Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 8-as doboz
Péntek, 1909. julius 30. ALKOTMÁNY. 179. szám. la magyarsága csak alakoskodás, mert a Telke tót, német vagy oláb. Soha sem olvastam, hogy Kornfeld Zsigmondot vagy a kályhagyártó és pálinkáméra Ehrliche- ket morváknak titulálta volna a «magyar» ssajtő, a püspökökről azonban szabad világgá kiabálni, hogy inkarnátus tótok. Az iskolában tanítják, a történetírók tovább adják, az államférfiak pedig nagy hangon hirdetik, bogy a magyar nemzet fennmaradásának és boldogulásának a múltban az volt s a jövőben is az lesz egyik legfőbb eszköze, hogy nem vadította s nem fogja elvadítani magától a számra nézve magánál nem kisebb nemzetiségeket Kérdem azonban, hogy fogunk-e olyan bolond tótot vagy oláhot, aki • még ezentúl is hozzánk simul, ha azt látja, hogy hiába volt egész életén át jő magyar, hiába előzte meg magyar kultur- ' munkában a honfoglalók ivadékait, pályája végén azért mégis azt kiabálják utána a közvéleményt formáló irodalmi zsebrákok, hogy a magyarságát nem veszik komolyan, az csak álarc s ö a hazától elszakadást hirdetőknek reménye és bizodalma. Hazafias felháborodással szokta sajtónk tárgyalni azokat a dákóromán vagy pán- germán éretlenségeket, melyek a magyar történelem nagy alakjainak idegen eredetét kibogarászva, a Hunyadiakat megteszik oláhoknak, Petőfit rácnak, a Wes- selényieket lengyeleknek, a Hunt és Páz- mán leszármazóit németeknek stb. stb. Gyűlölettel piszkolnak bennünket, valahányszor figyelmeztetjük a nemzetet arra a veszedelmes hatásra, melyet a ma már aránytalanul előre tóduló zsidó fajnak a keresztény morállal ellenkező világnézlete közéletünkre gyakorol s valahányszor számon tartjuk, hogy az irodalom, a művészet, az ipar, a kereskedelem vagy a lem gyöngyei»-nek hősnőjét, az egykor szép szőke Mednyánszky Bertát fölfedezte és megszólaltatta, Sass Károlyt és Sass Istvánt, Petőfi gyermekkori pajtásait s nővérüket Erzsikét, (kivel együtt választott Petőfi csillagot, mig «a négy ökör az országúton csendesen ballagott»), megtalálta és elbeszéltette velük történetüket, Petőfi István személyes körülményeiből sokat kiderített s bemutatta azt az ádáz üldözést, melyben e derék volt honvédtisztnek a költőhöz való testvéri viszonya miatt az osztrákoktól kellett szenvednie, mert csaknem teljes tiz évig szolgál mint közlegény a 8-ik gyalogezredben (mit a könyvben közölt obsitja igazol) és sok más érdekes dolog eléggé bizonyítja azon állításomat, hogy a Petőfi-könyvtárt méltóbb kötettel nem lehetett volna megnyitni, mint Kériy Gyula kötetével, melynek «Friss nyomon» a cime s mely egyúttal a leggazdagabban illusztrált kötet a tiz között. A II. kötet Bciróli Lajosé, kitől két évtized előtt az «Újabb Petőfi reliquiák» cimü kötet jelent meg s ki a Petőfi-irodalomban első rangú tekintély. Petőfi-adomák cimü kötetében összegyűjtötte mindazt az ismert és kevésbbé ismert adatot, mely a lapokban szétszórva megjelent s mely még élő kortársak elbeszélései alapján megállapítható volt. Hogy ebben a «kis Kari kerget kurta kutyát künn» elem a túlnyomó, az természetes: Baróti nem válogathatott abban, mit vegyen föl, mit hagyjon ki, neki mindent föl kellett vennie, amit talált. Van a tisztabuza között ocsu is, de azért kár volna kiönteni. A III. kötetet Váradi Antal irta, Regényes rajzok Petőfi éleiéből cim alatt, s épp úgy mint Szokoly Viktor ugyanilyen cimü kötete, Petőfi életét haláláig könnyed rajzokban tárgyalja. Váradi Antal élénk tolla és költői lendületű irálya sokkal ismertebb, hogysem különös dicsérgetésre Liga-sorsjáték panamistái zsidók. A régi magyar közélet jeleseiről szentségtörésszámba megy kimutatni az idegen eredetet, a mai közélet zsidó jeleseiről sem szabad föltenni, hogy a családjuk magyarsága uj keletű — a püspök, a pap azonban más, arról ki lehet, arról ki kell írni, hogy jött-ment tót és született pánszláv. A keresztény mozgalmaknak ilyen meg- rágalmazása s a nemzetiségi kérdésnek ez az elmérgesítése alaptételei a keresztény Magyarország ellen hadakozó zsidó- szabadkömüves politikának. Mind a két módszer legelső sorban a hazaüság jelszavaival meghódítható tömegek lépvesz- szöjének készült A nemzetiségekkel cimborák) politikai pártról szóló hazug mesék éppen olyan alkalmasak a rövidlátó hazafiak fellovalására, mint ahogy az ilyenfajta piszkálódások által felingerelt nemzetiségek visszalövöldözéseiböl is igen nehéz kiválogatni, hogy mi szól a magyarságnak s mi a magyarság zászlójával takarodzó s mindenáron csak bomlást, kavarodást akaró zsidó sajtónak. A nemzetiségi kérdés elmérgesítése egyéb okok mellett nagyrészt a hazafisággal hivalkodó sajtó otromba túlzásainak s tudatos ugratásainak eredménye. Az otromba túlzások az előfizetők lekenyerezésére történtek, a tudatos ugratások pedig a magyarság s a nemzetiségek közötti azon állandó feszültséget célozták, mely nélkül talán megértené s megtalálná egymást a hazának minden keresztény polgára s amely nélkül együttesen kezdhetne valamit közös ellenségei ellen. Azok a tótok pedig — ha akarnak — csak hadd jöjjenek Szegedre! Ha lennének is gonosz felbujtóik által kieszelt vádjaik, az ilyeneket nem szabad elfojtani, szóhoz kell engedni — s az elmonszorulna. Kellemes szórakoztató olvasmány e kötet, melynek főhibája azonban a túlságos ragaszkodás Ferenczi Zoltán háromkötetes Petőfi életrajzához. Szerzőnk nem győzi elégszer dicsérni Ferenczi munkáját és forrásmü tekintélyére emeli, holott ez inkább csak lelkiismeretes összeszedése és másolása a források adatainak. Váradi az ő bámulatában annyira megy, hogy Gyalokay Lajos ösmert elbeszélését Petőfivel való utolsó találkozásáról e szavakkal csillagozza meg: «Szószerint Ferenczi előadása.» Dehogy az! Gyalokay előadása az, melyet Ferenczi kiirt (s helyesen tette, hogykiirta.mert Ferenczi akkor még a világon sem volt, mikor a fejéregyházi ütközet történt), akit tehát idézni kell, nem Ferenczi, hanem Gyalokay, azaz a forrás. Dr. Lengyel elbeszélését is Ferencziből idézi, de hozzáteszi, hogy «Lengyel: Vasárnapi Újság 1860 — 1881.»; az első idézet mindenesetre felesleges. Egy sereg hihás adat vagy sajtóhiba is bántólag hat a kötetben: a fejéregyházi csatatérre Petőfit Gyalokay nem julius 29-én hozta (hiszen julius 31-én reggel Petőfi még Kereszturon reggelizett és a ház kisasszonyának elszavalta az «Egy gondolat bánt engemet» rhapsodiát: Petőfi Istvánról a 22. lapon azt olvassuk, hogy 1827. augusztus 18-án született, a 25. lapon pedig azt, hogy 1825-ben; Jókai «Zsidófiu» cimü drámáját nem 1892-ben küldték be pályázatra (ilyen otromba sajtóhibának nem volna szabad a Petőfi-Könyv- tárban előfordulnia!) Vidacs János és Nyáry Pál nem valamely kigyó-utcai négyemeletes házban lett öngyilkossá, hanem a dunaparti Stein-ház- ban s a legnagyobb hiba az a hiszékenység, melyet Váradi Egressy Ákossal szemben tanúsít, midőn reprodukálja azon mondását, hogy «Petőfi a maga Corioíán-forditásában az egész szerep fordítását csaknem szórul-szóra átvette» — Egressy Gábor verses íordilásából. Tehát Petőfi dásuk előtt nagyoknak tartott dolgok a meghallgattatás alatt összezsugorodnak, megsemmisülnek, mint márciusi nap fényénél a kései hóember. A legalaptalanabb panasz is óriási sérelemmé nőhet a meg nem hallgatás nyomása alatt, ha pedig azt mondjuk, tessék beszélni, az izgatok s a felbujtók azt sem fogják tudni, hogy mit dadogjanak. A katholikus nagygyűlés természetesen nem lehet politikai kérdések megvitatásának s elintézésének fóruma, a szakosztályok tárgyalásai azonban felölelik a hitélet minden ágát s akinek a katholicizmus belső ügyeire, intézményeire és mozgalmaira nézve mondanivalója van, azt ezen a helyen mindig meghallgatják. Ha azonban nem csalódunk, a pánszláv izgatők ezt az egész tervet csak azért eszelték ki, hogy megijedjünk tőle, tiltakozzunk ellene s ők újabb sérelemre hivatkozhassanak. De mi nem ijedünk meg s nem hes- segetjük el a szegedi katholikus nagygyűlésről tőt anyanyelvű magyar katholikus testvéreinket. Jöjjenek oda minél számosabban; hallgassák meg beszédeinket s látni fogják, hogy az a magyar mumus nem olyan fekete, amilyennek izgatóik a falra festették. Látni fogják, hogy a magyar nemzet észjárása, irántuk való érzése nem az a handabandázó, számitó és ugrasztó miihazafiság, melyet ők a zsidó sajtó lapjain megutálhattak. Jöjjenek el Szegedre, hallgassák meg a magyar katholikusok beszédét a zsidó hírlapok tolmácsolása nélkül s bizton reméljük, hogy ez a közvetlen érintkezés éppen ellenkezőjét fogja létrehozni annak a hatásnak, melyet a liberális zsidók lapja s a pánszláv izgatők reméltek a szegedi kirándulástól. Ha ott szemtől-szemben állunk, ha meghallgatják a nagygyűlésnek minden magyar katholikust egyformán plagizator volt! Ennyire semmiféle «regényes rajz»-nak sem szabad Petőfit és erőteljes, hatalmas Goriolanus-forditását lealacsonyítani. A IV. kötetet Barabás Ábel irta a «Felhők»- ről. Dr. Barabás szép kötetet irt és adott ki Petőfiről, részletesen alkalmazva rá Taine ismert milieu-elméletét. Müve igazán érdekes és sok gondolattal telt kötet: Petőfi uj világitásban. A «Felhők»-ben azonban már elragadja őt a nagyokat mondás csábitó szelleme s maga is a felhőkben jár, de Zeppelin készüléke nélkül. Petőfit Byronnal, Goethével, Daniéval hasonlit- gatja össze a «Felhők» alapján, a 66 lírai költeményből drámai költeményt vasal ki, csavargatja, izgeti-forgatja a verseket, hogy valameny- nyi Petőfi költemény között ezeket helyezze a zenith tetejére s végül kisüti, hogy «a Felhők egyedül álló remekmű a világirodalomban. Drámai költemény, lírai ciklus keretében.» Igaz, hogy ugyanannyi erővel éposz is lehetne, amint például Goethe «Faust»-ját később Barabás ezzé is kinevezi s igy szól: «Változtassuk át a Felhők-et époszszá és vizsgáljuk meg.» Előbb átváltoztatta drámai költeménynyé, most meg époszszá. Ha sokáig megy a sok metamorphosis, szerzőnk még átváltoztatja táviró-készülékké, hohér-pallossá, törött fazékká, aranylánccá, királyi palotává és még Isten tudja mivé, mikről szó lehet, vagy lehetne benne. Nem, a kommentárnak ennyire nem szabad mennie, csupán a na- gyot-mondás kedvéért Ezzel nem használunk a költőnek és eszméi tisztázásának. A könyvnek azonban van egy becses része: hü lenyomata a Felhők első kiadásának, ez dr. Meltzl Hugó nyomán készült, kinek hatása egyébként Barabás egész könyvén lépten-nvomon érezhető. Dr. Kacziány Géza. i
