Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 8-as doboz

indult Brassóba, hogy ott beszámoló beszédet tartson. Brassóba a Szinaja felől jövő gyorsvonat­tal holnap reggel érkezik. Az államtitkárt az ál­lomáson a város nevében Hieinesch Ferencz polgármester, a brassói szövetkezett ellenzék meg­bízásából pedig dr. Zakariás János orsz. kép­ieknél, ti özvegyek és árvák, még ti is áldoz­hattok hazánknak. Áldozzátok fel tétlen kétség- beesésteket, szüntessétek meg keserű könnyei­teket, szűnjetek meg lelket rázó panaszaitok­kal, nehogy visszarettentsetek másokat, kiknek majd nem leend erejök megvinni az áldozatot, mely tőlük kívántatik, mert keserveitekben önnön jövőjüket vélik látni. Ne tegyétek ily kárhozatossá elhunyt kedveseitek emlékét! Sőt, szenteljétek meg emléköket azáltal, hogy sze­ressétek az ügyet, melyet ők mindenek felett szerettek, hogy szerezzetek ez ügynek, melyet ők életűkkel védelmeztek, riiinél több baj­nokot ! Hiszen ti nemcsak magatok gyászoljátok felejthetetlen kedveseiteket, mi mindnyájan, az egész haza, azokért, kik e szabadságharczban elesték, minden egyesért, a tieitekkel együtt egyesítjük imáinkat és könnyeinket, de egyszer­smind átkot is mondunk gyilkosaikra. Igen, ti is mondjatok átkot és esküdjetek boszut, áll­jatok boszut a szabadság ellenségein, mert ezek voltak annyi dicső honfinak, siratott tieiteknek gyilkosai. Mennyire csak hatáskörötök terjed, mindenfelé buzdítsatok és lelkesítsetek, hogy minden egyes ember halála száz uj harczost teremtsen, hogy minden egyes embereinkért százankint lakóijának elleneink! Ez, ez hozzá­tok, meggyilkolt honfiak özvegyeihöz és árvái­hoz méltó bánat és boszu 1 hozzátok, a büszke Magyarország leányaihoz 1 Elesett kedveseitek szelleme egyesüljön Ielketekkel, tartson fel szenvedéslekben és erő­sítsen meg benneteket, hogy hazátokhoz mél­tóan viselhessétek fájdalmatokat s ösztönözzön viszonyokról. A kihallgatás után a király átve­zette az államtitkárt Erzsébet királynéhoz. Szterényi József mély hódolattal köszönte meg a királynénak a magas kitüntetést, mit a ki­rályné nagyon kegyesen fogadott és élénken érdeklődött a magyarországi viszonyokról. Két veszteségteket iszonyúan, de méltóan meg- boszulni. E boszu áldását adja a magyarok Istene, és biztosit sikerülése felől! Mi lenne belőlünk, mi gyermekeinkből, ha hazánkat veszni hagynók ? Mily irtózlató sorsunk lenne, ha, mint idegen, elveszett árva gyermekek bujdosnának idegen országban ? Vagy, ha rabszolgákként kellene fejünket ellen­ségeink, — majdan kényuraink előtt meghaj­tani? . .. S kik fejünkre s gyermekeink fejére tennék lábaikat, hogy porig allázzanak ben­nünket, arczulcsapnák azoknak maradékit, kik­nek előbb apját, rokonait meggyilkolták. Hi­szen hazánkban csak enmagunkat szeretjük, hazánk sorsa a mieink s a mienké! . . . Nemünk nem használ karjával, testi erejé­vel hazájának, de annál többet használhat be­folyása és lelkesítése által. Mi hathatunk ked­vesünk, férjünk vagy gyermekeink által, ha őket buzdítjuk, ha kétszeres szerelemmel va­gyunk övék, miután hazájok iránti kötelessé­güket híven teljesiték. Szóljon a leány most igy kedveséhez: „Mutasd meg irántami sze­relmedet hazád iránti szeretet által. Menj és szolgálj karddal a hazának, szenteld most, szenteld most magadat egészen az ő ügyének, a szabadság istenének és csak akkor, ha ennek eleget tettél, térj vissza hozzám, akkor tied leend díjul szivem, tied egész életem.“ A nő pedig szóljon igy férjéhez: a hazának szük­sége van reád, szeresd hazádat most jobban feleségednél, hagyd el most öt, mondj le a családos élet édes örömeiről, mig a haza szen­ved, mig ez véres könnyeket hullat, mert meg akarják őt szabadságától fosztani; s ha segi­--a*pVJU4tCUl számadások a számadási é vre következő julius hó végéig ferjesztendők a vármegyei törvényhatósági bizottság vizsgálata alá, a belügyminiszterhez pedig október hó vé­géig küldendők fel. tetted kivívni az ő szabadságát, akkor jöjj epedő szivemre, jöjj forró karjaimba, ölelésem ekkor gyönyörteljesebb, szerelmem üdvözítőbb leend!.. Az anya, a boldog anya, ki most egy erőteljes ifjat nevezhet fiának, igy szóljon hozzá: menj most, szeretett gyermekem, anyád áldása száll reád, ha intését, forró kö­nyörgését meghallgatod. Hazádban engem ótai- mazz, küzdj a hazáért, mintha érettem küzde- nél, érettem, ki neked az életet adtam, ki szi­vem alatt hordoztalak, ki en-éltemmel, szivem vérével tápláltalak. Menj, én édes gyermekem, anyád szelleme, szerető lelke lesz veled, menj, segíts megmenteni a hazát, boldoggá tenni anyádat, mert ő nem örülhet, nem ismerheti a nyugalmat addig, mig a haza nem örül, mig az nem szabad 1 Ha azok között lész, kik ha­zánk megváltásában részt vesznek, nemcsak anyai szeretettel, de honleányi büszkeséggel foglak szivemre ölelni s fiamnak nevezni. De. ha szavaimat nem követed, ekkor többé sem. hazád — mert ezt meg nem érdemelted — sem anyád, mert ez nem ismer el fiának! Igen, testvéreim, a hon megmentése le­gyen most a czél, mit szerelmünk megnyeré­sére vagy megtartására kedveseinknek kitűzünk, csak úgy legyünk övék, ha ők a hazáéi. De még ezen kívül más teendőink is van­nak : ápolni a megsebesített, a beteg harcz- fiakat, ruházni a szegényebbeket, azoknak csa­ládját segíteni, kik a hazát védelmezvén, egyet­len keresetmódjukat, melyből övéiket tartották, voltak kénytelenek elhagyni. Ne engedjük őket honszeretetöknek áldozatul esni; ily nép, mint a magyar köznép, megérdemli, hogy tehetsé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom