Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 11-es doboz
8 MAGYAR HÍRLAP YíJOfl. féTimár 24. bogy idejekorán gondoskodjék arról, hogy az általános választójog alapján megalakult ház a feladatának meg is feleljen. Ebből a czélból a kormány a házszabályok megváltoztatását hozza javaslatba, amelylyel a szokásjognak megfelelően a fokozott munkaarfk biztosiianí kívánja. A javaslat a pcr’a- menti szabadság kor'átozása nélkül tartózkodik minden üldözéstől és kizárólag a legsürgősebb javaslatok elintézését kívánja biztosítani, amely javaslatok az államnak és a lakosságnak egyaránt érdekében ál’anak. A fegyelmi eszközöket a javaslat csak súlyos rendzavarás esetére szigorítja. (Élénk tetszés. Tiltakozások.) A miniszterelnök kijelenti, hogy a ma beterjesztett törvényjavaslattal a kormány azt az ígéretét teljesíti, amelyet a múlt év november 28-án tett. A vá'asztási szabadság védelmére és a házszabályok reformjára vonatkozó törvények bejelentését élénk tetszéssel fogadták. A miniszterelnök kijelenti, hogy a reformnak alapgondolata mindenféle választói elő- jognak és ezenznsnak m eV őzé,se és ezért a kormány mindent megtett, hogy a választások által beállható nemzetiségi veszteségeknek lehetőleg elejét vegye. A választói reformra és a nemzetiségi kérdések egymáshoz való viszonyára áttérve, hangsúlyozza a miniszterelnök, hogy Ausztria nemzetiségi összeállítása azt hozza macával, hogy ó nagy politikái reform belső tartalmának és igazi tartósságának igazi próbaköve á reformnak a nemzetiségi kérdéshez való Viszonya. Amilyen mértékben bele tud illeszkedni a politikai intézmények rendszeréi« a nemzeti erőviszonyok jelentékeny megváltozása nélkül, annyit ér a tartóssága. Éppen ezért a reform ütköző pontja a választói reformnak nemzetiségi kérdéshez való viszonya. A kormány tudatán vo’t annak, hogy a javaslat sói féle elégedetlenséget fog kelteni. Aki azonban elfogulatlanul ítéli meg egy nemzetiségi államban C{ y ilyen javaslatnak keresztülvitelével járó végié én nehézségeket, annak be kell látnia, hogy a kormányt az igazságosság vezérelte. A nemzetiségi kérdés megoldásánál a kormány első sorban a territoriális elvet alkalmazta és amennyire a viszonyok engedték, nemzetiségileg egységes választókerületeket teremtett és egész a községekig szállt le e tekintetben. Egyedül Morvaországra nézve van kivétel, ahol nemzetiségileg homogén kerületeket igen nehéz dolog lett volna alakítani. Prága, február 23. (A Magyar Hírlap tudósítójától.) A Kar adni Listi közli: A cseh képviselők elhatározták, hogy a Reichsrathban inditványt fognak benyújtani az alkotmány revíziójára. Az idézett iap a jelentéséhez azt fűzi, hogy most fog elválni, vájjon igazat mondíak-e azok a pártok, amelyek mindig hangoztatták, hogy fötörekvésük A biro- da 1orn. KÖZIGAZGATÁS. X A pécsi polgármester fegyelmije. A pécsi polgármester, Majorossy Imre fegyelmi ügyére vonatkozó közgyűlési határozatot Kristóffy másodszor is megsemmisítette. Levelezőnk jelentése szerint, a város közgyűlése most se vette tudomásul a megsemmisitő határozatot s így sor kerülhet még a harmadszori megsemmisítésre is. X A községek pecsétnyomói. A belügyminiszter rendeletet küldött Bihar vármegye alispánjához, amelyben hivatkozássá! arra, hogy a legtöbb közfcég pecsétnyomója nem felel meg a községek elnevezéséről szóló törvény rendelkezésénetlc s ho,7y a községek pecsétnyomóinak utánzásával eok visszaélés történik — szükségesnek tar ja a miniszter a községek pícsétnyomóinak rendszeres ellenőrzését. É czélból elrendeli, hegy minden kézség pecsétnyomójának egy lenyomatát fel kell terjeszteni a minisztériumhoz, ahol azt a törzskor, vvvizsgáló b'zotfság felülvizsgálja s csak az esetben, ha a bizottság a pscséínyomó'. at jóváhagyja. lehet egy lenyomató! a vármegye levél* tárában elhelyezni. A rendelet egyúttal részletesen smerteti a törvénynek megfelelő pecsét- nvwókaí. X Fegyelmi vizsgálat Poprád város tanácsa ellen. Lőcsei tudósítónk írja: A lőcsei pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség múlt év szeptember havában egy hivatali vizsgálat alkalmával Poprád városánál a vagyonkezelés körül több szabálytalanságnak a nyomára jött. Nevezetesen kiderült, hogy a városi adópénztár megyei pótadó czirrsén harmedfél százalék helyett öt százalékot szedett és abból a megye törvényhatóságának csak az őt megillető hányadot szolgáltatta be, míg a többletet a város szükségleteinek fedezésére fordította. Továbbá a város kormán,vhatósági jóváhagyás nélkül kölcsönöket bonyolított le. A vár* megye annakidején elrendelte a fegyelmi vizsgálatot Kovách István polgármester, Melczer Gusztáv főjegyző, Húsz Vilmos tanácsnok, és Stadler János városi pénztáros ellen. A fegyelmi vizsgálat immár be van fejezve, melynek során kiderült, hogy súlyosabb beszámítás alá eső cselekmény nem forog fenn és a városi tanács eljárása teljesen jóhiszemű volt. Ennek alapján a vármegyei fegyelmi választmány Ítélete felmentő volt és ezáltal a városi tanács rehabilitálást nyer. A TÁRSASÁG. P-töfi és Prelle Kornélia. Sajátságos az, hogy midőn egy olyan lángeszű ember, mint Petőfi szívügyeivel foglalkozik az utókor, más mértékkel mérjük a zseniális embert, mint a többi halandót. Pedig szív dolgában minden ember egyenlő ítélet alá esik. akár zseniális, akár névtelen hős. Éppen az a természet egyik csodálatos jelensége, hogy egy közönséges elméjű egyAn szivbeli élete sokszor következetesebb, meghatóbb bizonyos nagy embereknél. Miért tehát mentegetni Goethe csapodá’rságát? Miért azon nőknek, kiknek Petőfi udvarolt, kevesebb ön- elhatározási jogot tulajdonítani, mint más nőknek? Ha Petőfit mint magánembert nézzük szerelmi viszonyában — pedig nem tehetünk máskép — rögtön igazságot és világosságot hozunk az események és jellemek vizsgálatába. Prielle Kornéliának művészetét tárgyalván magánéletének csak külső mozzanataira szorítkozhatunk, amennyiben ezek jellemzők művészetére nézve is. Magánjelleme, bármily rokonszenves a művésznő ezt illetőleg is, ránk nem tartozhat. Azonban a Petfi-epizódot nem mellőzhetjük s tekintet nélkül annak benső mivoltára, külső lefolyását vázolnunk kell, tesszük ezt főleg azért, mert akadt kritikus, ki még a külső jellegű adatokat is, bár az egyetlen élő hiteles egyéntől, magától a művésznőtől származtak, megtámadta. Ezen érdekes epizód előzménye a következő: Petőfi 1846. őszén ismerkedett meg Szendrey Júliával, kit azonnal nőüi is akart venni. A szülők azonban kitérőleg nyilatkoztak. A heves Petőfi most a leányt meg akarta szöktetni, mire ez nem állott rá, úgy hogy Petőfi elkeseredetten hagyta ott Erdödöt (Júlia lakóhelyét) s Debre- szenen át Pestje utazott. Itt, Debreezenben esett meg az, hogy Peőfí Prielle Kornéliába szeretett s feleségül is akarta venni. Egész a legújabb időkig a nevezetes momentum Zilahi Károly, Petőfi é’et- irójának következő előadásában tartotta fönn magát: „Egy futó perez — Írja Zilahi — elég volt arra, hogy Petőfi a férfit barátjának, a nőt ked- vesáének vallja — a másik perez pedig, hogy örökre meggyülölje. Debreezenben 1846-ban történt, hogy szmielőadás alkalmával egy szép színésznő társaságába esvén, az első felvonás alatt megismerkedtek egymással, a másodiknál örök szerelmet vallottak, a harmadikat végig sem nézték, hanem futottak tiszteletes Tóth Mihály uramhoz, kivel Petőfi különben is jő barátságban állott, hogy eskesse őket össze azonnal. A tiszteletes szerencsére azt válaszolta, hogy gyertyavilágnál esküdni hazai kánonjain értelmében tilos, legfeljebb dispenzáezió mellett történhetik, azért menjenek, hozzanak előbb dispen- zácziót. Petőfi e szükkeblüségen rendkívül felháborodott, tiszte’etreméltó barátját szidta mint a bokrot s úgy vált el tőle, mint halálos ellenségétől. Aztán ismét megbékültek. A kedélyes művésznő pedig a helyett, hogy a föimentés után járt-kelt ve Ina, férjhez ment máshoz. Petőfi is jobbat gondolt s útjaik többé nem találkoztak/* így adja az eseményt elő Zilahi Károly./kétségkívül a mindent elferdítő, indokaiból kivetköz- tetö fáma után indulva, mert a történet egész máskép folyt la Zilahit azonban menti az, hogy hisro* rikusi nagyképűsködés és bírálat nélkül jellemzi tárgyát, melynek legilletékesebb bírái, a főszereplők közül egyik. Petőfi már nem élt, s nem adhatott felvilágosítást, a másik, Prielle Kornélia rgedig hagyta az időt napirendre térni az esemény fölött. Kevés nő. még kevesebb színésznő van hivatva úgy tollába bocsátani érzelmeit, mint Prielle Kornélia. Azonban ő elésnek tartja művészetét, másfele reklámot nem akar csinálni magának. Neki, aki úgy forgatja a tollat több az ízlése, mint ama színészek- és színésznőknek, kiket a szenzácziőt hai- hászó szerkesztők czikkek Írásába beleugratnak. E czikkek rendesen azzal kezdődnek, horv az illető bo- vallja tudatlanságát, szerénykedik addic-addic. míg mégis pár hasábot tö’t tele semmiségével. Amily realisztikusan tud írni a színész irói adományával, oly ízetlen, ha ennek híjával van. De a lan- és deka meron-szerkesztök mé" sem okulnak. Hányán ragadták volna meg az alkalmat Prielle Kornélia he* lyében, hogy egy o'y téves informáczióra, mint Zilahi meséje, nyilatkozzanak! Szana Tamásnak, a „Koszorú“ szerkesztőjének köszönhetjük, hogy kérésére végre 1870-beji maca Prielle Kornélia hajlandóvá lön elbeszélni az érdekes történetet, úgy, amint az végbement igazán. Az adatok váratlan újságán kívül a művésznő még azon kellemes meglepetésben Is részesítő olvasóit, hogy mint igen szellemdus csevegő mutatta be magát. Elbeszélése valóban művészi kereksécrii, szellemtől, humoros kedélytől sziporkázó müvecske, melyben a főthémán kívül egész csomó korjellemző apróságot találunk, valódi írói bravúrral csoportosítva és a legzamatosabb magyarság Etiljében előadva. Ugyanezért, hogy e szép czikk olvasását fölöslegessé ne tegyük, csak az ott jellemzett történet legfőbb vonásaira szorítkozunk e helyen. Az elbeszélésről először is az tűnik ki, hogy Petőfi Prielle Kornéliával sokkal előbb ismerkedett meg, mint Szendrey Júliával. 1845-ben találkoztak e'őször Egressyék házában egymással. Különben akár itt, akár ott, előbb-utóbb úgyis találkoztak volna. Mert hihetetlen patriarchaüs viszonyban élt akkor az irodalom a szíré* szettel. A fiatal Írónak, mindnek ingyen bemeneté v*lt a szinház földszinti állóhe'yére (de nem hátul, hanem a páholyok mentén a zenekarig.) írók, ezincszek örökké együtt voltak. A színészetben meg olyan volt a testületi szellem, hogy ez a családiassághoz volt hasonló. Hogy egy-egy előadás után az egész trupp nekiindult a Sváb-hegynek, hogy ott éjszakázzon 8 szabad napját ott töltse, az sokszor megtörtént, Petőfinek természetesen már ama találkozáson kívül a színpadon is szemet szúrhatott a gyönyörű, végtelen bájos szinésznőeske, ki az akkori nagyok (és nem éppen fiatalok) közt — mint láttuk — csupa jelentékeny szerepben s sűrűn lépett fel. — Emilia (Szegfi Mérné) ezt írja: „1845-ben láttam őt először, csak azért mentem a színházba, mert Petőfi a kis Ne’.lit — mint akkor hitták — nagyon magasztalta volt előttem“ (Családi kör 1862.) Czakó ingerkedett is Kornéliával, hogy Petőfitől egy este a színházban ezt hallotta: „Kár, hogy az a csitri haja úgy elrutitja azt a kis leányt“. Kornélia sirva fakadt és visszaüzente Petőfinek, na nézzen hát rá, mig meg nem nő a haja, de az bizonyos, hogy Petőfi kóczos haja akkor sem fog neki tetszeni. Nem látták azután egymást 1846. októberéig. Egy este a „Két pisztolyát adták, (Szigligetitől), melyben P. K. Lenkét, a bárókieasszoüyt játszta. Egyszer csak éljenzést hallanak a színészek a leeresztett függöny mögül. Petőfi jelent meg a nézőtéren. Akkor érkezett meg Debreczenbe Erdődről, csakhogy az itt történt kosárféléről Debreczen- ben senki sem tudott. Éppen az a jelenet következett, melyben Lenke atyja estélyén énekel. Prielle Kornélia az est tüntető ünnepi ességének hódolva azon szerencsés gondolatra jött, hogy az előirt „Fel, fel a vérző kebelről“ czimü dal helyett azt énekelte, hogy: „A virágnak megtiltani nem lehet“. Leírhatatlan s csak elképzelhető a lelkesedés, melylyel es alkalmi rögtönzést a közönség elértette. Petőfi bot
