Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
SZÉPIRODALMI I-ső évfolyam. Julius 25-én 1861. F I GYEL O 38-ik szám. Szerkesztői szállás. hová a lap szellemi részét illető küldemények utasítandók : Üllői-ut és Kisfaludy- utcza sarkán 11-ik szám. Megjelenik e lap csütörtökön. Előfizetés helyben házhoz hordva, vidéken postai szétküldéssel, félévre ő ft. egész évre 10 ft. Kiadó hivatal, hová az előfizetési pénzek s minden a lap anyagi részét illető dolgok utasítandók : Egyetem-utcza 4-ik szám VISSZATEKINTÉS. ni. Van-e helye széptani folyóiratban e nemű fejtegetésnek? A kérdésre egy másik kérdésben adok feleletet. Szükséges-e, hogy a szép tudományokkal, kivált pedig a költészettel foglalkozó egyén a nyelv sajátságiba is minél avatottabb legyen? Látom a gúnymosolyt, mely felelő kérdésemre legott rám pirít, elfog, agyon sújt. „Igen! — rep- likáz a mosoly — ön azt mondja : a költőnek ismerni kell a nyelvet: igy hát a nyelvtan aestheticába való. A költőnek sok egyéb ismeret is kell, tehát ön szerint mind ez ismeretek a széptanba tartoznak. Dante, Milton jó theolog : a theologia önnek széptani tárgy lesz. Goethe korának tudományos színvonalán állott : ön szerint mindaz, minek tudása Goethe műveiből kitetszik, az aesthesis körébe vonható lesz. Vagy (hogy a nevetség tetőfokát érje,) a költőnek olvasni csak kell tudnia : nosza tegye lapját érdekessé abc gyakorlatokkal!“ Azonban kiállom a mosoly tüzét, s a gúnyos arcznak rendületlen komoly képet szögzök ellenébe, ügy van — felelek — bizonyos szempont ha nem épen az abc-t, de már például a helyesírást aesth. lapban is tárgyalhatóvá teszi, a szerint, a hogy különbözik a helyesírás prózai meg költői használatban. Minden nemzet költői nyelve azt mutatja, hogy rövidség, széphangzás a költői orthographiá- nak oly szabadságokat enged, melyek prózairónál hiba számban mennének. E szabadság azonban nincs korlátok nélkül, s épen nem a versiró önkénye szerinti ferdítésben áll, hanem az élő nyelv szokásain alapúi. Rövidít, összevon, olvaszt, de úgy mint az élő nyelv. Mellőzöm a görög nyelvet, melynek ismerői tudják, hogyan bánik a görög költő a prózai helyesírással : az angol, a német is megengedi mindazon kurtítást, összevonást, lágyitást, mi a sebes közbeszédben elöfordúl. Nekünk a nyelvtan vas törvényeket szab e részben. Ha úgy olvassuk a verset, a hogy le kell írnunk, ez a mi zengő nyelvünk néhol bizony oly görön- csössé válik, hogy majd kitörik benne a fog. írjuk e mi : mégy-sz, holott senki se mondja széles e hazában, csupán mert a rideg ety- inologia (kérdés, helyesen-e?) ily formára utal? Irjuk-e szüntelen : miért, azért; mikor az élőnyelv a t kilökése által oly szépen elkerüli a hangtorlatot az ilyesekben. lrjuk-e (rideg nyelvtani paradigmáink szerint) : ol- vas-sz, néz-sz, keres-sz, meg a mit összekeresni ezúttal se időm se czélom? Az ily szabadság szüksége meg van költőinknél: csak constituálnunk kellene, hogy ne legyen se szolgai hunnyászkodás, se féktelen szabadosság. Jegyezzük meg, hogy e szabadság czélja nem a vers kisütése, hanem a költői nyelv könnyebb, szabadabb, fesztelenebb, mozgása; a rövidség, szebb hangzat, jellem- zetesség, és igy jóformán széptani oldalok. Föltétele pedig az, hogy mindig az élő kiejtésen alapuljon : legalább én tagadom a költő azon szabadságát, hogy a szókat — élő nyelvbeli használat ellenére — tetszése szerint nyirbálhassa, ferdíthesse, csűrje csavarja. Mely’t, ser’g, levél’t, ér’t (vénám), stb. sohasem nyer kegyelmet nálam, mert egv
