Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz
XI. évfolyam 31. szám. Moór, 1899. julius 30. Társadalmi és közmivelődési közlöny. ^Előfizetési árak : egész évre 5 Irt. Félévre 2 frt 50 kr. Negyedévre 1 írt 25 kr. Egyes szám ára 10 krajczár. illegjelenik minden vimárnii)). FELELŐS SZERKESZTŐ RESZLER JAKAB. Minden, a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak a kiadóhivatalhoz czimzendők Kéziratok vissza nem a«latnak. szerkesztűvel értekezni lehet naponként d. e. 9—12-iu, d- u. 3—5-io. Ötven éve, hogy a nagy idők nagy fia örökre behunyta a szemét. Mintha az ideális célokért való rajongás, ez az isteni szikra, mely az élő lények legnemesebbjévé teszi az embert, is vele együtt kihalt volna. Most itt az alkalom, hogy a haza megemlékezzék ideje előtt elvesztett nagy fiáról. Mert szereti a haza ma is. De szereti-e úgy, mint a hogyan ő szerette hazáját ? Nézzetek végig az ezer évi dicsősségeken, nézzetek végig az ezer évi sanyargatásokon, emlékezzetek visz- sza mindazokra a hős honfiakra, a kikről tudatra ébredt lobbanékony ifjú lelkűnkben Gigász-alakok teremtek és nézzétek őt, van-e köztük egy is, a ki forróbban, a ki igazabban szerette hazáját ? Hiszen igaz, hogy mint lyrai költő úgy megtudta pengetni a szív legrejtettebb húrjait, mint senki más. De nem ez a nagyobb Petőfi. A nagy, a dicső Petőfi az, akit. hazáját szerető szive a telt helyére visz. Nemcsak hogy ő harcol, nemcsak hogy ő hagyja olt a harcmezőn éleiét — a szabadságharcban sok volt a hős és vértanú — de ki az, aki úgy fel tudta hevíteni a haza iránti érzelmeket, ki tudta jobban szítani, ki tudta igy ébren tartani édes hazánk iránti szeretetünket, hitünket ? Ki tudta igy megvédeni a nemzeti önérzetet, ki csüngött gyengédebben valaha hazáján, a melynek mindig csak a szebbik, a jobbik tulajdonságát látta és csak a hol magasabbra, magasztosabbra akarta vinni, sújtott erős szatírával, de mindig igaz szeretettel. Mutassatok nemzetet, melynek fia jobban, igazabban szerelte hazáját. A bibliai idők, a régi görög és római történet melyik alakja nagyobb e hérosznál ? A számítás rideg korszakában, az érzelmekben szegény századvégben, a materializmus jegére egy fényes lángsugár vetődik. Emlékezünk. Emlékezünk azokra az időkre, amelyek nagy események szüjében óriásokat láttak. Még csak annyi számítás se férkőzhetett a magyar leikébe, hogf legdrágább kincsével : éleiével törődött volna. Szívesen feláldozta egy ideális fogalomért : hazájáért. Lehetnek ma, akik ezt nem értik ; akárcsak a süketnek tartanánk előadást a hallásról. De akkor nem voll a magyar süket. Amikor meghallotta, hogy veszélyben a haza, megértette mindenki. Megértette, hiszen Petőfi mondta. Szivéből elhatolt szava minden magyar szivébe, meghallották palotákban, guny- hókban, hegyen, völgyön, rónaságon. És a ki meghallotta, az nem gondolt szülőre, gyermekre, hitvesre, csak az az egy gondolat uralta egész lényét és ösztökölte hős cselekedetekre : »Hí a haza !« A szabadságharc legnagyobb, leg- vonzalmasabb alakját bámuljuk Petőfiben. Évszázadok legromantikusabb percében szállt égbe nemes lelke ; befejeződött ifjú élete éppen akkor, amikor elvégezte pályafutását. És a mikor ihlettséggel énekli : »Egy gondolat bánt engemet, ágyban, párnák közt halni meg«, mintha megszólalt, volna benne látnoksága, amely előre sejtethette vele, hogy nem puha ágyon, hanem azon a hapemezőn fog elszenderegni, amelyet annyira dicsőített. Hirtelen letűnt az égről, mint a tündöklő csillag elvesz a nagy minden- ségbe. Elvesztettük nyomtalanul. De megmaradt emlékezete. Megmaradt hive, semmi rozsda se marja. És a mig magyar lesz e hazában, örökön-örökké meg fog maradni szivünkben a nagy, a dicső nemzeti hős, Petőfi. Legyen áldott az ő emlékezete !
