Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
176 enyészni látszik az ösztön, mely az Írókat munkásságra serkentse. Keményt első rendű regényírónk nak ismeri a közönség, olyannak, ki nem idéz elő forró lázas tetszést kiáltó színekkel, melyek első hatása nagyon élénk, de mulékony; müveinek értéke rejtettebb, annálfogva hatásuk csöndesebb, de józanabb és tartósabb is. Egyszerre tanuságo- sak és mulattatók, — szóval, azon becses munkák közöl valók, melyeknek csak az a hibájuk, hogy igen ritkák, — nálunk azonban még ezt sem lehet hibának mondani, mivel itt, fájdalom, a legjelesb művek ritkaságuk daczára sem eléggé kelendők, sőt, elég szomorú de igaz, hogy eddig többnyire a selejtesebb termékek a hamis szépségek csináltak jó vásárt. — Kiállitásuk csinos, tetszetős, és árát is megmondanék, ha a kiadó tudatta volna velünk. Helyesen tenné minden kiadó, ha a szerkesztőségekhez beküldött müvekre azok árát is följegyezné. SZAVALMÁNYOK. A raboroszlán. A végtelen birodalom helyett Adának néki egy kis ketreczet. Yas-rostélyos kicsiny ketreczben áll, Az oroszlán, a sivatagkirály. Hagyjátok őt békében állani, Szentségtelenség háborítani. Ha elrablák a szabadságot tőle, Hadd gondolkozzék legalább felőle; Ez a szép föld, ez volt a szép idő! . . . De tömlöczének őre jő, S merengésének eltűnik világa, Mert vesszejével őt ez főbe vágta. Vessző s egy ily ficzkó parancsol néki O minden égnek minden istenségi! Ilyen mélyen hajolt magas feje, Ilyen gyalázatot kell tűrnie ! S a bámuló, otromba néptömeg Gyalázatán nagyot röhög, nevet . . . Hogy mersz pisszenni léha söpredék ? Ha szét találja törni tömlöczét, Úgy összetéphet, úgy széjjeltagolhat, Hogy lelked sem marad meg a pokolnak! PETŐFI SÁNDOR. MAGYARÁZATA a múlt számunkhoz mellékelt divatképnek. Sétányöltözékek. I. Ruha beau de soie-ból, kettős aljjal. Magas derék, gombokkal szorítva s öt hegygyei a vékonya körül. Zöld velourkalap toliakkal és csipkével ékitve. II. Zöld repps-ruha, sima, tág szoknyával. Báli köpeny a la suisse csuklyával. Hajfürtözet vérvörös bársonynyal és chenille rojtozattal. Ha einem éri a fa sudarát Hadd lépjen árnyékára legalább. Ott áll merően, méltóságosan, Még mostan is mily méltósága van! Elvették szabadságát mindenét, El nem vehették hős tekintetét. Merően áll, miként a piramíd, a mely Sokszor nézett reá komor köveivel. Ott járnak kósza gondolatjai, Magát szülőföldére képzeli; A melynek sivatagjait vele Együtt zugá be a Számum szele. GALAMBPOSTA. Szent-Iváufa. Sz. L. Nagyon köszönjük a küldeményt. Várjuk az újabb gyűjtemény megjelenését, hogy bizonyos ígéretünket teljesit ük. Majd ha az illető v . . . s tér legjobb idénye bekövetkezik; nyakunkba veszszük a világot, azaz hogy csak a — tarisznyát. Több vidéki levelet hely szűke miatt nem közölhettünk. Battonya. B- Sz. urhölgy. A kérdéses jutalomképek Jókainé és Czuczor arczképeik, minden előfizető számára elküldettek s ha netalán valamely példány mellől eltévedt azt rögtön kellett volna reelamálni. Azóta már a kellő számú képek elfogytak. Ismételve kijelentjük, hogy szerkesztőségünk a beküldött s el nem fogadott kéziratokat megsemisíti, s vissza nem küldi, valamint bérmentetlen leveleket sem fogadhat el. Felelős szerkesztő : Vajda János. — Kiadó-tulajdonos : Heckenast Gusztáv. Pest, 1859. Nyomatott Länderer és Heckenastnál. Egyetem-utcza 4-ik sz. a. 4*
