Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz

unalmas, réraitö unalmas egy homokos város nyáron! Mindegy, bevárom önt. Talán lesznek valami vándor színészek az állás alatt. Est^nkint lesz egy kis időtöltésem. Ne mosolyogjon ön ! A vándor színészek között sokszor igen jóra való ‘ehetségeket fedez fel az ember. Tavaly is Kassán. Ah ! ni ni ni, hisz éppen akkor is együtt mentünk. No ie tegyen nekem többet ön szemrehányást, hogy mindig utazom. Ön is utazik mindig. — Tehát tavaly Kassán egy igazán gyönyörű banga énekesnő dalán lelkesültem. Szóraszó. *) Ének! Volt ön tegnap az Ínségesek javára rendezett hangversenyben? — Nem! No azt igen sajnálom. Hallotta volna az én kedvenc Kajáby Evelinemet dalolni, hogy dalolta azokat a népdalokat. A mellett gyönyörű te remtés. Csak azért nehezteled, hogy az atyja, megátalkodott magyarsággal, erővel Vicuskának nevezgeti. j Tapsoltak neki, esak úgy pibegtek pattogtak a tenye- | rek. A két Póhay gyerek álit mellettem. Majd meg j ették szemükkel azt a lányt. - zt hallottam, hogy mind a nagyobbik, a ki gazdálkodik, mind a kisebbik, a jogász, bele vannak bolondulva. Ezt se hitték volna, midőn libapásztor korában f zembe pökdösték s meg- hajigáiták. No de ki is hitte volna ezt Munkás ur! Midőn ezelőtt hat évvel Póhán berontottam a kis leánynyal, s midőn a Rókusb- ti másnap összehoztuk kibékéltettük őket. Ki hitte volna mindezt ? No biz az óta szépen meg vannak. Mondtam is akkor nekik mindjárt, először az asszonynak, ön is hibás volt Paulina, látta, kivel van dolga, tudott volna egy kis hatalmat kezébe venni, hol a férj nem gondol a házra, ott a nőnek kell magát felü kerekíteni, az ilyen em- i bérnek, mint a mi jó barátw.rú, parancsolni Vnll nem. pedig engedelmeskedni. Lehet ám édes Paulina, szeretettel parancsolni is. Mondtam a tudósnak is. . . Édes barátom! Ön is hibás volt, ön az egész napot a tudománynak áldozta, holott csak felét kellett volna, fele lett volna a családi boldogságé. — Kajáby ur azt felelte: Pályám be van fejezve,célom elértem,müvem fáradozásaimat megkoronázta, ezután csupán csalá dómnak élek ! Isten ments, kiálték én föl, ne mondjon ön le a tudományról, hisz akkor ismét boldogtalan lesz ön. Hane n kevesebbet a jóból. Csak mértékkel azt a búvárkodást, úgy, hogy a külvilággal is ráérjen bibelödni. — A mint látszik,tanácsomat el is fogadta, legtöbb időt azonban leányával tölt, a mi igaz is, gyönyörűen is kineveltette.