Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz
VÁCZY JÁNOS. Látszik, hogy Vörösmarty alapjában nagyon helyesen fogta fel a dolgot. Petőfi öt vétkes politikusnak mondá, ő pedig Petőfit könnyelműnek és gyarlónak tartja. ítéljen az idő — írja •— melyik a súlyosabb vád. Ismeretes, hogy Vörösmarty minden higgadtsága mellett is félreértette egy pontban támadója indokát s mint Gyulai mondja, úgy hitte, hogy «Petőfit némi rosszakarat is vezette s kereste a támadás alkalmát». Annyi bizonyos, hogy felindulásukban mindketten félreértették egymást s épen abban a pontban, mely leginkább fájt szívüknek.» E polémia azonban hírül sem sza- kasztá meg a jó viszonyt közöttük, azután is a legjobb barátok maradtak s Petőfi, midőn csatába ment is, Vörös- martyt kérte föl születendő gyermeke gyámjául azon esetre, ha ő a csatatéren halna meg. Azonban még evvel nem volt vége.- Alighogy be végezte Petőfi a Vörös- martyval való polémiáját, ismét másik jó barátjával, Jókaival gyűlt meg a baja, ki szerkesztőtársa volt az Életképek-nél. A mi e vitát illeti, én úgy hiszem, Petőfi és Jókai épúgy félreértették egymást, mint a hogy félreértették Petőfi és Vörösmarty. Csakhogy ez nem szakká meg köztük a fennálló barátságot, a Jókaival való pedig, úgy látszik, örökre megszakítá azt. Jókai ellenezte a Vörösmai tyhog írt költemény kiadatását, de Petőfi nem volt szándéka megmásítására bírható. Miért is Jókai a következő számban nyilatkozatot tett közzé, a melyben utólag tiltakozik a költemény közlése ellen. Evvel, úgy látszik, mind ama kárhoztató ítélet vádjait akarta elhárítani magáról, a melyekkel illették a költemény íróját. Azt hitte, ha szó nélkül hagyja a dolgot, félreértés támad, mintha ő is helyeselné a Vörösmarty elítélését s különben is az a bevett szokás, hogy a szerkesztő, ha valamely közlemény ellen kifogása van, elmondja különvéleményét csillag alatt. Jókai következőkép nyilatkozott: «E lapok múlt számában megjelent verse IM szerkesztő-társamnak, Vörösmartyhoz, akaratom és határozott tiltakozásom ellenére, a fővárostóli távollétemben jött be a lapba. «Nekem rosszúl esik e nyilatkozat közlése, mert pártunk ellenei örülni fognak a viszálkodásnak, mely köztünk létre jött. Petőfinek módjában lett volna ezt kikerülni, ha engem hazavár s nem távollétemben adja be müvét a lapba; azon esetben, ha ő határozottan ragaszkodott volna annak kiadásához, vagy egyikünk vagy másikunk lelépett volna a szerkesztésről. «így kénytelen vagyok kinyilatkoztatni : hogy e vers kiadatását rosszalom. «Rosszalom, mert nem ismerem el: hogy Vörösmarty valaha oly tettet követett volna el, melyért a haza előtt meggyaláztassék; mert nem ismerem el: hogy költőnek joga legyen költőtársa felett ítéletet hozni. Itt bíró csak a jövő nemzedék lehet; mert bár én is szeretem a magam elveit, de azért a más elveit is tiszteletben tartom, kivált midőn meg vagyok arról győződve, hogy az a más is becsületes ember és jó hazafi. mert bárha Petőfi elfeledkezhetik is azon háláról, mivel Vörösmartynak tartozik, én nem feledkezhetem el arról, mivel én tartozom neki. «A vers alá tett astericusra, melyben Petőfi elveiről beszél, azt jegyzem: hogy nem ismerem el lapunk elvei közé tartozandónak azt, hogy valakit kihallgatás nélkül elítéljünk s politikai véleményéért költői hírét támadjuk meg. «Petőfi azt mondja: hogy neki fájl Vörösmartyt bántani és mégis szól nekem is fáj e nyilatkozat, de azér kimondám.» (Életképek. 1848. II 315. 1.) Petőfiben szörnyen felforrt a hara e nyilatkozat olvastára. Mindjárt heve nyében megírta az ellennyilatkozatc Első és utolsó felszólalásom egy ige p ..............dologban czímmel, a me v egyes művei III. kötetében olvashat Petőfi a nála megszokott kíméletle
