Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 8-as doboz
a lO'/itíi' a^aV» ............... ...... ___ r ényi jóformán mindegyikből derekas munkát , végzett. f • Szterényi azonban nem elégedett meg a pon; tos összefoglalással. Kritikát is mondott. S erősen a gazdasági önállóság szempontjából bírált meg mindent. Még az önálló bankról is olyan nyilatkozatot tett, hogy az önálló bank hívei bátran mondhatják a magukénak. Politikai opportunitásból azonban ellene nyilatkozott minden időelőtti erőszakos fellépésnek. Egyáltalán meglepően erős színekkel festette Szterényi az önálló gazdasági berendezésre vonatkozó előké- ! szüléteket, főleg a kereskedelemi politika terén. Ausztriával szemben pedig nem tartózkodott a keményebb kritikától sem. Bátran és határozottan szólott. í Erősen exponálta magát a kereskedő osztály mellett. Szinte túlságosan védelembe vette a gazdaoszfállval szemben. Erre pedig talán nem I lett volna szükség, legalább a kormány politikája szempontjából nem. A közigazgatási reformról pedig olyan hangokat pengetett, mintha az államosítást óhajtaná. Ami a jövőt illeti, arra nem igen terjeszkedett ki Szterényi. Akik fúziós híreket terjesztettek, azok légből kapták a hírüket. Szterényi a munka korszakáról beszélt s a jövőre nézve is a munkát sürgette. A választói rejorm megalkotását : a jelen országgyűlés által elodázhatatlan becsületbeli kötelességének jelentette ki. Ha a pártok erre szövetkeztek, most szövetkezés uélkül is csinálják meg. Körülbelül ez volna a Szterényi i gondolata. Azután csináljanak külön politikát, akár vesszenek is össze. Azonban ha az áldatlan harcok politikája íog érvényesülni, akkor elveszítjük az időt s akkor kútba esik az is, amiért mindazonáltal vannak sokan, kiknek az a véleménye, hogy modern adminisztráció a mai alap kellő reformja nélkül alig teremthető. Teljes tisztelettel önkormányzati közigazgatásunk iránt, lehetetlennek tartom magam is ennek mai szervezetében való további fentartását. A vármegyékben éppen úgy, mint a városokban. A közigazgatásban nagyobb állandóság és erősebben érvényesülő felelősség az alapkövetelmények és éppen ezeknek van mai köz- igazgatási rendszerünk természetszerűen híjával. Éppen ezért ez a negativ jellegű törvény nem jelenthet megoldást, ez csak egyik irányban akart biztosítás lenni, maga a főkérdés, közigazgatásunk reformja mielőbb megoldandó. A választási reformról azt mondotta, hogy az egyenlő választói jog megalkotására még nem elég érett a helyzet, nálunk különben is a nemzeti érdek megóvása a legnagyobb érdek és ezzel a választási jogegyenlőség nem egyeztethető össze. Egy olyan választási reformnak, mely a szavazatok egyenlőségére volna alapítva, nemcsak bive nem volna, de az első sorba állana azok között, akik egy ily reform ellen a legnagyobb energiával és minden eszközzel küzdenek. Múlhatatlanul szükségesnek tartja, bogy a választói törvényt a jelen országgyűlés oldja meg. Önmagunk iránt tartozó kötelesség ez. Bármily nagyok legyenek is az ellentétek, melyek a 3 év előtt éppen ennek a kérdésnek megoldására egyesült pártokat egy más, ugyancsak nagyfontosságu kérdésből fo- lvólag egymástól elválasztják, nem adom fel, nem adhatom fel a reményt, bogy a pártok minden szövetség nélkül is meg fogják találni annak módját, miszerint ezt a nagy kérdést a nemzet javára mielőbb megoldják. Ha ez megtörtént, ám törjön ki ismét a pártok egymás közötti harca, de amig ez az ország, a magyar nemzet érdekében meg nem történik, addig dugjuk hüvelyeikbe kardjainkat. Apponvi kulturális és nemzetiségi szempontból jelentős törvényeivel foglalkozván, áttért a szónok a gazdasági tétre, mely a szociális irányú működéssel együtt élesen domborodik ki a kormány és törvényhozás bárom évi tevékenységében. Élesen, de | meggyőződése szerint még mindig nem eléggé. 1.500,000 korona fordittatolt. Sokkal nagyobb arányokban jelentkeznek természetesen a gyáriparban, melyben a nagy arányokban kifejlesztett állami üzemek nélkül ezen három évi idő alatt kereken 85 millió korona befektetéssel létesültek, illetve kibővültek gyárak, melyek kerekpn 22000 uj munkást foglalkoztatnak és évenként mintegy 70—80 millió korona értékű iparcikket termelnek. Oly eredmény ez t. uraim, minővel állami iparfejlesztésünk rövid története — sajnos — eddig nem dicsekedhetett. Az iparpolitikával szerves kapcsolatban áll a fütő- anyagkérdés és a kereskedelem. Előbbi tekintetében nagy horderejű, egész gazdasági életünkre kiható kezdeményezés fűződik ebhez a kormányhoz, mely kezdeményezés egyúttal nagy szociális jelentőséggel is bír: az állami szénbányászat, melynek szolgálatára alkottatott az állami szénbányászat fejlesztéséről szóló törvény is. Az iparíejlesztés után a kormány kereskedelmi politikájára tért át s kijelentette, hogy nagyobbsza- básu alkotások nem történtek s hogy őszinteséggel megvallja, bogy a törvényhozás tekintélyes része nem mondható valamely nagy kereskedelembarát érzelműnek. A mértékekről, ezek használatáról és ellenőrzéséről, vagy a külkereskedelmi statisztikáról, vagy a csekkről szóló törvények bizonyára nem mondhatók kereskedelemelleneseknek. Ellenben a kereskedelmi üzletek átruházásáról és a végrehajtási eljárásról (!) szóló törvény módosításáról alkotott törvények azok, melyeket a kereskedő osztály egy része maga ellen irányítottnak tekint. Őszinte sajnálattal kell látnia közgazdaságunk minden igaz barátjának azt az averziót, mely gazdasági köreink egy részében a kereskedelem ellen kétségkívül megvan. Visszaélésekről, melyek a gazdasági élet minden ágában — igy a kereskedelemben is előfordulnak, sem lehet és nem szabad egész foglalkozási ágakra következtetni, A kereskedelem kapcsán meg kell emlékeznem egy alkotásról, melyet a kereskedelem egy része szintén maga ellen irányítottnak vélt: a borhamisításnak és hamisított bor forgalomba hozatalának tilalmazásáról szóló törvényről. Ennek a törvénynek, \