Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 8-as doboz

„A szőlőszem kicsiny gyümölcs,

Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék. A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs S ha a kis szőlőszemnek egy nyár Kell, hány kell e nagy gyümölcsnek, Amíg megérik? ez belékerül .

Évezredek vagy tán évmiljomokba,

De bizonyára meg fog érni egykor.

És azután az emberek belőle Világ végéig lakmározni fognak.

A szőlő a napsugaraktul érik;

Mig édes lett, hány napsugár Lehelte rája élte melegét,

Hány százezer, hány miljom napsugár?... A földet is sugárok érlelik, de Ezek nem nap sugarai, hanem Az embereknek lelkei.

Minden nagy lélek egy ilyen sugár, de Csak a nagy lélek, s ez ritkán terem; Hogyan kívánhatnék tehát, hogy A föld hamar megérjék?...

Érzem, hogy én is egy sugár vagyok, Amely segíti a földet megérni.

Csak egy nap tart a sugár élete,

Tudom, hogy amidőn megérkezik A nagy szüret,

Akkorra én már rég lementem,

S parányi művemnek nyoma Elvész az óriási munka közt,

De életemnek a tudat erőt ad,

Halálomnak pedig megnyugovást,

Hogy én is, én is egy sugár vagyok! ...

(Ac: apostol. XI.)

íme az evolúció nagy tételének költői allegóriája. A dacos, lázongó forradalmár lelkének diszharmóniáját egy pillanatra elsimítja a fejlődés igazságosságába vetett bit. És vájjon nem ez volt-e Petőfi őszinte és komoly meggyőződése? Ha ifjúságának heve talán néha különös auxezisekhez vitte, nem tért-e mindig Lammartine könyveihez vissza, nem a girondiaiak személyében találta-e kedvenc hőseit? A francia forradalom legszerencsétlenebb vértanúi a legközelebb állottak az ő leikéhez is, azok a vértanúk, akik a szélsőségek szertelenségei között hasztalanul keresték meg az igazi utat. De bár a forradalom küldötte őket a vérpadra, mégis ők a forradalomnak győzelmes hősei. Mert nem Marat vérengző oktalansága, nem Robespierre vérengző fanatizmusa, hanem Vargniaud és Isenard tisztult eszményei mentek át az emberiség fejlődésébe és lettek a fejlődés közkincseivé.

i