Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz
Előfizetési árak: Egész évre • 4 frt — kr. Fél évre • • 2 » — » Negyed évre 1 » — > Egyes szám ára 4 kr. Megjelen h 3*anki A ikiht kétszer : hétfőn délben és csütörtökön Hirdetések dijai: Négy hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 8kr Minden következő sor további hirdetésnél 6 kr. délután. Szerkesztőség: Széchenyi-iér 6. szám. I. emelet. Telefon-szám 2!>5. / Petőfi Sándor. / Fél évszázad ezerféle 'viliara sem tudott lesodorni egyetlen babérlevelet sem arról a koszorúról, amelyet a magyar nemzet géniusza Petőfi homloka köré font. E fél évszázad változó felfogása nem tudott hajszálnyit stm elvenni abból a rajongásból, amelyel a magyar nemzet minden fia Petőfit körülvette. A babérkoszorúkat mind egy helyre lehetne hozni, akkor a valóságban egy rengeteg virág erdőt láthatnánk; ennek az erdőnek Petőfi Sándor "volna a csalogánya. Ugyan •mit énekelne ez, a csalogány? Mit énekelne ma, amikor a hétköz- napiasság és a nyárspolgári felfogás v unottá tette a költészetet, — vájjon tudna-e ő ma is úgy énekelni, amint tudott akkor, amidőn dala nemcsak gyönyörködtetett, — de mikor ez a dal átjárta a lelkeket, életet öntött a haldoklóba, erőssé, bátrakká tette az elgyengülteket, amikor ez dal szálló ige lett, amelynek kíséretében elfeledték az emberek a halálfélelmet? Ugyan miről tudna énekelni Petőfi ma? Vagy olyan isteni erő lakott benne, hogy ennek a kornak is megtalálta volna a maga megfelelő hangját? Vagy hozzá simult volna ő is a mai ferde felfogáshoz, az általános blazirt- sághoz, a lélelekvásárlási aktusokhoz a protkeció rendszeréhez, a csúszás- mászáshoz ? Felelős szerkesztő és lap tulaj donos: ROSTKOWICZ ARTHUR. Bizonyára nem. Erre ő maga is megfelel. Megfelel száz és száz helyen, munkájának majdnem mindegyik lapján. Szembeszáliott volna az elnyomatás zsoldosaival, mert Petőfi minden körülmények között csak Petőfii maradhatott. A magyar nemzet történelme is úgy akarta, hogy Petőfit csendben? i és viharban egyaránt lássuk tündökölni. Elbűvölte nemzetét akkor, is amikor csend volt az országban és bűvös bájos lantja a béke csendjében elan- dalitottaa hallgatókat ; elbűvölte akkor is, amikor kitört a vihar és amikor szárnyat adott azoknak az érzelmeknek, amelyek milliók szivében laktak és amelyek örök időkig jelszavai maradnak a magyar népnek, melyek erőteljessége, csodás varázsa halhatatlan«! tették a tollat, amely azokat papírra vetette. Az ezredévet befejező évszázad méltóbb jelenséget nem vethetett a fölszinre, mint amilyen volt Petőfi egyénisége. Shakespeare eroteljessége, a fran- czia költészet melegsége, Vergilius nyelvezetének klassicismusa, Heine kel- iemeteSsége, Petrarca finom érzése mind egyesitve voltak abban a poll- ban, amelylyel Petőfi az ő költeményeit megírta. MincLn egyes sora abból az őseredeti forrásból van merítve, amely forráshoz hozzáférni ő rajta kívül senki sem tudott. A nemzet szive volt ez a forrás és egyetlen egy betűt sem irt Kiadóhivatal Gönczi József könyvkereskedése Szeged. Telefon-szám 805. mert mást, mint amit ebből a forrásból merített. Ezért tudott Petőfi halhatatlanná lenni. A kor eseményei voltak a hangszer, amelyen Petőfi művészetét be- muttatta. A nagyfontosságu korszak minden egyes n tpja egy-egy billentyű, amelyből varázsujjai csodálatos dalokat varázsoltak elő. A nemzet felbátorítása, a harczi riadó, az összetartásra és a haláltusáig kitartó küzdelemre irányított buzdítás, a nemze?i önérzet felébresztése, a magyar nemzeti önérzet felébresztése, a magyar nemzet ősi tulajdonságainak, vitézségnek, az áldozatkészségnek és az egyéni érdekek háttérbeszoritása a közérdekkel szemben, a férfias bátorság felélesztése s amellett a magas gondolkodás, a köznépnek. Az őt illető helyre való fölemelése, a gyávaság ripőkség és álszenteskedés ostorozása ezek együttvéve képezik Petőfi költeményeinek tartalmát. Amikor tehát a magyar nemzet 50 év után ugyanarra a helyre állítja Petőfit, ahol 50 évvel ezelőtt állott — a közvetlenség hatása alatt : nemcsak Petőfi emlékét tiszteli meg a vissza^ emlékezés adójával, de saját maga iránti kötelességet ró le, megtisztelve önmagát azzal, hogy legnagyobb dalnokának szentel egy epochális napot, amikor hálával borul le a nemzeti géniusz előtt, hogy a nemzetnek ezt a nagy kincset adományozta, hogy a TA R C Z A. Petőfi. Sötét est borul a havasok országára. A császári nyaraló ablakai már elsötétültek. Alig egy-két ablak világit még. A felség nyugovóra tért. Az öreg komornyik: Kundrath segédkezik a vétkezésnél. (Különben meglehet az is, hogy Kundrath már nem él. De mindegy! A név elvégre is egyre megy ) — Nos, kedves Hanz, mi újság? Mit csinálnak a népeim ? A derék osztrákok ? — Káromkodnak, fölség. — Miért? — Mert fizetniők keli a czukor és a petróleum adót . . . amit eddig csak a balek magyarok fizettek . . . — Ej, ej . . , Szegény ördögök. No és a magyarok nem káromkodnak ? . . . — Nem, fölség, azok ünnepelnek. — Ünnepelnek ? Miért ? Kit ? — Valami poétát ... azt hiszem Petőfit . . . — Ah, -wie hat der Mann früher geheisen ? — Azt hiszem Petrovics . . . — Sajátszerű! No és olyan nagy költő volt ? — Azt mondják, a magyar nemzet géniuszának a legközvetlenebb s eddig leghatalmasabb tolmácsa . . . — Mit irt? — Verseket. A többek között azt is, melyet egy kezdődik: (isten bocsáü) Akasz- szátok fel a királyokat? . . . — Ah, der närische Kerl ... És mi lett vele? . . , Becsukták? — Nem. Meghalt. — Hol? — A csatatéren. — Ah, Respekt . . . der arme . . . Persze akkor t . . . — Igen. — Kár, pedig nagy költő volt? — Igen, mondják. Ha életben marad is eszére tér, sokra vihette volna. Lehetett volna belőle tán még királyi tanfel ügye ő . .. Óh, a Herr von Tisza értette a módját . . — No igen Gute nacht, lieber Hms. Holnap, ha szép idő lesz, vadászni fogunk. — Kiszti Hand! , . . Igen, igen, kiszti hand ! * Hát meddig tart még ez a gyalázatos komédia? Meddig a szolgaság, a bérruhás lelkületek kultusza? Magyarország miniszterelnökét meghívjak a legnagyobb magyar költő halálának fel százados ünnepére. ír egy udvarias levelet, melyben »a kegyelet legmeleg bb éczéseivel távolból részt vesz az ünnepélyen .« és »gondoskodik arról, hogy a magyar kormány képviselve legyen« . . . S az másik miniszter Wlassits, szintén maródit jelent. Fehérváryt pedig az idült fekete-sárga laz gyötri. Mi ismerjük ezeket a betegségeket. Beszéljünk őszintén. Petőfi a magyar szabad- ságharcz költője is volt. Ebben az időben volt lelki nagyságának, férfiúi erejének, boldogságának delelőjén. Mint ember, mint költő, mint magyar, végtelen magasan állott, oly magasan, hogy ünneplése most az erkölcsi hitványság, az elfajulás ezen korában nem is adó, nem is kötelesség lerovása, mint inkább hebegő Ígérgetés csupán, a melynek elmulasztása, lemondás lenne a nemzet létjogáról. És erről az ünnepélyről elmarad a hivatalos Magyarország ? Ezen nem mer megjelenni a kormány ? Az alkotmányos magyar kormány? . . . Hát mi az az alkotmány? Hát nem hullott azért a nemzet vére? . . . Hit az a tenger jogtalanság, a világra, szóló vértanuság hiába szaksdt a nemzetre? . . . ó hol vagy Andrássy Gyula? aki a kellő helyen megmondanád, könnyed udvarias mosolylyaí: — Felseges ur, most ötven éve halt meg a csataiéren é magyar nemzet büszkesége; Petőfi Sándor, aki halált szenvedett, hősi halait halt, akinek neve, dalai, eszméi a magyar nép leUé lek örökéletü megnyilatkozása, élni fognak akkor is, amikor tán más magyar nem is lesz ezen a sártekén. Igen, egy dal, egy szme, hatalmasabb, mint az arzenál, — példa rá, a próféták
