Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz

PETŐFI ISTVÁN. (1825—1880.) Irta Szana Tamás. Csak hét esztendeje, hogy meghalt s ma már az ö sírján is ott ingatja a vándor fuvalom «a feledésnek tüske­bokrait». iMikor megjött a híre, hogy a csákói puszta lakossága könnyező szemekkel kísérte sírjába a kicsiny, fürge, szürke emberkét, ki áldása volt a vidéknek, s a csákói uradalomból szorgalmával, ritka becsületességével valódi minta­gazdaságot teremtett, a lapok nem kés­tek elmondani, hogy ez az igazi jó gazda Magyarország legnagyobb költő­jének, Petőfi Sándornak édes testvére volt, s hébe-korba, amúgy unalomból, maga is Írogatott verseket. Azután napi rendre tértek a dolog felett, mintha csak kedveskedni akartak volna a megholtnak, ki, noha a leg­fényesebb nevek egyikét viselte, s ki volt téve a hiúság legféktelenebb csáb- jainak, sohasem beszéltetett magáról, s akkor volt boldog, ha vidéki magányá­ban elrejtőzhetett. Pedig könnyen ki- vehette volna részét a dicsőítésből, melylyel a világ testvérbátyjának adó­zott, mert mi nagyon is tudunk lelke­sedni és rajongani nagyjainkért, ha azokat — eltemettük. O azonban soha sem követelte, hogy a világ benne a (Utánnyomás tilos.; Petőfi-vért csodálja, s mindig szerényen húzódott vissza minden megtiszteltetés elöl, melyről azt hitte, hogy reá bátyja érdemei folytán háramlik. Elvonulva a világtól, éveken át élt a csákói pusztán. Szorgalmával, erélyével, rendkívüli be­csületességével tiszteletet szerzett ne- , vének, s «Pista bácsi»-ja lett az egész környéknek, mert mindenki bizalom- mai és szeretettel közeledett hozzá. A nyugodt, komoly, csak elvétve tré­fálkozó emberről ki sem mondta volna, hogy ereiben Petőfi-vér foly, s voltak idők, midőn neki is bőven kijutott a része az élet izgalmaiból. Még keve­sebben sejtették, hogy a prózai gondok közé temetkezett gazda egykor igazi szenvedélylyel verselgetett, vagy ha sejtették is, nem kerestek abban egye­bet, egyszerű szárnypróbálgatásnál. Pedig a nagy költő genie-jéből Petőfi Istvánnak is jutott egy sugár. Nem azért, hogy ragyogásával csodálkozást keltsen, hanem hogy bevilágítson az ifjú életének sötét napjaiba. Mert, fáj­dalom, ilyenek is voltak. Petőfi István, mint tudjuk, apja mesterségét folytatta. Már jó üzlete s tisztességes jövedelme volt, mikor Kossuth azt izente, hogy nincsen elég regimentje. Fölcsapott Magyar Salon. VIII. 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom