Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz
vünk mélyéből: Éljen a i fi asszo- valamennyi papirosa fneleg, majdnem nyunk! Éljen Blaha Luj^a — Éljen a mi assj íyunk! Éljen Blaha Luj^a! \ . . És nap a könyvtáros igen «lbámult a_ :pek rendezésekor, hogy forró. — Pedig nejíf is sütött ide a nap ! dünnyögé Persze o^m tudta a jó öreg,, hogy mindegeiknek lapjai közé beíopózott az a^otevő, éltető, meleg1 napsugár, mjdvnek neve — szeretet. jr\ Ci szeret Félre já Boldog Megállhatta: S ha epedvej^já néztem S szemmebo is^elém botlott: Legyezője mögül mindig Kinevdett, lemostyygott. Hajhr, nagy leány vMt Sarolta, Én meg ficsúr diák-eípber.... Az volt a baj: nem szMettem Hamarább vagy egy tizeddel. PASS ATI. Múlt az idő, sok esztendő S persze: férjhez ment Sards útaink’ a sors később m Megintelen össze hoztgsT Én az alatt férfi lettem, Ö meghízott egy kicsinkét, Mert hát ifjufkarcsu, rózsás Nem marad az asszony mindég. \ / S a lenéző mögül most már Má./'mosolygás röpkedett ki Héj, hanem már arra nékem 'Támad kedvem jót nevetni. Ö mqgt három lány mamája, Én mák hetyké, legény-ember . Az a ba\ hpgy nem született Ö későbtíiyagy egy tizeddel. / \ S^ahó Endre. io*
