Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz
— Mindig megtartottuk ! — saólt B r uk- n e r. De már erre haragosan felpattant Ugrón Gábor: — Mindig gyűlölködnek ellenünk! kiáltotta. Mindig gyalázzák a magyart! Befogadtuk önöket ide, most ellenünk dolgoznak! — Barbárnak tartják a magyart, pedig van-e nemzet, mely ilyen türelmet tanúsítana belső elleneseivel szemben ? folytatta Mezőssy. Hej, ha a szászok Lengyelországban viselkednének igy ! — Kancsukát kapnának ! mutatta Ugrón érthető kézmozdulattal. A szélsőbal nagy tetszéssel kisérte a lecz- két, a szászok pedig ijedten tanakodva dugták össze a balközép hegyén a fejüket. A kiegyezés. Mezőssy Béla ezután beszédét folytatva a kiegyezési javaslatra tért át, és ezt kritizálta függetlenségi szempontból. Egyszerre azt mondta, sajnálja, hogy nincs itt Lukács László miniszter, azért meg akarja támadni. Távollétében pedig nem támadhatja olyan élesen, mint szeretné. Erre Széli miniszterelnök átszólt: Kérem, rögtön hozom a minisztert! Nagy derültség fogadta ezt az előzékeny kijelentést, mely azonban mutatta, hogy a miniszterelnök nem félti a pénzügyminisztert attól a támadástól. Telefonáltatott a miniszterért. De Mezőssy nem várt. Azt igyekezett bizonyítani, hogy Lukács ninisztemek 1896-ban, 1698-ban, és most már — más volt az álláspontja a kiegyezés ígyében. — Kérem tehát a miniszterelnököt — szólt lezössy — hogy nemcsak Komj áthy arátomat szorongassa és csiklandozza, hanem a aánczminisztertől is kérdezze : ha akarom vem- ís, ha akarom nem vemhes ? (Elénk derültség.) Azután hamarosan bevégezte beszédét ; a élsőbal megéljenezte, megtapsolta, meggratu- ta a fürge, fiatal szónokot. Major Ferencz következett. Megüresedett ■télén a terem, megtelt a folyosó. Major a apart neváben a javaslat mellett szólt hosz- san. 4_____________________________________ Az elnök: Öt perezre felfüggeszti az ülést. A szünet után felszólalt : Polezner Jenő, a jeles szegedi követ, aki erre az alkalomra se vett föl nyakkendőt; ellenben igen világossárga obstrukeziós ruhába öltözött. Azt fejtegette elsőbben, hogy a paktum a függetlenségi párt cselekvési szabadságát és közjogi állását csöppet sem alterálja. (Helyeslés a szélsőbalon.)A kiegyezés dolgában az a rossz sejtelem zaklatja Polezner hazafias keblét, hogy amit most Bécsből hozott a miniszterelnök, az nem más, mint az uj ruhába bujtatott ischli klauzula. Széli miniszterelnök : Miért ? Polezner Jenő: Nekem ez a sejtelmem. Rosszalja azt is, hogy a miniszterelnök az egyezmények tartalmát nem terjeszti e Ház elé. Gyanakszik azért is, hogy miért vonták vissza a fogyasztási javaslatokat? Ez bizonyosan a kvótaemeléssel van összefüggésben. (Derültség,) E miatt dörgött azután Polezner Jenő hosszasan és végre is — mit tehetett volna egyebet — nem fogadta el a javaslatot. Schmidt szász képviselő kijelenti, hogy a szászok közt vannak túlzók, de ezek törekvéseivel sem ő, sem társai közösséget nem vállalnak. Benyovszky gróf és Madarász József a javaslat ellen beszélnek, ezután Széli Kálmán miniszterelnök beszélt, valamennyi szónoknak válaszolva. A beadott határozati javaslatok egyikéhez sem járul hozzá. A magyar kormány nem jött volna ide javaslattal, ha biztosítékot nem kapott volna a viszonosság megtartására. Nem tudja mi lesz a császári rendelet sorsa, de hiszi, hogy a Reichsrat ratifikálni fogja. Polónyi Géza: Hátha nem tárgyalhatja a rendeletet a Reichsrat h !? ! Széli Kálmán : Egyszer mégis csak tárgyalnia kell. — A magyar állam külömben az osztrák kormánytól függetlenül egyezett meg a a bankkal. Az erre vonatkozó jelentést a pénzügyminiszter pár nap múlva beterjeszti. Az autonom vámtárifa kérdésével a kormány komolyan fog foglalkozni. Ezért kéri Polónyi Gézát javaslatának visszavonására. Hétfőn a vitában Polónyi illeti a szó. Az ülés fél 4 órakor véget ér. __________>SZABADSAG<__________ 18 99. junius 25. A Körös kihasználása. — junius 24. Midőn néhány nappal ezelőtt a Körös viz erejének felhasználását ezélzó terv köztudomású lett, azt hiszem, hogy mindegyikünk a Kolumbus tojás problémáját láttuk magunk előtt és valósággal csodálkoztunk, hogy ez eszme oly soká várakoztatott magára, holott a Körös naponként mintegy kínálta ejó tervet. Hogy az eszméből olyan lassan lön terv, annak fő okát abban látom, hogy komolyabban, behatóbban sem szakember, sem vállalkozó nem foglalkozott; különben az ügy előrehaladottabb stádiumban lenne. Sajnos, hogy még a komoly tervtől is a megvalósulásig is nagy a távolság és idő rendszerint, habár kivánatos, hogy ne igy legyen. Mióta a lauiién-frankfurti 175 kilométeres erőátviteli mü létesült, mely első nagyobb szabású mü fényesen sikerült, azóta a müveit világ minden nagyobb vizi erő kihasználására irányítja figyelmét; még azokra is, melyek távol vannak városoktól és ipartelepektől. E mü si- ! kerének köszönheti létét ama sok mü, melyek ! közül főleg a Rheinfeldeni nevezetes, mely a | Rajna vizét használja ki és a niagarai vizimü, í mely utóbbi mintegy 400.000 lóerőre van épitve. Hazánkban még általában kevés ilyen vizierő I átviteli mü van, pedig sok helyütt rendelkezésre ! áll. így alighogy sikerült a lauifen-frankfurti ! mü, a braunschweigi Luther máris az aldunai I zuhatagoknak 160.0u0 lóerőre való kiaknázására | tervet készített, mely tudomásom szerint máig : sem létesült. Hogy a minket érdeklő Körös vize meny- ! nyíre használható ki, — a mostani tervet nem i ismerem — az attól függ, váljon bir-e a folyó i az illető szakaszon a kellő minimumnál nagyobb I relativ eséssel és hogy van-e elegendő vizmeny- ; nyiség, vagyis hogy e két tényező szorzata egy | — kiaknázásra érdemes — elég nagy mennyi- I séget ad-e. Hogy e két feltétel nálunk meg van, | azt a tervezet bizonyára kellően bizonyítja; és igy nem fór ahhoz kétség, hogy a terv igenis kivihető, — habár valószinüleg nem oly nagy mérvben, mint azt az első pillanatban rendelkezésre álló adatok kinálják. Szerencsés és időszerű azonban a terv főleg most a nagyobb szabású alkotások küszöbén, — midőn a villamos vasút; — esetleg gyár létesítése, — sőt minthogy a légszeszvilá- gitási szerződés alkonyán vagyunk, — uj köz- ! és magán világítási rendszer választása előtt i állunk. I Külföldön, különösen Svájczban már nagy számban vannak az ily müvek. Ahol csak egy kis ipartelep van, ott a villamos erőátvitel gyakorlati sikere s ha valósággal keresésre indulnak, — ha még oly távol, hogy hol volna egy ily vizi erő felfedezhető. is, addig a puszta kihaltan és mereven nyuj- ik előttünk, mint a sivataggá lett bolygó télén sziklakérge.“ Ez a végtelenség felébreszti bennük a telenség fogalmát is. A tekintet oda tapad mmiségbe, nézünk, látunk, előttünk a tériét : Isten ékes temploma és még sem tu- c beszámolni gondolatvilágunkról. A Hor- gyon járt angolnak érthetetlen volt a ás mondása, hogy botjára támaszkodva, ive a messzeségbe, semmire sem gondol, ; valót mondott, mert ilyenkor nem is nk működik, hanem szivünk. Túláradnak neink, valónkat megszállja egy ki- hatlan érzés, melyről számot adni nem tu- Betelik lelkünk amaz érzéssel, melynek uincs, de melynek nagysága megfoghatlan. 70s öntudatlanság vesz rajtunk erőt, mi két átjárja, de szavakkal nem tudunk er- számolni. lián a visszaemlékezés, az emlékek raja igszáll, lelkünkre nehezedik és bizonyos méla vesz rajtunk erőt. A melancholia édes el, csábos világával, nyűgöző ihletével, idunk szaladulni. Úgy tetszik rabja lettünk telemnek, mely erősebb, mint a mi gon- ilágunk. érzésnek csak egy párja van. Turgenyew számol be róla egy elbeszélésében A legkellemesebb foglalkozásnak mondja, hányát feküdni az erdőn és feltekinteni az égre. Ekkor is a végtelenség érzete ébred fel bennünk. Erezzük a fenséges hatását. A csendes, fénylő űrbe tekintünk és úgy tetszik megnyílik előttünk. Mintha belátnánk titkaiba és megnyílna a menny. Ez a két érzés, mely mintegy dominálja a magyarság érzelemvilágát, ébreszti fel a szabadság szeretetét. Ez a két érzés, ünnepségével, komolyságával, ragaszkodást ébreszt a földhöz, a hazához és belőle jegeczesedik ki a szabadságszeretet. Petőfi annak a magyarságnak gyermeke, mely ott éli világát a Duna-Tisza közben. Ott még nyoma van a nomád életnek. A betyárok, a csikósok ébresztik szabadságszeretetét, növelik ez érzelmet. A határt bejáró, a messzeségbe kalandozó, nyughatatlan, örökké izgó, örökké mozgó nép letépi békóit, letöri rabigáit, lelke felszabadul és megszállja a szabadságszeretet. Gondolata elkalandozik, nem találja jól magát ott a rendes keretben, utat tör a végtelenségbe. Szabad akar lenni, nem szereti a nyűgöt. És ha a nyári éjszaka, a Goethe által dicsőített nyári éj, ez a pendantje a Dostojewski fehér éjszakáknak, a hó borított téli tájnak, pillanatra leis hüti agyát, a pásztor tűz fel is ébreszti ábrándozását, a csillagok, az apró fénylő szegekkel kivert égboltozat józanitólag hat vad képzeletére, a másnap nyári melege, a letüzö nap heve csak felizgatja és újból megszállja a vágy: bírni, ismerni a végtelenséget, hol nincs kötelesség, nincs parancs, csak egy van, csak egy létezhetik : a szabadság. Igaza van Lamartine-nak, a szabadság az ember isteni eszménye, az ifjú első álma, mit csak a fonyadó szív tud megölni. És „a népnél a hazaszeretet a vérben van, a heroizmus az érzésekben s a dráma a tekintetben. A mit emlékezetükben megtartanak, az mindenek felett a nagy bukások és a szép halál“. Ez pedig oda nőtt a szabadságszeretethez. Vitatkozni lehet a felett Petőfi’ miért veszi alakjait a nép köréből, miért vonzódik annyira a puszták fiához, miért elevenedik meg költészetében a betyár, a csikós ? A kor demokratikus iránya ez ? Vagy rajongása azért a világért, hol csak a szabadságot, őszinteséget, nyíltságot ismerik? Költészetével bearanyozza azt a világot, hol szilaj paripák vágtatnak czéltalanul, vad- ludak szárnycsattogása szakítja meg a nádas csendjét és a csikósok kurjongatása, az os-
