Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 8-as doboz

Nemcsak Petőfi halt meg. Eltűnt nyomtalanul az a dicső nemzedék, amely megértő lélekkel emelkedett fel a költőhöz. Ma szárnyaszegetten, szomorún járnak a legjobbak. Járnak hatalommal és diszszel felruházott emberek, akik nyomtalanul ki­irtották lelkűkből a múltak emlékét. Ma paktáínak, alkusznak és híznak a hazáért és a legkártékonyabbak, az álarcos, az áruló magyarok végelgyengülésben sem akarnak meghalni, nemhogy a hazáért, ★ Petőfi halálának évfordulóját ünnepük a segesvári csatatéren. Ünnepli egy ma­roknyi nép. A hivatalos Magyarország, a nemzeti kormány minden hozzátartozóival eltűnt nyomtalanul. A miniszterek, akik lábukat nyakukba kapva, rohantak Pécsbe, niikor a császár jubilált, behúzódtak od­raikba. A költőfejedelem nem ád sem ér­demkeresztet, sem miniszteri tárcát, sem hatalmat; A császári ukázzal nyakunkra küldött ügyvivő-had szemében egyetlen kvótaemélŐ, közösbankos képviselő is na­gyobb legény halott poétánknál. És az Ő szemükben Petőfi halott. Ök pepi. néznek es nem látnak. Nem tudják, hogy milliók szivében eleven lánggal ott lobog a. lelke­sedés. Fel-felcsendül a költő egy-egy sora. Eelveri- a szunnyadó érzéseket; Magyarázza- a nagy időket, a nagy célokat, a nemzet szent jogait. Petőfi él. Akik hivalkodnak hatalmukkal, a császári kegygyei, hamis magyarságukkal; akik hia nem akarnak tudni az elmúlt század örök nagyjairól, mind esetiek, eltiportak, elfeledettek lesz­nek. Névtelen semmik lesznek, mikor, vál­tozatlanul, mint az örök égitestek, ott fog világítani, ragyogni, tündökölni az égen Petőfi neve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom