Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz

2. Ünnepi beszéd, tartja Bakay Lajos orvoshallgató.

3. Szavalat, tartja Endrei/ Elemér.

4. Emlékbeszéd, tartja Steiner Jenő.

5. Szavalat, tartja Kiss Imre orvoshallg.

6. Zárszó, tartja N. Tóth József, a szen- tesi-utczai olvasó-egylet alelnöke.

A tabáni I-sö olvasókörben. Délután 4 ■órakor az I-ső olvasó-kör Pálfy-utcza 22. sz. alatti helyiségében lesz ünnepély a következő ' programmal :

1. Megnyitó és ünnepi beszéd, tartja Ga- rai Szabó Lajos elnök.

2. Egy gondolat bánt engemet, Petőfitől, szavalja Espersit János jogász.

3. Jó Petőfi . . . Lévaytól, szavalja ifj. Dobsa Sándor egyleti tag.

4. Petőfi a nép költője, beszéd, tartja Köpösdi Dezső jogász.

5. Petőfi halála, Bartók Lajostól, szavalja Tóth Sándor egyleti tag.

6. Jó Petőfi . . . Lévaytól. Megzenésítette Garai Szabó Lajos elnök, énekli az egyleti dalárda.'

Az V-iJc Olvasókörben. Délután fél 3 órakor a Klayzál-utczai V-ik olvasókör a következő műsorral tart ünnepélyt:

1. Elnöki megnyitó és emlékbeszéd, tartja Vidonyi Jenő.

2. Szavalat, tartja Palócz Imre b. h.

3. Ünnepi beszéd, tartja • Gáspár János joghallgató.

4. Szavalat, tartja Weisz Arthur jh.

A tanyai körökben. A külterületi olvasókörök szintén készültek a mai ünnepre, közülök azonban csak a pusztalcutasi olvasókörtől van tudósításunk, hol is d. u. 2 órakor fog végbemenni az ünnepség.

1. Hymnus. Éneklik a kör tagjai.

2. Elnöki megnyitó beszéd, tartja : Gregus Máté.

3. Szavalat, tartja : ifjú Koszorús Istváu.

4. Emlékbeszéd, mondja : Erdei János

tanitó.

5. Szózat. Énekük a kör tagjai.

A színházban.

A népkerti színkörben este fél 8 órakor nagy díszelőadás lesz, melynek műsora :

1. Ünnepi nyitány, előadja : a zenekar.

A „Hód-Mezö-Vásárhely“ tárczája.

Az utolsó órák.

Irta : Gyalokay Lajos.

(A Petőfi-album közleménye a fehéregyházi ütközetről.)

. . . Skariatin orosz tábornok halála, a később jelentkező tényezők és fejlemények közrehatása nélkül, az ütközet kimenetelére, nekünk kedvező eredménynyel járt volna. Bem ugyanis a megrendült oroszoknak zavarát és ijedtségét, szokott sebes áttekintésével felismerve s kihasználva, seregének zömét rohamoszlopokban előre vezényelte, s honvédőinknek fellendült bátor bizalommal foganatosított támadása, az ellenséget minden oldalról sebes — mondhatnám futáshoz hasonló visszavonulásra kény8zeritette.

Lehet-e csodálni, hogy ezen lélekemelő pillanat behatása alatt, magam is hittem a győzelemben.

Minden ember legszívesebben, leghamarább elhiszi annak teljesülését, a mit óhajt, a miért reménykedik.

Hát még a katona ! ki nem az erőszak kényszere, nem csak parancsszó után, kötelességből, hanem a jog, századokra visszanyúló történeti emlék által, a lélek legnemesebb érzései, nemzetének és hazájának szeretetétől lelkesülten, meggyőződésből önként követi lobogóját, melyhez a jelenben egész múltját és jövőjét, sőt életét is hozzá kötötte, s mely szárnyain a remény szivárványát, a dicsőség melegítő fényét hordozza.

De a lelkemet bevilágító öröm rövid sugarát, hosszú, sötét árnyék követte csakhamar !

Midőn igy az ütközetnek kedvező fejlő2 Honfidal Petőfitől, szavalja Thury Elemér.

3. Talpra magyar: Petőfitől, énekli : a férfikar.

4. Petőfi dicsőítése. Allegorikus nagy némaképlet.

5. Tündérlak Magyarhonban. Népszínmű 2 felvonásban, végén nagy magyar táncz, a toborzó.

A darabban Petőfi legszebb népdalait fogják énekelni.

Villamos világítás.

A villamos világítás tárgyában hozott legközelebbi czikkünknék az volt a czélja, hogy a magánfogyasztók ez utón is egy és más irányban tájékozódást nyerhessenek. Természetesen most a kezdet kezdetén minduntalan merülnek fel részletkérdések, melyeket illetőleg az érdekeltek keresik a felvilágosítást; egy ily részletkérdésre vonatkozólag az alábbi sorokat kaptuk s közöljük a legnagyobb készséggel — Draskovics Árpád t. tanácsnok űrtől:

»Közérdekből kérem, legyen szives alábbi soraimnak becses lapja legközelebbi számában helyet adni :

A villamos világításnak magánosoknál is megkezdett berendezése alkalmából nálam, mint Bereczk Pál tanácsnok ur helyettesitőjénél többen jelentek meg azon panaszszal, hogy a társaság a bevezetést magas árakon akarja készíteni s ezekre vonatkozólag magas összegű költségvetéseket kézbesít. Utána nézvén a dolognak, a kérdés . úgy áll, hogy a társaság szerelő közegei, kik a felméréseket és felvételeket eszközük, — természetesen nem képesek az illető háztulajdonosok igényeit s vagyoni helyzetét kellőképen mérlegelni s a költség- vetésekben eddig a jobb és szebb bevezetéseket vették fel. Bárki tehát, ha a bevezetésről kapott költségvetést magasnak tartja : a kérdés tisztázása végett forduljon hozzám, hol a t. városi tanács által a bevezetés és felszerelés eszközeinek árairól elfogadott árjegyzéket bedését gyönyörködve szemlélném, jelent meg hátam mögött Petőfi.

Talán mondanom sem kell, hogy Petőfinek váratlan megjelenése, jó kedvre disponált hangulatomban, mennyire hatványozta örömemet.

Midőn az ütközetnek általam megfigyelt különböző mozzanatait neki elbeszéltem, s ezekből következtetéseimet levonva, a harcz kimenetelére vonatkozó véleményemet vele közöltem, halvány arcza kipirult, szemei a lelkesedés tüzétől fénylettek, s föltételes reményemet messze túlhaladó bizalommal, szenvedélyesen érvelve, igyekezett nekem bebizonyítani, hogy nemzetünk nemes, jogos ügye nemcsak ezen alkalommal, de általában a sza- badságharcz küzdelméből is győztesen fog kikerülni.

Tekintetemet a csatatéren és a láthatáron végig jártatva, figyelmeztettem őt azon komor, sötét felhőre, mely a segesvári erdők felett, napfénytől bearanyozott csipkés tarajával, sebes emelkedésben fölfelé tornyosodott; melynek vészterhes méhében czikázó villámok tompa dörgését a csatakiáltások riadása, fegyver ropogása és az ágyuk szakadatlan böm- bölése között is hallani lehetett.

— Ilyen szélcsend és perzselő hőség után, mondám én a rohamosan emelkedő fellegre mutatva, »bizonyosan vihart kapunk, még pedig nem sok idő múlva.«

— Az baj lenne most nekünk, mikor előnyben vagyunk ; a szemközt rohanó förgetegben nem zsákmányolhatnánk ki győzelmünket ; — válaszolá Petőfi.

Látható érdekeltséggel gyönyörködött ezen nagyszerű természeti tünemény háborgó képleteiben, s a nélkül, hogy tekintetét arról elfordítaná, nyomatékos hangsúlyozással azt kérdé tőlem :

— Mit gondolsz, kit ver meg ma az Isten ?

— Kemélem a muszkát, — felelém én.

tekintheti; vagy a mi még helyesebb, forduljon egyszerűen és bizalommal Rákos üzletvezető úrhoz, ki a társulat Szegedi-utczai irodájában található s a ki készséggel fogja a szükséges felvilágosításokat megadni s alkalma lesz mindjárt a berendezési tárgyakat bemutatni, mikor is az illetők a különbségről személyes meggyőződést szerezhetnek s esetleg magas költségvetésük módosítva lesz. Az az egy bizonyos, hogy a legolcsóbb berendezkedés épen úgy megfelel a czélnak, mint a legdrágább ; mindenkitől magától függ tehát, mit adjon ki a bevezetésre ?

Az egyszerű és rövid vonalú bevezetés költségei lángonként 4 írtba és feljebb kerülnek. Természetesen a hosszabb vonalú s a szebb berendezés drágább.

Épen igy van a lámpák kérdésénél is; lehet lámpát 1 frt 50 krtól kezdve, igen magas összegekig, 100 irtokig választani, — tehát mindenki olyat rendelhet, a milyent akar s kinek tehetsége épen nincs, hogy egyszerre nagyobb összegeket fizessen — a társulat any- nyira előzékeny lesz, hogy lámpákat esetleg bérbe is ad, s hiszem, hogy a fizetés tekintetében is a lehető engedményekre hajlandó.

Leghelyesebb eljárás lenne, ha senki sem várna költségvetést s nem terhelné elkerülhető munkával a társulat nagyon elfoglalt embereit,

I hanem a felméréskor a társulat embereinek kijelentené, hogy majd bemegy az irodába s maga választja ki a berendezés eszközeit; s ezt megteheti bárki a felmérés előtt is. Rákos üzletvezető ur Ígéretét bírom, hogy szívesen megy ki felhívásra bárkihez s megadja a szükséges szakszerű felvilágosítást s igy az indokolatlan, csupán a helyzet nem ismeréséből származó elégületlenségeknek eleje lesz véve.«

Dalosaink a délvidéken.

Előbbi levelemben csak sejtelemként kifejezett aggodalmam, fájdalom, beteljesült. A

— Én nem remélem, de követelem, — mondá ő.

Párbeszédünk befejezése után igyekezett reá beszélni, hogy vele Fehéregyháza felé menjek, hol, mint mondá, jobb szárnyunk viselt dolgairól szeretne tudomást szerezni. Hiába mondottam neki, hogy a különböző topogra- phiai pontok megfigyelése után, azt a hol állottunk, s honnan az egész csatatért be lehetett látni, sokkal előnyösebbnek tartom, mint a fehéregyházit, melynek zárt látköre, a szemlét is sziikebb korlátok közé szorítja, egyoldalúvá teszi. Hiába tettem azon ajánlatot, hogy, ha óhajtja, a középponton, akár az ágyu- telepig előre megyek vele. Ó hajthatlanul megmaradt szándéka mellett, s a viszontlátásig köszönve, ott hagyott engemet.

Magamra maradva, lassan előre haladtam, a dombok és völgyekkel váltakozó hullámos területen, s minden egyes magaslaton megállapodtam, hogy a külöuböző hadmozdulatokat annál jobban szemügyre vehessem.

Azon positióhoz, melyet ágyúink elfoglaltak, közeledve, megütközéssel tapasztaltam, hogy azoknak csak egynémelyikéből folytatják a tüzelést, mig több némán fekvő löveg körül nyugtalan tömeg sürgölődött.

Érdeklődéssel ezen feltűnésre méltán okot szolgáltató eset iránt, megszólítottam egy szemközt jövő altisztet, ki nehány általa vezényelt kitonával, három vagy négy nehéz sebesültet szállíttatott s ki kérdésemre azon leverő választ adta, hogy több ágyú a tüzelés következtében megrepedt, vagy szétpattant.

Hogy minő megdöbbenést okozott nálam ez a tudósítás, azt a koczkán álló ügy fontossága, a helyzet válságos természete, és egy szivvel-lélekkel zászlójához kötött honvéd érzelemvilágának szemügyre vétele után mindenki megítélheti.

Biztos értesülést óhajtottam szerezni, s mit sem gondolva az elől, hátul és oldalt