Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz
o$. szám. valóban sikerült előadásban látni, összegezve tehát az egész társulat játékát úgy a főszereplőket, mint a többiekkel való összjátókot, nem szabad egyes hibbanások vagy véletlen esélyek zavaró hatására kiterjeszkedni, ezekről minden egyes alkalommal úgyis megemlékezett a sajtó. A benyomás, melyet e színtársulat játéka a közönségre tett, általában véve kedvező s mindenesetre maradandó is. Nemcsak a főszereplők azok, kik helyüket megállották, hanem nem egy mellérendelt színész vagy színésznő tűnt föl oly sikerült játékkal vagy énekkel, minőt alig várt tőle a közönség. Mikor elismerésről van szó, sokban mérvadó azon körülmény is, hogy minő fokú nehézségeket kellett leküzdenie annak, kiről elismerőleg nyilatkozunk. Minél nagyobb volt a leküzdött nehézség, annál inkább érdemel elismerés' És hogy itt e tekintetben nagyszabású dalír vekkel és drámákkal állunk szemben, közt’ j- másu dolog. A színész munkája nagy és nehéz s egyedüli jutalma az, ha megdicsérik. Horace Walpole ugyan kétsógbevonja ezt, mert ő még Garrich-ot, a világhírű nagy színművész kortársát sem becsüli annyira, mint akármelyik kisebbhirü festőt vagy szobrászt, úgyszintén Lewes, ki Kean művészetet egy harmadrangú festőnél is alább helyezi. Túlhajtott dolgok ezek, mert a színész perczipiál, de egyúttal projicziál is és ez utóbbiban művészete mivel sem áll hátrább a többinél. Mi pedig azt hiszem, örömmel és elégül- ten gondolhatunk vissza elmúlt rövid nyári szinidényünkre, mely az adott méretek között átlag nagyobb mérvű élvezetet és szórakozást nyújtott. Kritikus. Városi közgyűlés. — Saját tudósítónktól. — Kassa város törvényhatósága e havi közgyűlését szerdán d. u. tartotta a bizottsági tagok érthető csekély számának jelenléte mellett. Az elnöklő főispán: Péehy Zsigmond megnyitván az ülést, a tárgysorozat megkezdése előtt Deil Jenő bizottsági tag tette meg az indítványát Petőfi Sándor koszorús költőnk halálának 50 esztendős évfordulója alkalmából. E szerint lelkes éljenzés közt elhatároztatott, hogy 1. a város közönsége a székes-fővárosban tartandó ünnepélyen Kozora Yincze főjegyző és Benczúr Géza t. főügyész által magát képviselteti; 2. az emlékoszlopot megkoszorúzza és a jelenlegi fapiaczot Petőfi-térnek nevezi el. Ezután néhány interpelláczió merült fel. Dr. Halmos Károly biz. tag a .Kassai Újság" egyik közelebbi számának vezórczikk- jekónt a polgármesterhez intézett közlemény miatt interpellált. A czikk Írója dr. Fényes Samu ugyanis a kassai fogyasztási adóhivatalnál állítólag előfordult szabályellenes eljárásról lebbenti fel a fátyolt, s hívja fel reá a polgár- mester ur figyelmét, a ki az ügy mibeuállásá- ról a jövő havi közgyűlésen fog referálni. Dr. Takács Menyhért, főgitnn. igazgató a Széchenyi-ligetben fellállitandó 200 m. hosszú, 105 m. széles gyermek játszótér kijelölését s illetőleg elkerítését sürgeti. Egyéb fontosabb tárgy nem lévén, a közgyűlés áttért a napirendre s mindenekelőtt tudomásul vette a polgármester havi jelentését. Hasonlóan jóváhagyatott az 1898. évi alapítványi és gyámintézeti zárszámadás. A polgár- mester, helyettes részére 300 frt évi személyes pótlók szavaztatott meg. Most következett a tengeri kigyó: a piacz helyrendjének megállapítása. Igaz ugyan, hogy e kérdést helyesen megoldani, — t. i. mindenki kívánságának eleget tenni és senki érdekét nem sérteni — nagyon nehéz. Nem is határozott érdemlegesen a közgyűlés most sem; mert e tekintetben a nézetek összeegyeztethetők nem voltak; s bár a főkapitány javaslata, a mely szerint az ólelmipiacz a glacin volna elhelyezendő teljesen helyes, a közgyűlés e kérdés végleges megoldását ismét elhalasztotta. A Csillagépület eladása napirendről levétetett, miután a bizottsági tagok kellő számmal nem voltak jelen. Ez után felolvasta Kozora főjegyző Dessewfy Pálnak a lapunkban is ösmertetett ajánlatát, a mely szerint 12000 frtot érő rógisóggyüjtemó- nyét a városi múzeumnak ajánlja. A közgyűlés hálás köszönettel vette, s egyúttal intézkedett a tárgyak hazaszállittatása iránt. Hagedorn Adolf kérvénye a bankói fürdő bérlete alóli felmentése s biztosítékának visszaadása iránt elfogadtatott. A vallásos- és jótékonyegyletnek 40 kbmtr tűzi galyfa és 100 frt segély megszavaztatott. A színházi gépész és felvilágosító részére javadalmazás állapíttatott meg. A közkórházi városi alapítványi töke után járó kamatok felhasznalása iránti intézkedés elrendeltetett. Zakariásné-Loósz Irén zenetanitónő, segéd- tanitónői éveinek beszámítása ellen aggály nem merült fel. — Petőfi-gyűlölő polgármester. Az igazi hazafiak megünneplésétől fáznak ezek az egziszten- cziák, de ha a választási nóta akkordjához kell megütni azt a hurt, a melyik szükséges, akkor a felülről érkező szelíd nyomásnak a főispánokkal együtt ők a legjobb kalapácsai. Funkczionálniuk nekik csak abban a bűzös aerában szabad a mikor a kortes- kedés, jogtiprás, fülbesugás, titkos jelentés a jelszó. Debreezemben — mint a lapokból értesülünk — még a jelen korban is van egy olyan esuszó-mászó állatfaj, mely egy nemzet közérzületével meri szembe helyezni a maga hazafiatlanságát. Ez a 13-om próbás mameluk a tanács hazafias tagjaival szemben tiltakozott az ellen, hogy Debre- czen város nevében koszorút tegyenek Petőfi szobrára. Persze a városi tanács két hazafias tagja — Roncsik és Oláh tanácsnok nem hallgatott a polgár- mester hazafiatlanságára, de küldött Petőfinek koszorút. Ismét egy szép eset ez uj kor „hajnalán", önkéntelenül kérdjük magunktól, hát ilyen fajzatot is meg tud tűrni az a kálvinista Róma ?! Hát engedik továbbra is bemocskolni evvel a kópéval a város legdíszesebb székét? El is várjuk Debreczen hazafias polgárságától, hogy mielőbb teljesíteni fogja Simonffy Imrével szemben tartozó kötelességét. Ki vele az országból, Bécsbe — Bánffy után. Ott van a helyük az ilyen magyarfalóknak. líissszapillanMs a nijári szinidénijre. Gyorsan letelt az aradi színtársulat vendégjátékának pár heti tartama s a színkör ajtai újra becsukódtak. Bármennyire rövid is volt ez az idő, mégis nyújtottak ezalatt operák, szellemes darabok elég műélvezetet, nemes szórakozást, gyarapították a színmüvek az élet megismerését. Hogy közben sekólyes és sikamlós dolgoknak is föl kellett bukkaniok, ez nem a társulat hibája, hanem a mai franczia Ízlés csípősségeinek a befolyása. Egy vidéki színtársulat feladatát megnehezíti azon körülmény, hogy mindent kénytelen adni. A nagy város több színházzal rendelkezik külön-külön munkakörrel, s mindenkinek meg van a maga közönsége, a vidéken egy közönség van csupán s ennek mindenkor megfelelni Ízlés dolgában is, olykor bizony nem könnyű dolog. Különben az irodalom és a művészet színvonalán álló müvek által nemesebb élvezethez szoktatott Ízlés elfordul a helyes érzéket sértő fórczmüvektől, miáltal azok önként kiszorulnak. Leszkaynak áldozatkészségét s társulatának törekvéseit minden tekintetben nagy elismerés illeti. Fővárosunk nagynevű művészei fűszerezték az előadások sorozatát, melyben Verdi, Weber, Rossini, Bizet, Leoncavallo egy-egy nagyobb müvei voltak képviselve. Úgyszintén Hauptmann, Voss, Echegeray és mások nevesebb müveit is volt alkalmunk TÁRCZA. Petőfi-Emléklap.*> Petőfi-keresök. Elhallgató, régen a lanton a húr: Megfogta a rozsda a kardot; Nem zeng sem a dal, sem a véres aczél; Szív elf eledé, elhordta a szél: Álom vala es csak, reggelig tartott. Fü tudja: miért zöldebb a mezőn Egy folton, a melyre a vér hullt ? A hagyomány tudakozza Homérrul. Azt, hol született s ahol elholt. Oh halva bizonynyal a dalnok. Itt látta az egyik a földre leesni; Ott szólt vele más a csatában; Sírjához az útfélen búcsúra járnak; Másutt meg visszakerültire várnak : Itt él, ott holt-hire támad, Meg-megjelen! a nyomtalan úgy elenyész; Népajk szövi róla regéit; Itt vérnyoma; — lábnyoma ott! Halld, ő volt, ki e dalt sengé itt ? Oh halva bizonynyál a dalnok. Élhetne-e hangtalan igy? Lehetett-e Zajtalan végig élni a múltat ? Hallgathat-e az, ki a gyáva türelmet ”)A Petöfi-ünnep alkalmából ifj. Gcbhart Károly él Hamva? Ödön szerkesztésében megjelent Petőfi-Emléklap érdekes közleményeiből közöljük e mutatványokat. Még boldogabb években se tanulta? Ki bátran elöljárt rémtelenül, Az bujt a sötétbe a rémek elül S arczot, alakot, ha cserélt is, Egy dal bizonyítana félöle, Az szólna világra, hogy él-e ? Oh hálva bizonynyal a dalnok. Csirát vert a földbül az eltemetett mag; A régi szabadság ága fakad; Minden, mi halott, föltámad ez évben; Csak tégedet hágy-e az uj kor a mélyben, Csák te maradsz-e halva magad ? Oh élve ha volnál, büszke dalodtól Lángra lobogna a két haza most. Hallgatás. Bizonyítja halálodat ez. Hü keresőd sírodra tapos. Oh halva bizonynyal a dalnok! Jókai Mór. * Ki az, aki a nemzet örök büszkeségének, Petőfi Sándornak halála ötven éves évfordulójakor hálával és kegyelettel ne áldozna a halhatatlan költő emlékének ? Van-e e magyar földön hazafi, kinek lelkét ne gazdagította volna Petőfi halhatatlan szelleme? Van-e a nemzeti kultúrának nagyobb kincse, mint a nemzeti érzés leghatalmasabb kifejezői és lelkesítői: az ő dalai? Van-e a hazaszeretetnek lángeszübb, önfeláldozóbb apostola, az emberi méltóságnak önérzetesebb, nemesebb dalnoka, mint Ő? Van-e, aki tisztább idealizmussal rajongott a szabadságért, mint az ő lantja? Van-e, a ki jobban tudta és tudja ma is lelkesíteni nemzetét, mint az ő költői Géniusa? Erre felel az egész nemzet egész szivével és egész leikével, midőn halála ötvenéves évfordulója alkalmából emlékének oltártüzet gyújt és hálát ad a Mindenhatónak, hogy nekünk, magyaroknak adta a világirodalom egyik legbámulatosabb tüneményét. Wlassics Gyula. * Petőfi halálának ötvenedik évfordulójára. Mikor Petőfi a hazáért küzdve elesett, vájjon minő gondolatok közűi ragadta őt ki a halál ? Remélt-e, csüggedett-e? nemzete diadalát látta-e előre, vagy bukását? minő mértékkel mérte ama titáni harcz esélyeit, melynek egyik mártírjává lőu ? megszámlálta-e az elleaséget és vele szemben maroknyi hadunkat? vagy csak azt az örökkévaló, azt a kifogyhatlan, azt a legyőzh etlen hatalmat érezte-e, melylyé a nemzeti tudat a költő láuglelkóben nőtt és izmosodott, és a géniusz kiváltsága szerint, ezt a győzelmes súlyt vetvén latba statisztikával, hadászattal, politikával szemben, bízva a bizalom minden törvénye ellen, édes remény nyel hunyta-e be szemeit? Igenis, igy lehetett; költőnk egész egyénisége ezt teszi valószínűvé, ö nem félt a nyers hatalom végleges győzelmétől az igazság, a szabadság, a testvériség erkölcsi ereje fölött; ő az eszményi erőtényezők diadalában bízott. — Hiszszük, hogy e bizalom édesítette meg végső perczeit, és hogy Isten, ki őt lángelmével megajándékozta, mivel e lángelmét le nem alaesonyitotta, mivel azt nemes és magasztos érzelmek ébresztésére használta, a költő utolsó óráját is megáldotta. így láthatta maga előtt Petőfi nemzete jövőjét távozó lelke szemeivel: biztatóan, dicsőén, kétely és félelem nélkül, mert amit ekkor mérlegelt, amit
