Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz
netto ia5tf junus 01. előtt megtelt előkelő közönséggel. A közönség soraiban ott láttuk közéletünk több kitűnőségét. Az ünnepély a Hymmuszszal vette kezdetét, melyet a szegedi dalárda énekelt a tőle már megszokott preczizitás- sál Vidacs Aladár egyetemi hallgató csinos üdvözlő beszéde után Donáth Mór olvasta föl »Petőfi* czimü, hatásos értekezését. Ezután Petőfi »Talpra magyarját* énekelte- a dalárda rendkívül nagy hatással. Papp Hilda kisasszony Petőfi Apostolából szavalt el hatásos részleteket fiatal leánytól alig a várható szabatossággal és hangsúlyozással. A ■zugó tapsvihar elcsendesültével Kiss Lajos tanár, a Dugonics társaság tagja hatásos ünnepi beszédet tartott, méltatván az ország 1 kegyeletének legnagyobb költője iránt való : megnyilatkozását. »Petőfi a Hortobágyon* - czimü melodráma volt az emlékünnepélyt egyik fénypontja. A melodráma szövegét - Váradi Antal, az ismert költő, zenéjét pe- 1 y dig Kun László irta. A gyönyörű melodrá- 1 j mát pompás összhangban adták elő. Sza- it valta Rózsa Lajos, hegedűn kisérte Rósa d Lajos, mig zongorán ifjú Erdélyi Sándor l- .egyetemi polgárok. Szűnni sem akaró taps >t viharral tolmácsolta a közönség elismeré- fi sét. Még a szegedi dalárda énekelte el an szózatot, mire a szép, hazafias ünnepély, melyet nem mint másutt, a város, hanem a lelkes ifjúság egy igen kis, de hazafiasság- s ‘ban mindig elöljáró csoportja, az egyetemi fi hallgatóság rendezett. Ha nekik eszükbe t nem jut megemlékezni a halhatatlan Petőfi halálának ötven éves évíordulójáról, a tekintetes tanács bizonyára nem tartotta -volna meg ezt a kegyeletes megemlékezést. (Csak a Tisza-bálványról, az egészen elfoglalja a tekintetes tanácsot.) Az alsóvárosi népkörben zajlott le délután öt órakor a másik Petőfi-ünnepély. Ezt is a »Szegediek körének* tagjai rendezték. Az elnöki megnyitót \6neki Pal, a népkör elnöke tartotta, megemlékezvén a nap fontosságáról. Utána »Petőfi* czimü ódáját szavalta el lendületesen Molnár Jenő, majd Nidacs Aladár tartott igen szép, ünnepi beszédet. Nagy hatással szavalta el Petőfi »Egy gondolat bánt engemet* czimü költeményét Rózsa Lajcs. Petőfiről tartott beszédet Tho- may Ernő, utána a »Talpra magyart* szavalta Robicsek Henrik. Vőneki Pál zárszavában melegen megköszönte az egyetemi ifjak hazafias buzgóságát. A derék egyetemi pol- , ^ Írókat a hazafi^ közönség lelkesülten ;ek. Hirdetések dijai: Négy hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 8kr Minden következő sor további hirdetésnél Okr. tszer : hétfőn délben és c sütőrtőkőn délután. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSTKOWICZ ARTHUR. Kiadóhivatal Gönczi József könyvkereskedése Szeged. Telefon-szám 205. ai t3Z Bizonyára nem. Erre ő maga is megfelel. Megfelel száz és száz helyen, munkájának majdnem mindegyik lapján. Szembeszállóit volna az elnyomatás zsoldosaival, mert Petőfi minden körülmények között csak Petőfii maradhatott. A magyar nemzet történelme is úgy akarta, hogy Petőfit csendbenr és viharban egyaránt lássuk tündökölni. Elbűvölte nemzetét akkor, is amikor csend volt az országban és bűvös bájos lantja a béke csendjében elan- dalitottaa hallgatókat ; elbűvölte akkor is, amikor kitört a vihar és amikor szárnyat adott azoknak az érzelmeknek, amelyek milliók szivében laktak és amelyek örök időkig jelszavai maradnak a magyar népnek, melyek erőteljessége, csodás varázsa halhatatlant tették a tollat, amely azokat papírrá vetette. Az ezredévet befejező évszázad méltóbb jelenséget nem vethetett a fölszinre, mint amilyen volt Petőfi egyénisége. Shakespeare eroteljessége, a fran- czia költészet melegsége, Vergilius nyelvezetének klassicismusa, Heine kellemetessége, Petrarca finom érzése mind egyesítve voltak abban a poll- ban, amelylyel Petőfi az ő költeményeit megírta. Mindsn egyes sora abból az őseredeti forrásból van merítve, amely forráshoz hozzáférni ő rajta kívül senki sem tudott. A nemzet szive volt ez a forrás és egyetlen egy betűt sem irt mert mást, mint amit ebből a forrásból merített. Ezért tudott Petőfi halhatatlanná lenni. A kor eseményei voltak a hangszer, amelyen Petőfi művészetét be- muttatta. A nagyfontosságu korszak minden egyes napja egy-egy billentyű, amelyből varázsujjai csodálatos dalokat varázsoltak elő. A nemzet felbá- toritása, a harczi riadó, az összetartásra és a haláltusáig kitartó küzdelemre irányított buzdítás, a nemze?i önérzet felébresztése, a magyar nemzeti önérzet felébresztése, a magyar nemzet ősi tulajdonságainak, vitézségnek, az áldozatkészségnek és az egyéni érdekek háttérbeszoritása a közérdekkel szemben, a férfias bátorság felélesztése s amellett a magas gondolkodás, a köznépnek. Az őt illető helyre való fölemelése, a gyávaság ripőkség és álszenteskedés ostorozása ezek együttvéve képezik Petőfi költeményeinek tartalmát. Amikor tehát a magyar nemzet 50 év után ugyanarra a helyre állitja Petőfit, ahol 50 évvel ezelőtt állott — a közvetlenség hatása alatt : nemcsak Petőfi emlékét tiszteli meg a vissza^ emlékezés adójával, de saját maga iránti kötelességet ró le, megtisztelve önmagát azzal, hogy legnagyobb dalnokának szentel egy epochális napot, amikor hálával borul le a nemzeti géniusz előtt, hogy a nemzetnek ezt a nagy kincset adományozta, hogy a ;arokat a hazafia* uegéljenezte. A felség nyugovóra tért. Az öreg komornyik: Kundrath segédkezik a vétkezésnél. (Különben meglehet az is, hogy Kundrath már nem él. De mindegy! A név elvégre is egyre megy.) — Nos, kedves Hana, mi újság? Mit csinálnak a népeim? A derék osztrákok? — Káromkodnak, fölség. — Miért? — Mert fizetniők keli a czukor és a petróleum adót . . . amit eddig csak a balek magyarok fizettek . . . — Ej, ej . . , Szegény ördögök. No és a magyarok nem káromkodnak ? . . . — Nem, fölség, azok ünnepelnek. — Ünnepelnek ? Miért ? Kit ? — Valami poétát . . . azt hiszem Petőfit . . . — Ah, -wie hat der Mann früher geheisen ? — Azt hiszem Petrovics . . . — Sajátszerű! No és olyan nagy költő volt ? — Azt mondják, a magyar nemzet géniuszának a legközvetlenebb s eddig leghatalmasabb tolmácsa . . . — Mit irt? — Verseket. A többek között azt is, melyet egy kezdődik: (isten bocsát!) Akasz- szátok fel a királyokat? . . . — Ah, der närische Kerl ... És mi lett vele? . . , Becsukták? — Nem. Meghalt. — Hol? — A csatatéren. — Ah, Respekt . . . der arme . . . Persze akkor f . . . — Igen. — Kár, pedig nagy költő volt ? — Igen, mondják. Ha életben marad is eszére tér, sokra vihette volna. Lehetett volna belőle tán még királyi tanfel ügye ő . .. Óh, a Herr von Tisza értette a módját . . — No igen Gute nacht, lieber H ins. Holnap,-ha szép idő lesz, vadászni fogunk. — Kiszti Hand! , . . Igen, igen, kiszti hand! * Hát meddig tart még ez a gyalázatos komédia? Meddig a szolgaság, a bérruhás lelkületek kultusza? Magyarország miniszterelnökét meghívjak j a legnagyobb magyar költő halálának fel J százados ünnepére. ír egy udvarias levelet, melyben »a kegyelet legmeleg bb éizéseivel távolból részt vesz az ünnepélyen .« és »gondoskodik arról, hogy a magyar kormány képviselve legyen* . . . S az másik miniszter Wlassits, szintén maródit jelent. Fehérváryt pedig az idült fekete-sárga laz gyötri. Mi ismerjük ezeket a betegségeket. Be- . széljünk őszintén. Petőfi a magyar szabad- i ságharcz költője is volt. Ebben az időben volt lelki nagyságának, férfiúi erejének, boldogságának delelőjén. Mint ember, mint költő, mint magyar, végtelen magasan állott, oly magasan, hogy ünneplése most az erkölcsi hitványság, az elfajulás ezen korában nem is adó, nem is kötelesség lerovása, mint inkább hebegő ígérgetés csupán, a melynek elmulasztása, lemondás lenne a nemzet létjogáról. És e>-ről az ünnepélyről elmarad a hivatalos, Magyarország ? Ezen nem mer megjelenni a kormány ? Az alkotmányos magyar kormány? . . . Hát mi az az alkotmány ? Hát nem hullott azért a nemzet vére? ... Hit az a tenger jogtalanság, a világra, szóló vértanuság hiába szakadt a nemzetre? . . . Ó hol vagy Andrássy Gyula? aki a kellő helyen megmondanád, könnyed udvarias mosolylyal: — Felseges ur, most ötven éve halt meg a csatatéren é magyar nemzet büszkesége^ Petőfi Sándor, aki halált szenvedett, hősi halait halt, akinek neve, dalai, eszméi a magyar nép leké lek örökéletü megnyilatkozása, élni fognak akkor is, amikor tán más magyar nem is lesz ezen a sártekén. Igen, egy dal, egy szme, hatalmasabb, mint az arzenál, — példa rá, a próféták
