Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 8-as doboz

indult Brassóba, hogy ott beszámoló beszédet tartson. Brassóba a Szinaja felől jövő gyorsvonattal holnap reggel érkezik. Az államtitkárt az állomáson a város nevében Hieinesch Ferencz polgármester, a brassói szövetkezett ellenzék megbízásából pedig dr. Zakariás János orsz. képieknél, ti özvegyek és árvák, még ti is áldozhattok hazánknak. Áldozzátok fel tétlen kétség- beesésteket, szüntessétek meg keserű könnyeiteket, szűnjetek meg lelket rázó panaszaitokkal, nehogy visszarettentsetek másokat, kiknek majd nem leend erejök megvinni az áldozatot, mely tőlük kívántatik, mert keserveitekben önnön jövőjüket vélik látni. Ne tegyétek ily kárhozatossá elhunyt kedveseitek emlékét! Sőt, szenteljétek meg emléköket azáltal, hogy szeressétek az ügyet, melyet ők mindenek felett szerettek, hogy szerezzetek ez ügynek, melyet ők életűkkel védelmeztek, riiinél több bajnokot !

Hiszen ti nemcsak magatok gyászoljátok felejthetetlen kedveseiteket, mi mindnyájan, az egész haza, azokért, kik e szabadságharczban elesték, minden egyesért, a tieitekkel együtt egyesítjük imáinkat és könnyeinket, de egyszersmind átkot is mondunk gyilkosaikra. Igen, ti is mondjatok átkot és esküdjetek boszut, álljatok boszut a szabadság ellenségein, mert ezek voltak annyi dicső honfinak, siratott tieiteknek gyilkosai. Mennyire csak hatáskörötök terjed, mindenfelé buzdítsatok és lelkesítsetek, hogy minden egyes ember halála száz uj harczost teremtsen, hogy minden egyes embereinkért százankint lakóijának elleneink! Ez, ez hozzátok, meggyilkolt honfiak özvegyeihöz és árváihoz méltó bánat és boszu 1 hozzátok, a büszke Magyarország leányaihoz 1

Elesett kedveseitek szelleme egyesüljön Ielketekkel, tartson fel szenvedéslekben és erősítsen meg benneteket, hogy hazátokhoz méltóan viselhessétek fájdalmatokat s ösztönözzön

viszonyokról. A kihallgatás után a király átvezette az államtitkárt Erzsébet királynéhoz. Szterényi József mély hódolattal köszönte meg a királynénak a magas kitüntetést, mit a királyné nagyon kegyesen fogadott és élénken érdeklődött a magyarországi viszonyokról. Két

veszteségteket iszonyúan, de méltóan meg- boszulni. E boszu áldását adja a magyarok Istene, és biztosit sikerülése felől!

Mi lenne belőlünk, mi gyermekeinkből, ha hazánkat veszni hagynók ? Mily irtózlató sorsunk lenne, ha, mint idegen, elveszett árva gyermekek bujdosnának idegen országban ? Vagy, ha rabszolgákként kellene fejünket ellenségeink, — majdan kényuraink előtt meghajtani? . .. S kik fejünkre s gyermekeink fejére tennék lábaikat, hogy porig allázzanak bennünket, arczulcsapnák azoknak maradékit, kiknek előbb apját, rokonait meggyilkolták. Hiszen hazánkban csak enmagunkat szeretjük, hazánk sorsa a mieink s a mienké! . . .

Nemünk nem használ karjával, testi erejével hazájának, de annál többet használhat befolyása és lelkesítése által. Mi hathatunk kedvesünk, férjünk vagy gyermekeink által, ha őket buzdítjuk, ha kétszeres szerelemmel vagyunk övék, miután hazájok iránti kötelességüket híven teljesiték. Szóljon a leány most igy kedveséhez: „Mutasd meg irántami szerelmedet hazád iránti szeretet által. Menj és szolgálj karddal a hazának, szenteld most, szenteld most magadat egészen az ő ügyének, a szabadság istenének és csak akkor, ha ennek eleget tettél, térj vissza hozzám, akkor tied leend díjul szivem, tied egész életem.“ A nő pedig szóljon igy férjéhez: a hazának szüksége van reád, szeresd hazádat most jobban feleségednél, hagyd el most öt, mondj le a családos élet édes örömeiről, mig a haza szenved, mig ez véres könnyeket hullat, mert meg akarják őt szabadságától fosztani; s ha segi--a*pVJU4tCUl számadások a számadási

é

vre következő julius hó végéig ferjesztendők a vármegyei törvényhatósági bizottság vizsgálata alá, a belügyminiszterhez pedig október hó végéig küldendők fel.

tetted kivívni az ő szabadságát, akkor jöjj epedő szivemre, jöjj forró karjaimba, ölelésem ekkor gyönyörteljesebb, szerelmem üdvözítőbb leend!.. Az anya, a boldog anya, ki most egy erőteljes ifjat nevezhet fiának, igy szóljon hozzá: menj most, szeretett gyermekem,

anyád áldása száll reád, ha intését, forró könyörgését meghallgatod. Hazádban engem ótai- mazz, küzdj a hazáért, mintha érettem küzde- nél, érettem, ki neked az életet adtam, ki szivem alatt hordoztalak, ki en-éltemmel, szivem vérével tápláltalak. Menj, én édes gyermekem, anyád szelleme, szerető lelke lesz veled, menj, segíts megmenteni a hazát, boldoggá tenni anyádat, mert ő nem örülhet, nem ismerheti a nyugalmat addig, mig a haza nem örül, mig az nem szabad 1 Ha azok között lész, kik hazánk megváltásában részt vesznek, nemcsak anyai szeretettel, de honleányi büszkeséggel foglak szivemre ölelni s fiamnak nevezni. De. ha szavaimat nem követed, ekkor többé sem. hazád — mert ezt meg nem érdemelted — sem anyád, mert ez nem ismer el fiának!

Igen, testvéreim, a hon megmentése legyen most a czél, mit szerelmünk megnyerésére vagy megtartására kedveseinknek kitűzünk, csak úgy legyünk övék, ha ők a hazáéi.

De még ezen kívül más teendőink is vannak : ápolni a megsebesített, a beteg harcz- fiakat, ruházni a szegényebbeket, azoknak családját segíteni, kik a hazát védelmezvén, egyetlen keresetmódjukat, melyből övéiket tartották, voltak kénytelenek elhagyni. Ne engedjük őket honszeretetöknek áldozatul esni; ily nép, mint a magyar köznép, megérdemli, hogy tehetsé-