Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 11-es doboz
34 ___________________ m egújuló impozáns tüntetések színhelye volt a főváros. Boltokban, színházakban, vendéglőkben és kávéházakban bo^ottálták a.1 szolda- teszka beamtereit, sőt a katonatiszteket is. A farsangi évad fénypontját a jogászbálon kívül az urak bálja képezte, amelynek Dobsa Lajos, Kovács László és Bottlik Lajos voltak a főrendezői. A férfiaknak és nőknek csak magyar ruhában volt szabad megjelen- niij|k. A magyar viseletét úgy kapták föl, hogy '1859 november havában harminckét jogász teljesen egyforma díszmagyar ruhát készíttetett. Az ifjúság egyik vezére: Vezerle Zsigmond aztán apja segélyével, aki akkor gróf Rádayval együtt a Nemzeti színház igazgatója volt, a Hunyadi László előadására kibérelte az első emeleti erkélyt. A harminckét ifjú aztán panyókás mentében, sastollas kucsmában, sarkantyúi? csizmában jelent meg az előadáon s a színházat zsufoláig megtöltő közönség riadó tapsai között foglalták el helyeiket.. Harmadnap már mindenkit magyar ruhában lehetett látni s nem is tartották úri embernek, aki nem magyar viseletét hordott! Jól mondja Rogger Viktor „1848 és a xeactio“ című munkájában, hogy Magyarország politikai elnyomásával megszűnik a társadalmi élet is. Világos után egy évtizeden át nem volt társadalmi életünk. De ekkor a szabadabb eszmék nagyobb áramlása pezsgésbe hozta a megdermedt társadalmi életet is. Bármily fennen hirdették is a Bach- huszárok, hogy Magyarország csak volt, érezték azt Becsben, hogy itt a jég alatt is élet lüktet s él a szabadság a hó alatt is. Az ifjúság, a nemzeti élet ütőere, szüntelenül demonstrált az önkényuralom ellen, nem törődve a zsoldos had kifent szuronyával, a rendörkard suhogásával, a sűrű bebörtönzéssel és üldözéssel. Még a korlátlan hatalommal felruházott Albrecht főherceg jelenlétében is tüntetést rendezett 1860 január havában, amitcl a gutgesinnteknek még a bajaszála is az égnek meredt. A Nemzeti Színházban álarcos bált rendeztek, amelyen a főherceg-kormányzó is megjelent. A katonai zenekar persze a Gotterhaltét játszotta, mire Deák Ferenc két rokona: Ne- deczky Jenő és Szeniczey Ödön a zenekart kiűzte, a kürtöt az egyik zenészőrmester hátához vágta, a rendőrbiztost megütlegelte, aztán az ifjúság rázendített a Himnuszra, amelyet az egész közönségnek állva kellett végighallgatnia, sőt Nedeczky az ifjúság vállain még beszédet poétát, akinek sírján die armesünder Blume weht . . . c’est la vie . . . Tudd meg édes Évám bécsiektől, az a felakasztott insurgens volt-e valóban a szőke asszony trubadúrja? — — stb. stb.“ 1850. telén nagyon élénk a bécsi farsang. Sophie bárónő temérdek mulatságról ir, s minden mulatság csillaga az ifjú császár. A pulcher puer — igy nevezték akkor I. Ferenc Józsefet — körül forog az egész arisztokrácia, Sophie bárónő szerint, az egész világ. „-------les jours se suivent mais ne se r essemblent pás — írja 1850. január 13-án •—• minden nap uj fényt, mulatságot hoz. A fiatal császár szenvedélyes táncos, kitünően táncol. Mazurkát és polkát kivéve minden táncban résztvesz, s ő személyesen hívja fel a hölgyeket. Micsoda kegy! Már két alkalommal választotta cotillon-táncosnőül Ugarténét. A boldog! Remek toiletteje volt utóbb. Rózsaszín atlasz, blond csipkékkel. A császár az első keringőt Dietrichstein Klotilddal, a másodikat Apraxin grófnővel táncolta. 16-án nagy bál lesz Zsófia főhercegnő termeiben. A katonatisztek, épen úgy mint a császár, Waffetirock-ban táncolnak. Jellassicsot a cotülon hölgy válaszában majdnem széttépték. Hősünk kalapját és kardját ilyenkor a parkettre helyezte s mindenki tiszteletteljesen csinált neki helyet. János főherceget igen szívesen fogadta az uralkodó család.“ Ak- kortájban volt ez, amikor fentemlitett főherceg egy postamester leányát vette feleségül. Utána is teszi Sophie bárónő: „a császár nejének a merani grófnő címet adományozta. Sok a szép, fiatal leány az idén. Dietrichstein Glotilde est la reine des bals, utána következik Waldstein Caroline, Schwarzenbergéknél is lesz nagy bál. Szóval mulat BéCs . . Akkoriban volt ez, amikor nálunk igen PESTI HÍRLAP is tartott, aztán kivonultak s csak ekkor kezdődhetett a táncvigalom. Nedeczkyt másnap elfogták, két hetet ült a fogházban, aztán kitiltották Pestről. Hanem az ifjúság egy percig se maradt vezér nélkül. Nedeczky után jött Beniczky Emil, akinek indítványára a Fillinger-kávéházban a magyarfaló „Pressét“ 25 botra Ítélték, aztán elégették. Beniczkyt ezért csak egy napi elzárásra, a Presse védőjét pedig, mert a lapot rosszul védte, két napi elzárásra Ítélték. Március 15-én az ifjúság apró csoportokban kivonult a honvédsírokhoz. A temetőt katonasággal megrakva találta. De a koszorút Kormos Béla jogásztársainak vállain a szuronyerdő fölött mégis rádobta a névtelen hősök sírjára. Elénekelték a Himnuszt, beszédet is tartottak, hanem amikor hazafelé indultak, egy század katona rájuk lőtt. Az egyik golyó Forinyák Géza elsőéves jogász térdét roncsolta össze. Az ifjú lerogyott s egy. rokona föl akarta emelni. De egy katona odarohant s hátba szúrta. Hanem a panyókára vetett mentében megakadt a szurony hegye s úgy a katona, mint a jogászifjú földre estek. A mente ott maradt, az ifjú elmenekült. Fori- nyákot egy liszteszsákkal megrakott szekérre dobták s a Rókusba vitték. Sebét azonban nem kötözték be s a temetőből a kórházig hulló vére jelölte az útat. A vérengzés híreire főrangú nők siettek a kórházba, köztük gróf Batthyány Lajos özvegye s tizenkilenc napig önfeláldozóan ápolták a halállal vívódó ifjút. Atyjának Albrecht /főhercegtől kellett engedélyt kérnie, hogy haldokló fiát meglátogathassa. Április 3-án temették a megölt ifjút s a halottas kocsi után a főváros legelőkelőbb hölgyei haladtak, élükön gróf Batthyány Lajos özvegyével. A gyászmenetet százezer emberre becsülték. Sírjánál Vezerle Zsigmond tartott búcsúztatót s e gyászbeszédnek köszönhette, hogy nyolc hónapon át az ifjúság első vezére volt. Az ifjú vértanú megrendítő sorsa olyan forrongásba hozta a fővárost, hogy Albrecht főherceget visszahívlak. A kiontott vér tehát áldást hozott a nemzetre. A közvélemény hangulatát legjobban jellemezte az, hogy a gúnyvers, a szatíra, a macskazene, a néma megvetés, a gyűlölet nyilvános kifejezése s az erkölcsi 'kivégzés sohase volt annyira napirenden, mint ekkor. Neuwirth tábornokot, ki a Zrinyi-kávéház előtt a népre lövetett s a sortüznek két áldozata volt: Rapecz Ferenc bádogos és Spengler István asztalossegéd, óriási macskazenével akarták megtisztelni. A tábornok azonban jó előre értésükre 1906. március 1 l^\vftS^rnap. adta, hogy az ellene tüntetőiket irgalmatlanul halomra löveti. Erre más utat választottak, hogy gyűlöletüket kifejezzék iránta.' Tudták, hogy a tábornok a ,Jíorona“-kái,éház törzsvendége. Kiadták tehát a jelszót, hogy amint ő megjelenik, minden polgár azonnal hagyja el a kávéházat. S ez igy is történt nap-nap után. Mihelyt a tábornok belépett, a polgárság nagy zajjal fölkelt s kivonult a kávéházból. Mihelyt azonban ő eltávozott, azonnal ismét betódultak. Az októberi diploma csak foszlányokat ladott a 48-iki alkotmányból s ezért senkit se elégített ki. A száműzetésben élő Sz.emere Bertalan azonban meg volt vele elégedve s ennek kifejezést is adott egy francia lapban. Erre azonban Klapka a La Presse hasábjain kijelentette, hogy a magyár emigráció tagjai közül egyedül Szemere van ezen a véleményen. „A magyar kérdés — úgymond — távol van attól, hogy megoldva volna, mint Szemere állítja, — ellenkezőleg, megmarad annak, ami volt. Semmi se változott a helyzetben. Az 1860-iki hagyományaihoz hű Magyarország nem hazudtolja meg az 1848-íki Magyarországot“. Az ifjúság most már neon az utcai tüntetésekben mentette ki erejét, hanem társadalmi úton igyekezett a nemzeti ellenállást és összetartást fokozni. Az egyetemi előadások nyelve magyarrá lett. De a budai műegyetemen még mindig német volt a tanítási nyelv. Erre ezer egyetemi hallgató vonult fel Budára s követelték, hogy a műegyetem nyelve is magyar legyen. Stoczek József tanár hazafias beszédben kijelentette, hogy az ifjúság kívánsága már másnap teljesülni fog. Majd h pesti zsidóság tiszteletére rendeztek az Európa szállodában testve'iresülési lakomát. Nagy ei/ölcsi sikere volt ennek, mert a zsidók Reményi Ede felszólalására menten ezer forintot Írták alá Petőfi szobrára. Másnap pedig Feleki Miklós indítványára a testvériség megpecsételéséül mindnyájan elmentek a zsidó templomban tartott istentiszteletre. A megyei törvényhatóságok; is zajos gyűléseket tartottak, amiken szenvedélyes lián gon tiltakoztak a törvénytelen ‘adók behajtása ellen s hogy a hatalom ellen tüntessenek, az emigráció vezéreit tömegesen választották a bizottmányok kebelébe. Erre következett az 1861 jan. 16-iki fenyegető leirat báró Vay Miklós és Zsedényi Ede ellenjegyzésével. A törvényhatóságok nemcsak óvást emeltek és tiltakoztak ■ a fenyegetés ellen, hanem az engedelmességet kiszórnom farsangok járták. Mikor néma csönd, gyász borult Magyarországra s egyetlen nóta mellett vigadt sírva a fiatalság: megvirrad még valaha . . .“ Ugyanekkor Speth báróné is ir a würz- burgi farsangról, ahol óriás feltűnést keltett egy bálon Taxis herceg leányának —- Regensburg- ból — több milliót érő gyémánt ékszere: „azt mondják, férjhez megy,. Valami fiatal Kessel- stadt-ról van szó, anyja Stockau-leány. Hát Rüttler Sándorhoz mit szólsz? Egy kis hadnagy, vis-á-vis du rien, most Magyarországra megy milliomos nagybátyjához, és ha vallását megváltoztatja, örököl s tagja lesz az első táblának. Csinos carriére, nemde!“ Sophie bárónő a nyugodtabb viszonyok közt visszatér régi kedvenc szórakozásához. Sokat jár színházba. Március 19-iki kelettel Írja: „La Grange jutalomjátéka a Prófétá-hdn. remekül sikerült. A kiállítás tündéri, úgy a korcsolyázás, mint a korcsolyázást menet. Ander énekelte a címszerepet, kitünően. Ma este La Grange Zsófia főhercegné estélyén fog énekelni. Az idén kevés jegyes-pár van. Montenu- ovo herceg Batthyány Júliával váltott jegyet, A fiatal császár pompás színben van. Napról- itagra szebb lesz ... Itt küldöm a kívánt fűzőt. Párizsi modell. Beteges vagyok. Sok a fáradság. Meghűltem, torkom fáj. Egy igazándi udvari dámának Pappendeckel-bői kellene lenni, hogy ne érezzen semmit. Csorich Sophie meglátogatott múlt héten. A pletyka egész áradata Speth bárónénak Würzburgban 1850. ápril 29-én kelt levele: * . . annyi az on dit, a sok esemény, nem is tudom hol kezdjem, drága Évám. Mit mondasz a bán*) házasságához, — egy tizenöt éves leányt *) Jellassics. vesz el . . .“ Ez a Jellassicsnó volt az, akit annak idején a fiatal császár annyira kitüntetett, akivel majdnem minden tour-láncot táncolt, azokon az estélyeken, amelyeket Zsófia főhercegnő fia szórakoztatására oly sűrűn adott, s amelyeken az osztrák arisztokrácia legszebb hölgytagjait összegyűjtötte. A főhercegné azt mondta, nehezek az uralkodás gondjai, a fiatal vérnek szórakozás is kell. — „Schönborn Irén elhagyja Prágát, bár ez igen nehezére esik, sehogy sem tudja magát belétalálni, hogy les jours de feles sont passé pour eile ... Te értesz. De legérdekesebb egy fiatal pár most nálunk, gróf Stadion Rudolf és egy volt Baillou bárónő — Hadik Gizella grófnő. Az asszony vallási órákat vesz egy evangélikus paptól, mert át akar térni s férjhez menni Stadionhoz. Sokan azt állítják, már régi láng. Évek előtt is utazgatott Stadionnal, Marienbadban is jártak. H. G. aztán elment Bécsbe, vagy Magyarországba . . . de Stadion egyre kutatott, irkáit utána, halálos beteg is lett egy néhányszor és ma chére, alte Liebe rostet nicht, a kis báróné most megint itt van hűséges lovagjával. Kérdezd meg Taafte- nét, mit tud ennek a Hadik Gizellának a körülményeiről. Nagyon érdekel . . .“ Speth bárónét, úgy látszik, minden pletyka érdekli. Mert él-hal az on dit-ért, s leveíei mindig spékelve vannak az ilyenekkel. Az „udvari dámák levelei“-nek harmadik és utolsó sorában közöljük még I. Ferenc József 1851. magyarországi körútját, a Libényi- féle attentátumot, a császár vőlegénységét és házasságát Erzsébet bajor királyi hercegnővel. A rózsákat csakhamar tövisek váltották fel, a császári korona mellé a martyrok töviskoszoru- ja került, és az élet nagy Golgotájában összetört megdicsőült királynénk szive. Gróf Vay Sándor.
