, ott nyomban, este az előadás után feleségül akart venni.

De ez az elhidegülés egyik részről sem volt tartós és komoly. Mindegyik azt várta, hogy a másik kezdje meg a kibékülést. Julia szólalt meg először. A kétségbeesett szerelem diktálta neki azt a levelet, melyet Térey Marihoz intézett, aki előtt szerelmének minden titka tudva volt. „Hatalmadba adok mindent tenni — írja neki szenvedélytől áthatott levelében — mit csak jónak látsz, csak azt tedd, hogy láthassam őt.“

A jó barátnő levele nem késett, Petőfi lobbanékony természete amily könnyen megharagudott, oly könnyen meg is hékült. Már május 16-án Erdődön volt és a kibékülést megpecsételte „Hol a lányj ki lelkem repülését“ kezdetű gyönyörű kőkeményével.

De a szerelem boldogságát újra megzavarta valami és pedig sokkal komolyabban, mint az a futóíelhő. Petőfi kevéssel a kibékülés után, megkérte a leány kezét szüleitől. Az apa igen képzett, gyermekei sorsát a szivén viselő ember volt, Petőfiről vajmi kevés biztatót hallott. Azt tudta csak, hogy valamelyik vidéki truppnál szinószkedett, meg hogy verseket ir. Mindez dicsőségre elég lelt volna, de tisztes megélhetést nem biztosított jó módhoz szokott leányának. Egy őszinte hangú levélben fölkérte tehát a költőt, hogy egyelőre mondjon le a leánya kezéről. „Én önt nem ismerem — Írja többek közt; —- leányom még igen fiatal, örvendeni fogok, ha önt mentül többször láthatom s egy év múlva beszélhetünk az ügyről bővebben“.

A dacos természetű költő ezt egyenes visszautasításnak vette. Haragjának első íölbevülésében .egyenesen Erdődre ment és kijelentette, hogy neki a leányt bírnia keli és az apának nincs joga gyermeke :kezét tőle zsarnokilag megtagadni. Szendreyt ez a kíméletlen föllépés egészen kihozta a sodrából ós megtiltott 'leányának minden- összeköttetést a költővel. .

...Juliskának igen fájt ez a föllépés. Engeszfe- jésre akarta bírni a költőt, de ez elhidegülésnek vette Julia tartózkodását. Haraggal vált meg kedvesétől és hogy mily állapotban, mutatják eme sorai; .

Elvitteíek volna, mint. nap a harmatot,

Mint az esti szellő a rózsalevelet,

De mostan, mint a nyílvesszővel zaklatott, Megsebzett oroszlán, úgy megyek el veled.

; Hozzájárult .a szerelmesek elhidegülóséhez az is, hogy a hir egy osztrák, katonatisztről beszélt,. aki Júliát elveendő lesz. Petőfi, aki keyéssel azelőtt Jókait egy levélben vőfélyül szemelte ki lakodalmára, most ezeket írja neki: „Nem veszem nőül, mert úgy tapasztalom, hogy valami osztrák gróf akarja elvenni, Osztrák, katonatiszt és gróf —. háromszoros ellenség.** Más szerelemben akart feledést, vigaszt találni. De hiába. V/ssza-yissza vonta valami Juliskájához. Térey Marinál ^találkoztak; a szerelmesek es újra megbékültek. De a béke most már tartós volt* Nem törődve a szülök ellenkezésével, Júlia 1847. szeptember 8-án hűséget esküdött a költőnek.

íme ez volt a költő viszonya Szendrey Júliával, aki oly kevésre becsülte költő-férje emlékét, hogy meg spm. várta: legendás eltűnése első évfordulóját és tölcsérébe özvegyi szent nevét egy más férfiéval. Tán a. boldogságot kereste, mély excentrikus hajlamún ki nem elégítette soha. Megtalálta-e ?

Róna Béla,

Petőfi halála.

A szabadság, várázshangu énekese, akit a nagy idők a legjobbkor szültek, hogy századának titáni küzdelmei között dalainak csodás erejével lelkesítse nemzetét, mint valami hatalmas hullócsillag suhant át kortársai fölött, aztán egy utolsó lobbanással lecsapódott a segesvári csatatér vifiarzó förgetegébe s el. enyészett végkóp, akár csak egy káprázatos ragvó- I gással lehulló meteor.

Bem fényes haditetteinek zengő lantosa volt ő és segédtisztje a nagy lengve! hősnek, akiket, a szabadság rajongó szeretete mint két üstököst yonzott egymáshoz. Petőfi a csaták rettenthetetlen oroszlánját, ez pedig a véres viadaimak ihleteit ajka énekesét tisztelte benne. Egy volt a lelkűk, egy volt a szivük, a vágyuk, gondolatuk és érzésük. Egyik a csatazajt, a másik a csatadait csinálta, mely összeillik, mint a test és lélek. És amikor az első nagy csapást mérték a győzelemhez szokott lengyel hősre, akkor tört össze a költő lantja is, akkor omlott ki ifjú szivéből az a vér, melynek minden sejtjében egy-egy édes dal szunyádon,

Dembinszki mondta Bemről, hogy ő a képtelenségig vakmerő s a nagy hadsereget nem bízná rá, mert vakmerőségének egyszerre áldozatul . eshetnék, ilyen hihetetlenül merész támadás volt az is, melyet juh 31-én reggel maga kezdett a Segesvárnál három? szoros erővel álló Laders ellen. Ennek 12,000, neki meg csak 4000 katonája volt.

Amikor első ógyulövósétől Skariatin orosz tábornok elesett s minden ágyúja egyszerre dörögni kezdett, az oroszok látva maroknyi seregét, ezt, csak áltámadásnak hitték s Lüders erejének nagyobb részét a marosvásárhelyi utón állította följ hogy a hátulról és oldalról várt támadást fölioghassa. Bem maga is ezt akarta, hogy Lüdarset kétfelé foglalkoztassa. Azt hitte, hogy heves ágyúzásával, szurony- és lovas támadásával megveri a Küküllö jobbpartjáu álló oroszokat s ezek megfutamodva magukkal ránt- •j ák Lüders többi csapatait is.

De ez kiádta a parancsot, hogy hátrálniok nem szabad, mig ő vissza nem tér, bármily veszteséget is szenvedjenek addig. Bem az állásukat szívós makacssággal védelmező oroszokat oly hevesen lövette, hogy három ágyújának csöve elrepedt s ezeket Dáné Károly 17 éves tüzérhadnagy Fejéregyházára vitette.

Az orosz jobb szárnyon' fejlődött ki a leghevesebb harc, ahol már pillanatnyi sikereket is értekei, amidőn egyszerre jobb szárnyunk felől fekete porfelhő csapott löl, amelyet tüzvörös csillagok, szétrobbant rakéták hasogattak meg. A föld rengett s a Küküllő a partig fölcsapta hullámait. Lüders két ezred lovassága jött vissza vágtatva s oly gyorsan csapott le jobbszárnyunkra, hogy azt teljesen legázolla, mielőtt még a huszárok odaértek volna.

Ez a pillanat volt a hadiszerencsg kocka-